2014. szeptember 27., szombat

II.évad - 31.rész - Nincs több titkolózás

Sziasztok!
Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog nektek.
Gondolom már észrevettétek, hogy lassan minden tisztázódik, hiszen
közeleg a vég, de még jó pár dolog fog történni, ezért nem kell aggódnotok.
A következő 19 rész, már évekkel később fog történni. Pontosabban 3 
évvel később. Köszönöm a bíztatást és az olvasókat is. Már csak 4 kell és
megvan a 100 rendszeres olvasó, azon a napon leszek a legboldogabb!
Úgy szeretném befejezni, hogy addigra már meglegyen, remélem így is lesz!
Jó olvasást!
Ölellek Titeket!

---------------------------------------------------------------------------


Madison Clarck



  - Mindent megjegyeztetek, amit mondtam? - kérdi tőlünk Paul. 
  Már több, mint egy órája mondogatja, hogy melyik kérdésre mit válaszoljunk, mivel ma van az interjú, ahol Harry bemutat engem. Paul kicsit sem örült, hogy eltitkoltuk előle a kapcsolatunkat, bár nagy nehezen sikerült beletörődnie, hogy ezen úgysem változtathat. Rengeteg közös kép került ki rólunk, ám biztosan senki sem tudja, hogy ki is a barátnője, mivel rajtam napszemüveg volt, minden találkozásunkon. Harry nem akarta, hogy egyből berántson a vele járó problémákba, így még titkoltuk a kapcsolatunkat, viszont sétálhattunk kint, lehetett igazi randink is, ami volt is. Ám egy este mikor Harryhez mentem, meghallottam, amint Paul veszekszik vele, amiatt, hogy egy újságból kellett megtudnia, hogy más a barátnője, mint akiről ő tudott. Botrány volt belőle, de mikor elmeséltük neki a történetünket, úgy látszott rajta, hogy kicsit megnyugodott. Két napja tud erről az egészről, de már el is intézett egy interjút, aminek egy részt örülök, másrészt viszont rettegek. Nehéz lesz az egész történetet elmesélni úgy, hogy néhány részletet ki kell hagynunk, hiszen nem éppen könnyű a mi esetünk. 
  - Igen Paul, felfogtuk. - sóhajtja Harry. - Nem fogunk hülyeséget mondani, pontosan tudod te magad is. De ha még egyszer végig kell hallgatnom, akkor megörülök. Nem mondjuk el, amit megígértettél velünk, oké? Viszont most adj pár perc nyugalmat mielőtt ki kell állnunk arra a színpadra élő adásban és színt kell vallanunk, mindenről.
  - Rendben öt perc pihenő, utána pedig irány a színpad. - bólint rá Paul, majd elhagyja az öltözőt,   mire megkönnyebbülten sóhajtok fel. 
  - Biztos, hogy jó ötlet ez? - kérdezem halkan. - Még nem késő visszamondani.
  - Minden rendben lesz. - húz az ölébe. - Túl leszünk rajta és szabadon sétálhatunk az utcán, napszemüveg és minden takaró tényező nélkül. Minden rendben lesz, bíz bennem. - puszil meg. - Ha nem tudod mit mondj, csak szorítsd meg a kezem és majd én válaszolok.
  - Rendben. Igazad van, hiszen ez olyan, mint a kérdezz-felelek és nem is lesz több 25 percnél az egész, túléljük majd, ezek után pedig hazamegyünk és megünnepeljük, hogy hivatalos lett a kapcsolatunk. - suttogom a fülébe.
  - Jól hangzik. - szorít erősebben magához. - Tudod, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója.
  Még pár percet egymást ölelésében töltöttünk, aztán pedig ideje volt kimenni és mindent elmondani, amit el kell. Először csak ő megy a színpadra, mivel énekelni fog, aztán pedig én jövök. Izgulok, félek, ahogy ő is, de tudjuk, hogy ezen túl kell essünk és utána minden sokkal jobb lesz. 
  - Jó estét London! - köszönti a népet Mia, a műsorvezető. - Remélem sokan velünk tartotok az elkövetkezendő pár percben ugyanis fény derül mai adásunkban, Harry Styles titkos barátnője, akire már szerintem mindenki nagyon kíváncsi. Üdvözöljük a színpadon Harry Styles-t! - kiáltja. 
  Harry már a színpadon ült, egy széken, kezében a mikrofonnal. A fények rá vetítődtek, ő pedig már énekelni is kezdett, pontosan azt a számot, amit azon a bizonyos ünnepségen is. Azt a számot, amit nekem írt, még mikor semmit sem értettem, egészen addig a pillanatig. Kicsit úgy érzetem, mintha újra élném a történteket. Ismét ott állnék abban a hatalmas teremben, Andy oldalán, miközben Harry a színpadon ül és egyenesen a szemeimbe nézve énekel. Sosem fogom elfelejteni azt az érzést, amit akkor átéltem. Menekülni szerettem volna, de egyben nagyon is érdekelt, hogy mit akar ezzel mondani.
  Ahogy a számnak vége lett, hatalmas taps tört ki a teremben, nekem pedig vissza kellett nyelnem a könnyeim, mivel most hallottam másodjára ezt az éneket, ahogy előadja. Jól tudom, hogy már csak pár másodperc választ el, hogy kikerüljek a közönség elé. 
  - Sziasztok! - mosolyog Harry. - Remélem tetszett nektek a szám, amit előadtam nektek, hamarosan azt is megtudjátok, miért tettem, most pedig engedjétek meg, hogy bemutassam nektek a barátnőmet. - lesétált a színpadról, majd kézen ragadott, de előtte még a szemembe nézett. - Nyugalom. - tátogta. - London ő itt az én gyönyörű és csodálatos barátnőm, Madison Clarck.
  - Sziasztok! - szólalok meg mosolyogva leplezve a bennem lévő feszültséget.
  - Ezek szerint a te titokzatos barátnőd, a híres modell Madison Clarck. - mosolyog Harryre, Mia miután helyet foglaltunk. - Gratulálok nektek, nagyon jól mutattok együtt. - teszi hozzá.
  - Köszönjük. - szorítja meg a kezem Harry. - Nagyon jól meg is vagyunk, csak egy kicsit izgulunk.
  - Nem kell, nem eszlek meg titeket. - nevet fel. - Csak azt szeretnénk megtudni, hogy ismerkedtetek meg és mióta vagytok együtt.
  - Rendben. - bólint rá Harry. - Már egy éve ismerjük egymást. Sajnálatos módon nem a legszebb helyen találkoztunk, de én egy csepet sem tudom bánni azt az időt. Az árvaházban találtunk egymásra, ahol mindketten éltünk. Számomra szerelem volt első látásra. Minden percemet azzal töltöttem, hogy mosolyt csaljak az arcára, ami nem volt egy könnyű dolog, hiszen kinek van kedve nevetni abban a helyzetben, de mégis sikerült. Közel kerültünk egymáshoz... Ezt a számot, amit az előbb adtam elő neki írtam, ezzel a számmal vallottam neki szerelmet az egyik ottani ünnepségen. A tervem nem egészen úgy sült el, ahogy szerettem volna, de végül csak sikerült, belopnom ennek a csodás lánynak a szívébe magam. Nem tudom, ha emlékszel-e, de pár hónapja azt kérdezted kitől kaptam ezt a nyakláncot? - fogta kezei közé a medált, mire Mia bólintott. - Mad adta nekem, nem hazudtam mikor azt mondtam, hogy számomra fontos személytől kaptam, akit rég nem láttam... Februárban az útjaink elváltak, én kiszabadultam, viszont neki maradnia kellett még. A banda egy ideig sikeresen lefoglalt, de nem telt el egy nap sem, hogy ne gondoltam volna rá, hogy nem gondoltam arra mit is veszítettem el... Ám a sors mégis úgy akarta, hogy újra találkozzunk és végre boldogan éljünk, együtt, ami be is következett, amint látod. - mosolyog rá. - Nem olyan rég, de végül csak elértük, hogy boldogok lehessünk mi ketten.
  - Ez csodás történet, azt eláruljátok nekünk, hogy miért nem találkoztatok hónapokon keresztül?
  - Erről nem szeretnénk beszélni, nem az számít mi történt, hanem a jövő. - válaszol Harry, mire én rábólintok.
  - Természetesen megértem. Harry nagyon szép volt a dal, amit Madisonnak írtál. Mit éreztél, mikor először hallottad? - fordul felém.
  - Őszintén? - nevettem fel. - Összezavarodtam. Nem értettem, hogy miért énekel végig a szemembe nézve, ám mikor rájöttem, hogy mit akar elérni ezzel megdöbbentem. Nem akartam elhinni, hogy egy dalt írt nekem. Hihetetlennek tűnt, még mindig nehezen hiszem el, pedig már majdnem egy éve történt az egész. Boldog voltam, viszont egyben szomorú is. Nem akartam elhinni, hogy tényleg így érez irántam, de idővel bebizonyította... A külön töltött idő nekem sem tett valami jót, de most nagyon örülök, hogy mellette lehetek és azt mondhatom ő az én barátom. Annak pedig leírhatatlanul örülök, hogy még a szétválásunk után sem vette le a nyakláncot. - fejezem be mondandóm.

***

  - Srácok remekek voltatok. - dicsér meg minket Paul. - Bár Mad néha leakadtál, de Harry sikeresen kisegített. Tudom, hogy nem volt szép Andyt kihagyni a történetből, de higgyétek el nekem, hogy sokkal jobb volt így. Ezzel nem sértettük meg őt, sokkal inkább megvédtük attól, hogy megsértsék az emlékét. 
  - Én is tudom. - sóhajtom. - Csak nehéz volt úgy beszélni a szétválásunkról, mintha nem miatta történt volna... de igazad van, sokkal jobb így. 
  Fél óra múlva már Harry házában találom magam, amit lassacskán az otthonomnak is nevezhetnék, hiszen sokkal többször alszom itt, mint otthon, amit egy csepet sem bánok, hiszen sokkal könnyebben alszom el mellette, mint egy párnát ölelve az ágyamban. Harry egy üveg vörösborral és két talpas pohárral érkezik a nappaliba, majd foglal helyett mellettem.
  - Mi sem jobb, mint egy pohár vörösbor az ünneplésre. - mosolyog rám, majd a kezembe nyomja az egyik poharat. - Várj egy pillanatot, szeretném ha mások is megtudnák, hogy mi ünnepelünk. - veszi elő a telefonját, majd összeérinti a poharainkat és lefényképezi azt.
  - Mit szeretnél azzal a képpel csinálni? - nézek rá.
  - Természetesen feltenni Twitter-re, hogy lássák mennyire boldog vagyok. - adja meg egyszerűen a válaszát. 
Ünneplünk a kicsimmel @madison
  - Ugye nem azért jelzett a telefonom, mert megjelöltél rajta? - kérdem kíváncsian, miközben kihúzom a zsebemből a készüléket. 
  - Miért ne jelöltelek volna meg, hiszen már mindenki tudja, hogy együtt vagyunk, többet nem kell titkolózni, már nincs semmi titkunk, akkor mutatkozunk együtt, amikor csak szeretnénk. - mosolyog rám. 
  Miközben nem figyel rám, gyorsan bepötyögök egy választ: @harrystyles Szeretlek te idióta! Mosolyognom kell, mikor megpillantom az arcát, miközben elolvassa a válaszom, majd vigyorogva felém fordul és közel hajol hozzám. 
  - Én is szeretlek - suttogja az ajkamra - de nem vagyok idióta, csak szerelmes. - húzódik el.
  - Ne szórakozz velem, Harry. - kuncogok fel. - Csókolj meg! - kérem, vagyis inkább jelentem ki. 
  - Ön nagyon követelőző ebben a percben Miss Clarck. - kuncog Harry. - De én is az vagyok a mai estén. - veszi ki a kezemből a poharat, majd teszi le az előttünk lévő üvegasztalra. 
  Az ajkát erősen nyomja az enyémre, én pedig másodpercek alatt fészkelem magam az ölébe. Egyik kezével a derekamnál fogva tart közel magához a másikkal, pedig a combom simogatja, mitől bizsergés járja át a testem minden egyes részét. Morgást váltok ki belőle, mikor kicsit meghúzom a tincseit. Pontosan tudom, hogy ez a gyengepontja, így mindig szeretetteljesen ki is használom ezt.
  - Mielőtt még ágyba dugnálak, szeretném, ha ezt a bort meginnánk. - szakítja meg a csókunkat. 
  - Mi a probléma, talán Mr.Styles nem bír magával? - kuncogok fel.
  - Elég nehéz amikor egy örült nőszemély hozzám dörgöli magát. - néz a szemembe vágyakozóan.
  - Így már jobb? - kérdem miután visszaültem mellé. 
  - Nem mondhatnám. - morogja. - Sokkal jobban tetszett, amíg rajtam ültél, azt hiszem féltékeny leszek erre a kanapéra. - nevet fel.
  - Ha ott maradtam volna, akkor ez a csodás bor nem lett volna elfogyasztva, mivel nem jutottunk volna el odáig. - kacsint rá, majd belekortyolok a vörös lötybe. - Különben sem vonzódom a kanapékhoz, sokkal inkább a zöldszemű fürtösökhöz. - nevetek fel. 
  - Ne szemétkedj, mert így tényleg nem fogjuk meginni ezt a bort. - kacsint rám. 
  - És ha én azt mondom, hogy nem borra van szükségem, hanem rád?
  - Akkor.... a francba is a borral, irány az emelet. - kapja ki a kezemből a poharat, majd kap a karjaiba, ami belőlem kuncogást vált elő. 
  Gyengéden fektet végig az ágyon, miközben rám veti magát. Ágyékát erőteljesen nyomja hozzám, ami belőlem egy nyögést vált ki, bár a csókunk elnyomja. 

***

  - Mi sem jobb, mint majdnem meztelenül a kanapén ülni és borozni, ugye Harry? - döntöm vállának a fejem. 
  - Ha veled tehetem, nekem tökéletes. - puszil a hajamba. - Mad kérlek ígérj meg nekem valamit. - szólal meg pár csendes perc után.
  - Neked bármit, miről lenne szó? - pillantok fel rá.
  - Ha a rajongók bántani fognak téged, akkor azt elmondod nekem, nem titkolod el előlem és egyiket sem hiszed el. Nem számít mit mondanak, mert számomra te vagy a legfontosabb és sosem fogom engedni, hogy bárki is bántson téged.
  - Ha lesznek is, hozzászokom. Nem fogok velük törődni, hiszen te itt vagy mellettem és nekem ennyi pontosan elég. Leírhatják nekem, hogyan ölnének meg, mennyire utálnak, mert elvettem tőlük a szívtiprójukat, de engem ez egy csepet sem izgat majd, mert szeretlek.
  - Én is szeretlek téged. - mosolyog rám. - Most jut eszembe, tegnap megígértem Gemmának, hogy holnap elmész vele vásárolni, remélem nem szúrtam el semmilyen programod.
   - Nem volt, igazság szerint veled szerettem volna tölteni a napom. - kuncogok fel.
  - A francba, én meg lepasszoltalak. - hajol közelebb. - De sebaj, mert én is veletek tartok, mert megígértem Lounak, hogy elmegyek vele valamit megnézni. - suttogja a fülembe.
  - Pedig már azt hittem, egy napra megszabadulok tőled. - biggyesztem le ajkam. 
  - Sosem szabadulsz meg tőlem, baby. - kuncog fel. - Velem ragadtál, életed végéig.
  - Milyen szerencsés ember vagyok. - nyomok egy csókot a vállára. - Beszéltél azóta velük?
  - Nem. - rázza meg a fejét. - Mikor odamentem közöltem velük, hogy csak Gemmáért, nem miattuk.
  - Ugye tudod, hogy egyszer úgyis meg kell nekik bocsájtanod? - kérdem halkan. - Tudom, hogy megbántottak meg minden, de mégiscsak a szüleid, addig légy velük, amíg még lehet. - suttogom.
  - Meglátom, hogy mit teszek. Nekem most csak az a fontos, hogy te itt vagy mellettem, mától hivatalosan is!

U.I.:
RUN AWAY WITH ME Louis Tomlinson fanfiction, akit érdekel az nézzen be és iratkozzon fel!

7 megjegyzés:

  1. Kedvenc rész *-* Fantasztikus volt <3 Várom a kövit :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett. Én nem sorolnám a kedvenceim közé, de örülök, hogy te igen. Hamarosan olvashatod!

      Törlés
  2. Nagyon tetszett!! Imádtam!:33 Gyorsan kövit!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök neki! Már csak egy nap és olvashatod!

      Törlés
  3. Istenem *.* Imádom.Siess a kövivel. :)))

    VálaszTörlés
  4. Mikor lesz új rész?:) Egyébként fantasztikus a blogod^^ Imádom*---*

    VálaszTörlés