2014. szeptember 29., hétfő

II.évad 32.rész - A titkolózás nem megoldás, ezt mindenki tudja

Sziasztok!
Tudom, hogy két napja volt új rész, de tegnap este volt egy kis időm 
és megírtam nektek a következőt. Amint mondtam, ez már pár évvel
később játszódik. De még sok meglepetést tartogat, majd számotokra az 
utolsó 18 rész. El sem hiszem, hogy már csak ennyi van. Nehéz lesz a búcsú,
de a tudat, hogy nem hagyom abba az írást boldoggá tesz. Remélem ti is
örültök ennek. Az utolsó bejegyzésem lesz a legnehezebb ebben a blogban, 
de ne menjünk még annyira előre, hiszen addig még jó pár hét van.
Köszönöm a bíztatást és az olvasókat!
Véleményeiteket várom!
Jó olvasást!
Ölellek Titeket!

------------------------------------------------------------------


Madison Clarck



  Napok óta ugyanazt a témát beszéljük. Kicsit már kezd elegem lenni, hogy nem lehet meggyőzni a drága barátnőm arról, amit tennie kéne. Ő is pontosan tudja, hogy az lenne a helyes, de fél elmondani. Bevallom fordított helyzetben én is rettegnék attól, hogy mit szól hozzá, de sikerülne erőt vennem magamon és elmondanom neki. Joga van tudni, még akkor is, ha lehet nem pont úgy sülne el, ahogy elterveztem. 
  - Nem tudom mitől félsz ennyire. - sóhajt fel Pezz. - Louis szeret téged, biztosan örülne neki. Én Zayn-el nem vacakolnék ennyit, elé állnék és a szemébe mondanám. Igaz én különbözök tőled, de akkor is, ne izgulj ennyire, mert ő lesz a világon a legboldogabb, ha megtudja. 
  Perrie, már több mint egy éve lett a mi kis családunk tagja. Egy premieren ismerkedett meg Zayn-el és a többi az alakult magától. Hamar egymásra találtak, aminek én nagyon örültem, mivel elég nehéz volt nézni, hogy egyik kapcsolata a másik után dől romokba. De amióta megtalálta Pezz-t, boldog és látszik rajtuk mennyire odavannak egymásért. 
  Én már annyiszor próbáltam meggyőzni őt, hogy úgy döntöttem utat engedek a többieknek is és inkább hátradőlök. Gemma sóhajtva követte cselekedetem.
  - Már annyira elegem van ebből. - suttogja, hogy csak én halljam. Együttérző tekintettel pillantok rá, majd folytatom a többiek hallgatását.
  - Igaza van Pezz-nek. Louis örülni fog. Ha egy kicsit haragudni is fog rád az nem azért lesz, mert nem lenne boldog a hírtől, hanem, mert eltitkoltad előle. - mosolyog rá Soph.
  - Te könnyen beszélsz. - vág közbe Em. - Liam, majd kicsattanna az örömtől, ha közölnéd vele, hogy állapotos vagy, de ő nem Louis.
  - Neked kéne őt a legjobban ismerned Em. - nézek rá. - Pontosan tudod, hogy boldog lenne. Ne hitesd el magaddal az ellenkezőjét, mert semmi értelme. Te is ismered őt, ahogy én is és a többiek is. Semmi értelme aggódnod, csak állj elé és mond el neki, mielőtt még másra fog gondolni.
  - Mégis mire gondolna? - fakad ki.
  - Na jó ezt a nyafogásod most a terhességre fogom, mert te nem vagy ilyen. - rázom meg a fejem. - Meg sem fordult még benned, hogy mit érezhet azért, mert kerülöd őt? Mindjárt három éve vagytok együtt. Ha én a helyébe lennék, akkor biztosan arra gondolnék, hogy szakítani akarsz velem. Ne akard, hogy ez megtörténjen Em. Te is tudod, hogy nem érdemli meg. Szeret téged, teljes szívéből, ne törd őt össze azzal, hogy nem mondod el neki az igazi okát a kerülésének.
  Semmit sem válaszol, csak lesüti a szemét. Tudja, hogy igazam van. Természetesen megértem őt. Megértem, hogy fél, hiszen eddig a percig még sosem beszéltek a babáról, de most hírtelen be is következett. Nem lesz könnyű, de Louis ugyanúgy imádja a babákat, mint Harry. 
  Mi már sokszor beszéltünk róla, de azt mondtuk egyikünk sem siettetni majd a dolgot, amikor megtörténik akkor megtörténik. Bár már nem érzem magam fiatalnak hozzá hiszen 21 vagyok, de jobb ha a sorsra bízzuk. 
  - Oké, igazatok van. - sóhajt fel. - Beszélek vele, csak adjatok nekem egy kis időt. Ma este elmondom neki vagyis megpróbálom.
  - Nem csak próbálod, hanem meg is teszed, hiszen hamarosan már kerekedni fogsz. - mordul fel Pezz. - Ha te nem mondod el neki, akkor magától fog rájönni és hidd el nekem az nem lenne jó ötlet. 
  - Jól van, csak akadjatok már le rólam. - pattan fel, majd duzzogva rohan ki a szobából.
  - Ez kész. - sóhajt fel Pezz. - Ígérjétek meg nekem, hogy ti sosem lesztek ilyenek. - néz rajtunk végig. - Egy hete csak ezt hallgatom. Zayn már nem érti, hogy miért vagyok annyira feszült esténként.
  - Én ettől még messze állok. - nevet fel Gem. - Még barátom sincs, szóval rám ne nézzetek.
  - Örülj neki, hogy Harry ezt nem hallotta, mert biztosan kiakadna, ha megtudná miről beszéltünk. Neki nem számít, hogy mindjárt 19 vagy. Te számára még mindig a kishúga maradsz.
  - Mit nem szabad nekem megtudnom? - szólal meg egy rekedt hang mögülünk, mire ijedten ugrunk egyet. Hátra pillantok, majd lágyan rámosolygok, bár biztosan tudom, hogy nem fogja abbahagyni a faggatózást ennyivel. - Szóval, miről maradtam le? - váltogatja tekintetét közöttünk.
  - Semmiről sem, ez lányos beszélgetés Harry. A fiúkat ebbe nem avatjuk be. - legyint Perrie. - Gondolom nektek is van olyan beszélgetéseitek, amik nem tartoznak ránk, hát nekünk is szóval ne kérdezősködj, mert úgysem válaszolunk.
  A lányokkal egymásra nézünk, majd elnevetjük magunkat. Sosem felejtem el azt a napok, amikor véletlenül hallgatóztam, mikor Zayn hazajött az egyik randijáról. Végig azt hajtogatta, hogy Perrie biztosan utálja őt. Hogy ez lehetett élete egyik legrosszabb randija. Amikor megakarta csókolni, a telefonja megzavarta benne, így fogta magát és elrohant onnan, mint egy kisfiú, pedig már nem volt az. De Pezz mégis itt van és boldogabb, mint valaha. 
  - Hidd el, hogy kiszedem belőled. - duruzsolja a fülembe, miután helyet foglal mellettem. - Tudod, hogy nagyon meggyőző tudok lenni, ha akarok. - belevörösödtem mondatába.
  Tényleg meggyőző tud lenni, ha akar. Amikor valamit próbálok előle eltitkolni akkor kiszedi belőlem. Hogyan? Kínzó módon, amit egy részben élvezik is - nem is kicsit - másrészt viszont utálok, mert semmit sem tudok eltitkolni előle és ez néha nem jön jól. Lány vagyok, akinek vannak apróbb titkai, amit nem szeretne megosztani a párjával, hát ez velem is így van. 
  - Semmi féle képen nem szeded ki belőlem. - súgom neki vissza bizonytalanul, mire ő felnevet.
  - Mindig elérem a célom Mad, ezt neked kéne a legjobban tudnod. - néz rám csillogó szemekkel.
  - Akkor ma talán nem alszom veled. - nézek rá komolyan, bár egy percig sem gondolom igazinak kijelentésem. Képtelen lennék nélküle elaludni.
  - Azt majd meglátjuk. - nyom egy csókot a nyakamra, mibe én beleremegek.
  - Rendben gyerekek úgy látom, mindjárt egymásnak estek ebben a pillanatban. - köszörüli meg a torkát Soph. - Gem nem lenne kedved velünk tartani vásárolni? - fordul a lány felé, aki egyből rábólint. - Remek akkor menjünk is. - állnak fel.
  - Engem meg sem kérdeztek? - kiáltok utánuk, mire Pezz visszafordul, majd a szemembe nézve közli velem.
  - Te már foglalt vagy, ahogy én látom. - kacsint rám, majd megy a többiek után.
  - Úgy látszik velem ragadtál. - vigyorog rám Harry. - Miénk az egész ház, vajon mivel is kéne elütnünk az időt? - gondolkozik el. - Áá, már pontosan tudom mit szeretnék csinálni.
  - Harry én ezt most nagyon nem szeretném. - nyögöm ki nagy nehezen, mivel az ajkait a nyakamra tapasztotta és megállás nélkül csókokat hint rá. - Bármelyik percben hazajöhetnek...
  - Igazad van, ha nem szeretnénk, hogy ismét ránk nyissanak akkor most szépen felmegyünk a szobánkba. - távolodik el tőlem, majd nyújtja a kezét, hogy engem is felsegítsen. - Sokkal jobban szeretem mi miénk az egész ház, mert akkor nem fogod vissza magad. - suttogja a fülembe.
  De szeretnék ebben a pillanatban máshol lenni. Miért kell ilyen kijelentéseket tegyen?! Azt hiszem sosem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor Emma és Louis szépen benyitott a házba miközben mi a nappaliban félmeztelenül ölelkeztünk. Ha mondanom kéne egy ciki pillanatot az életemből biztosan ez lenne az. Igaz hangosan felnevettek, de biztos vagyok benne, hogy ők is úgy érzeték magukat, mint én. Mivel semmi kedvem még egy ilyen helyzetbe kerülni, belemegyek a tervére és az emeletre sétálunk.

***

  - Olyan nehéz lett volna ezt elmondani nekem? - kérdi miután sikeresen kiszedte belőlem, amit nem lett volna szabad.
  - Ez nem ér Harry, ez érzelmi zsarolás. - csapok a mellkasára. - Tudod a lányoknak vannak olyan dolgaik, amiket nem szeretnek megosztani a másikkal. 
  - De amikor a húgomról van szó, akkor nem érdekelnek a titkok, Mad ezt te is pontosan tudod. - sóhajt fel. - Nem szeretem, hogy így tudom belőled csak kiszedni, bár élvezem. - vigyorog. - És ahogy látom te is oda-vissza vagy érte. 
  - Annyira szeretnélek most megütni. - morgom. - El kell fogadnod, hogy Gemma felnőtt. Már nem kisgyerek, Harry. Normális, ha barátja lesz és szerelmes lesz belé. Gondolj csak vissza ránk, mi mennyik is voltunk? 17, jól emlékszem? Ő már elmúlt annyi. - nézek rá.
  - Tudom, de értsd meg. Sokáig nem voltam az életébe és nem szeretném, hogy bántódás érje. Lehet, hogy úgy tűnik mintha apáskodnék felette, de csak pár éve kaptam őt meg, nem veszíthetem el.
  - Nem csak úgy hangzik, hanem olyan is. - nevetek fel. - Tudom, hogy most kaptad vissza, de nem üldözhetsz el mellőle, minden fiút, mert azzal csak megutáltatod magad vele. Légy türelmes, ha barátja lesz úgyis bemutatja majd neked, ha úgy érzi itt az ideje. 
  - Milyen kis meggyőző lettél. - nyom egy puszit az arcomra.
  - Ezt váltod ki belőlem, a túlzott féltéseddel. - mosolygok rá.
  - Talán többször fogom alkalmazni majd a jövőben, ha ennyire élvezed. - kerül ismét fölém, mire én a hajába túrok.

***

  Szerencsére most senki sem tört ránk, így kicsit megnyugodtam, hiszen nem igazán vagyok oda azért, amikor mások is fültanui annak, aminek nem kéne. Harry pólójában sétálok le a konyhába, majd veszek ki a hűtőből egy szendvicset, amit sikerült eldugnom Niall elől. Ha rajta múlna akkor biztosan éheznénk egész nap.
  Kényelembe helyezem magam a pult előtt heverő széken, majd majszolni kezdem az előttem lévő ételt. El sem tudom hinni, hogy már ilyen sok idő eltelt. Három év. Annyi minden változott, de csak jó értelemben. Olyan hamar eltelt az idő. Tegnap még csak 18 éves voltam, ma már 21 vagyok. Új emberekkel ismerkedtem meg. Itt Soph-ra, Pezz-re és a fiúkra gondolok, akik nélkül már el sem tudom képzelni az életem. Egyetlen egy dolog van, ami kicsit megviselt a Harryvel való kapcsolatomban. Nem engedte, hogy modellkedjek. Nem véglegesen, de abba kellett hagynom. Csak ritkán vehetek rész bemutatókon vagy fotózáson, mivel nem szereti, ha mások előtt pózolok. Aranyos dolognak tartom, hogy féltékeny, de az egy csepet sem tetszik, hogy ő tart el engem. Szeretnék független lenni, nem pedig egy embernek köszönni, hogy van fedél a fejem felett. 
  - Beszélhetnénk? - szólal meg egy hang, mire én kicsit megugrok. - Bocsi nem akartalak megijeszteni. - lép közelebb Louis.
  Arcán tisztán látszik az aggodalom. Szemei alatt karikák díszelegnek, talán még fogyott is egy kicsit. Rossz ránézni. Valahol belül éreztem, hogy ez lesz. Semmit sem fogok neki mondani, de megnyugtatni azt igen, mert nem akarom így látni a nap hátralevő részében mielőtt még Emma elmondaná neki az igazságot. 
  - Persze, gyere csak. - bökök a mellettem lévő üres székre. - Miről lenne szó? - mosolygok rá.
  - Tudom, hogy te tudod mi baja van Emmának. - sóhajt fel. - Nem akarlak arra kényszeríteni, hogy mond el nekem, de kikészülök, hogy nem értem mi történik. Napok óta kerül és egyszerűen nem értem mi rosszat tettem. Hiszen mindent megadok neki, szeretem amennyire csak ember szeretni lehet. Mit csinálok rosszul? - kérdi megtörten.
  - Semmit sem csinálsz rosszul, Lou. - érintem meg a karját. - Szeret téged, el sem tudod képzelni, hogy mennyire. Sose aggódj ezért. Biztosíthatlak róla, hogy nagyon boldog veled és imád téged úgy, ahogy vagy, csak légy vele türelmes és elmondja majd. Nem szabad erőltetni, mert akkor csak rosszabb lesz.
  - Rendben, hiszek neked. - motyogja. - De kérlek válaszolj egy kérdésemre. - rábólintok. - Ugye nem akar velem szakítani?
  - Dehogyis, Louis! - vágom rá. - Esze ágába sincs. - rázom meg a fejem. - Hamarosan megtudod miről van szó, de a szakításnak semmi köze.
  - Biztos vagy benne?
  - Teljesen Louis. - mosolygok rá. - Ha nem lennék akkor nem mondtam volna azt, hogy mennyire szeret téged és milyen boldog veled. Tudom, hogy így van. Hamarosan megtudod az okát, hogy miért viselkedett ilyen furán az elmúlt időben. - biztosítom róla.
  - Hiszek neked. - néz a szemembe. - Ahogy látom ti nagyon jól megvagytok. - vált témát. - Komolyan mondom öröm rátok nézni. Olyan boldogok vagytok együtt, hogy néha már irigylem tőletek, annak ellenére is, hogy mi is nagyon jól megvagyunk. - nevet fel.
  - Igen, mi hát megvagyunk. - suttogom, mert eszembe jut, hogy mi is van rajtam. Kétlem, hogy nem eset le még neki mi történt közöttünk pár órája. - Szerencsés vagyok, hogy egy ilyen idiótát kaptam magam mellé. - vonom meg a vállam.
  - Beszéltél már neki róla? - kérdez rá hírtelen, mire elmegy a jókedvem és megrázom a fejem. - Mad, tudnia kell róla. Lehet, hogy már nem tud semmit sem tenni, de joga van tudni. Nem lenne jobb, ha eltitkolnád előle.
  - Louis, neked is nehezen mondtam el. - sóhajtok fel. - Neki képtelen lennék. Nem akarom még ezzel is terhelni, most úgyis rászállt a média, ezt pedig csak egy apróság, amit egyedül is eltudok intézni.
  - De hiszen megzsarolt téged, Mad. Ez nem egy semmiség, ha Harry ezt megtudná biztosan nagyon mérges lenne, hogy nem mondtad el neki és ha az is kiderülne, hogy én tudtam róla mégsem szóltam élve felfalna. - néz a szemembe.
   - Nyugi Louis. - suttogom. - Már megkapta, amit akart. Nem fog többet keresni, ha mégis akkor elmondom neki, megígérem. De nem fog. Elég pénzt szerzett, hogy egy életre békén hagyjon engem. - sóhajtok fel.
  - Fel nem tudom fogni, hogy tud megzsarolni a saját családod. - rázza meg a fejét. - Nekik szeretniük kéne téged, nem pedig ezt tenni...
  - Ígérem, hogy elmondom neki, hogyha még egyszer előfordul. - nyugtatom meg. - De tudom, hogy nem fog. - állok fel. - Te pedig ne aggódj, Emma rendben van és szeret téged. - nyomok egy puszit az arcára. - De nekem most még van egy kis elintéznivalóm a drága barátommal.
  - Csak ne hangos. - nevet fel, mire én az ajtóból visszafordulva nyújtom rá a nyelvem.
  Csak Louisnak mondtam el, hogy nemrégiben Lili újból felkeresett azzal a szándékkal, hogy pénzre van szüksége. Pontosan tudtam, hogy ez egyáltalán nem igaz, csak pénzt akar belőlem kicsikarni, de hiába tudtam az igazat meg kellett neki adnom, amit kért. Legalább így elhallgat és többet nem fog zaklatni. Harry ezt nem tudhatja meg, mert akkor biztosan kiborulna. Nem akarom, hogy ezen mérgelődjön, van elég problémája, enélkül is. Ez az ügy már úgyis el van rendezve. Nem kell vele többet foglalkozni. Csak a jelennel és a jövővel kell törődni. Csak ez a fontos. 
  - Hol voltál ilyen sokáig? - lép ki Harry egy száll törölközőben a fürdőből.
  - Csak találkoztam Louval és váltottunk pár szót. - mosolygok rá. - De ha tudtam volna, hogy ilyen látvány fog fogadni, akkor nem pazarolom rá az időm. - nézek rajta végig.
  - Hát, ha nem szeretnéd, hogy felöltözzek engem az sem zavar. Szívesem nézetem magam veled. - lép közelebb. - Bár az sokkal jobban tetszik, mikor nem fed el téged ennyi ruha. Bármennyire is tetszik, ahogy a pólóm áll, megszabadulunk tőle. - fogja meg az alját, majd húzza át a fejem felett, így már csak alsóneműben állok előtte. Kezét a derekamra vezeti, majd kicsit megszorítja azt. - Most pedig mit szólnál ahhoz, ha visszamennénk a zuhanyzó alá?
  - Csábító ajánlat, de te nem az előbb végeztél? - vonom fel a szemöldököm.
  - Érted szívesen zuhanyzok még egyszer. - kacsint rám. 
  Elérte célját. Már nem igazán kellett győzködnie hozzá, hiszen imádok vele zuhanyozni, bár ki ne szeretne a párjával párás levegő között együtt lenni? Éppen egy törölközőt tekert rám, amikor hangosan felsikítottak. 
  - Ez meg mi a fene volt? - kérdi zavartan Harry.
  Nem voltam benne biztos, hogy sejtettem, hogy ez Louis kiáltása volt. Emma biztosan elmondta neki, hogy terhes. 
  - Ez csak Louis volt, aki megtudta, hogy apa lesz. - bújok Harryhez. - Szeretlek. - suttogom a fülébe, mire szorosabban húz magához.

6 megjegyzés:

  1. Azta, ez is nagyon jó rész volt!!!
    Fú, de utálom ezt a Lily-t....!! Nagyon várom a következőt, siess vele!!:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett. Nekem valamiért nem nyerte el a tetszésem, de ha ti ezt mondjátok akkor elhiszem nektek! Sietek!

      Törlés
  2. Úristen, egyszerűen elképesztő rész lett. Talán kedvencem, de még nem igazán tudtam eldönteni. Nagyon tetszik az egész történet, és az is ahogy írsz. Izgatottan várom a következő részt. :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy ezt gondolod! Mindig öröm ilyen kommenteket olvasni! Köszönöm! Hamarosan olvashatod!

      Törlés
  3. Drága Eve!(remélem szólíthatlak így)
    Már tegnap este is láttam, hogy közzé tetted a részt, de megmondom őszintén nem volt kedvem se erőm elolvasni akkor. Viszont reggel, mielőtt indulnom kellett volna a suliba, akadt 10 perc szabadidőm és ezalatt elolvastam a részt, most pedig kommentelek is.
    Ejhe és hű. Ezek a szavak jutottak először eszembe mikor elolvastam és szerintem a reakcióm is ilyen volt. Azt hiszem ez volt az egyik kedvenc részem.
    Viszont Emma reakcióját ne nagyon értettem, hisz ha szeretik egymást Louis-val és már régóta együtt vannak, miért ne örülne egy babának?! A viselkedése ebben a részben számomra egy kicsit idegesítő volt, de ez biztos csak azért van, mert nem tudja, hogy a szeretett fiú mit fog a hírhez szólni. Az pedig, hogy Emma gyermeket vár nagyon jó hír, én személy szerint nagyon örülök neki. Remélem, hogy a következő részben már megmondja Louis-nak.
    A rész végén pedig volt az a sikoly ami nem derül ki, hogy pontosan mitől van. Remélem, hogy tényleg igaza van Mad-nek és azért van, de ha nincs így akkor kíváncsian várom a fejleményeket.
    Összességében nagyon jó lett ez a rész is és szinte ittam szavaidat.
    ui.:Ne haragudj, hogy sokáig nem kommenteltem, de most már megígérem, hogy rendszeresen fogok.

    Ölel lelkes olvasód,
    Anastasia B.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Persze, hogy szólíthatsz így! Nem csak én csinálom akkor ezt. Sokszor olvasom én is inkább reggel a részeket és ezért mindig majdnem lekésem a buszom, de semmi baj...
      Nem igazán értem, hogy miért ez a kedvenc részetek, lehet velem van a baj, de remélem hamarosan rájövök majd. :)) Hát kicsit hisztis voltam amikor írtam és hát beleéltem magam Emma szerepébe :D hihi. A sikoly az kiderül, mivel a következő rész kicsit más lesz, mint az eddigiek, de remélem tetszeni fog nektek! Mindig jó ilyen hosszú kommenteket olvasni és boldoggá tesz a tudat, hogy vannak akik szeretik írásaimat!
      Nem haragszom, nekem az is megfelel, ha néha kommentelsz, csak a véleményedre vagyok kíváncsi, meg, hogy te mit vársz majd a következő résztől, ha van-e elképzelésed...
      Puszi
      Evelyne!

      Törlés