2014. november 16., vasárnap

II.évad 38.rész - Titkolózás

Sziasztok!
Tudom, hogy egy ideje nem volt rész és most el is mondanám ennek az okát. Múlthéten hétvégén nem voltam itthon, egyetemet látogattam, így nem volt időm írni. Ötletem lett volna, de időm már nem. Suli közben pedig egyszerűen még pihenni is alig van időm, nemhogy írni. Most is tanulnom kéne, de nem igazán érdekel. Ki kell magamból írjam, amit szeretnék, így megtettem. Lehet, hogy nem lett a leghosszabb rész, de ennyit akartam írni, a másik már jobb lesz. Ami lehet sokotoknak nem fog tetszeni, hogy lehet még csak 7 rész lesz és nem több, mivel nem akarom nagyon húzni. Szeretném, ha annyi lenne benne, amennyit én úgy érzek, hogy benne kell legyen. Persze ez az utolsó pár rész izgalmas lesz, abban biztos vagyok, de nem tudom, hogy fogom nektek majd hozni. Arra is gondoltam már, hogy ezen essek túl. Amikor van időm akkor ide írnék, utána pedig rátérnék a többi blogomra. Jövőhéten ha lesz egy két órám, biztosan írásra használom majd őket. Mivel még karácsony előtt be szeretném fejezni és remélem sikerül is majd. Ez lehet azt jelenti, hogy jövőhéten csak ebbe lesz rész péntektől-vasárnapig, de ígérem, hogy a többit is bepótolom majd! Köszönöm a bíztatásokat és az olvasókat!
U.I. Ez lesz a végleges design!
Jó olvasást!
Ölellek titeket!

-------------------------------------------------------------------


Harry Styles



  Percek óta ülök az üres papír előtt. Írnom kéne, de nem jönnek a szavak. Eddig, amit csak sikerült papírra vésnem, összegyűrve végezte a kukában. Nem tudok koncentrálni, mivel egyáltalán nem áll ide az agyam, gondolataim teljesen más helyre kalandoznak. Már napok óta a stúdióban ülünk a fiúkkal és dalokat írunk vagyis próbálunk, de nem könnyű, ha másra vágyunk. Egy hete történt az első esett, hogy Mad rosszul lett. Az okát nem mondta el, de orvoshoz nem szeretett volna menni. Hiába próbáltam én is és a többiek is rávenni, hogy menjünk el egy kivizsgálásra, ő elutasította. Természetesen veszekedés lett belőle. Most sem értem, hogy miért tiltakozik ennyire, hiszen csak neki akarok jót. Mi baj lehet egy kivizsgálásból?! Mindketten megnyugodhatnánk, hogy semmi komoly baja nincs, de a makacssága nem engedi őt... Viszont, ha valami baja esik azt sosem bocsájtom meg magamnak. Én lennék érte a hibás, hiszen tudtam a rosszulléteiről mégsem tettem ellene semmit. De erre jobb nem is gondolni. Nem lesz semmi baja, jól van és jól is lesz. Bár sokkal jobban örülnék annak, ha most mellette lehetnék, ugyanis kétlem, hogy elmondaná nekem, ha megismételődnek. Csak reggel és este látom őt, ami nem tesz valami jót a kapcsolatunknak. Hiányzik. Hozzá vagyok szokva, hogy a nap nagy részét együtt töltjük, de most, hogy új albumot szerkesztünk ez nem megy olyan könnyen. A stúdióban ülünk órákon át, utána pedig fáradtan esünk haza, így semmi másra nem vágyunk, mint az ágyunkra. Mad semmit sem mond, de látom rajta, hogy neki sem tetszik ez az egész helyzet, bár megpróbálja elfogadni. 
  - Hogy haladsz? - vágja le magát mellém, sóhajtva Louis. 
  - Néz körül. - tárom szét a karjaim. - Mindenhol papírok hevernek, előttem pedig egy üres lap. Hogy állhatnék? - mordulok rá. Nem akartam nekiesni, mégis megtettem. A hajamba túrva dőlök hátra a kanapén. - Bocs. - nyögöm ki. - Csak kikészít ez az egész szar...
  - Megértem, én sem vagyok itt szívesen. Mióta megtudtam, hogy Emma babát vár, vele akarok lenni a nap 24 órájában, de nem lehet, alig látom őt. - mondja szomorúan. - Bár tudom, hogy otthon csak az agyára mennék az aggódásommal, de legalább tudnám, hogy minden rendben van vele. Bocs - teszi hozzá - mindig elfelejtem, hogy nem csak nekem vannak ilyen problémáim. Hogy van Mad?
  - Azt én is szeretném tudni. - sóhajtok fel. - Nem értem, hogy miért nem akar elmenni az orvoshoz. Megnyugodnék, ha tudnám, hogy semmi komoly baja, de így nem tudok semmi másra gondolni...
  - Megértem, én is így éreztem, míg Em el nem mondta, hogy miért került. - pillant felém. - Szerintem ha valami komoly baj lenne, biztosan elmondaná neked. Tudom, hogy nem könnyű, de próbálj meg nem aggódni miatta.
  - És ha pont azért nem mondja el, mert komoly és nem akarja, hogy aggódjak miatta?
  - Harry! Ne gondolj ilyenre, mert ezzel csak magad emészted. Semmi baja. Ha ennyire azon vagy, hogy kitaláld mi van vele, azzal csak a rosszat vonzod magadhoz. - sóhajtja. - Jól van, ha nem így lenne hidd el, hogy valami képen rájönnél. 
  - Hogy? Mikor egész áldott nap ebben a hülye szobában ülök, dalokat írva, amik természetesen nem sikerülnek. - csattanok fel.
  - Mi ez a hangzavar, srácok? - lép be Liam.
  - Semmi. - vágom rá. - Csak haza szeretnék menni és megnézni mi van Madel, megbizonyosodni róla, hogy minden rendben. - morgom. 
  - Most beszéltem Sophival, minden rendben vele. - mosolyog rám. - Együtt vannak.
  - Liam, ha olyan jól lenne, akkor miért van rosszul és miért nem képes elmondani, hogy mi a baja? Aggódom érte és ez teljesen megőrjit.
  Elhiszem, hogy meg akarnak nyugtatni, de ezzel egyáltalán nem azt érik el. Csak idegesebb leszek, hiszen ők nem érzik azt, amit én. Ők nem tudják milyen az, amikor tudod, hogy valami nincs rendben, de azt nem, hogy micsoda. Eltitkolja előled a problémákat és mikor már megtudod őket, lehet, hogy túl késő lesz bármit is tenni ellenük.
  - Haza akarok menni! - nyit be Zayn. Fáradtan dobja le magát egy üres helyre, majd néz ránk. - Hiányzik Perrie.
  A fiúk mérgesen pillantanak rá, gondolom miattam, de már késő. Mindenkinek hiányzik a barátnője, nem csak neki. Paul pedig azt mondta addig ne is számítsunk szabadnapra, míg legalább három dal nincs megírva. De nekem most lett elegem! Nem megy, ma már úgysem írok semmit sem, akkor mi a francnak üljek itt? Idegesen pattanok fel, majd nyúlok a kabátomért.
  - Hová mész? - kérdezi Lou.
  - Haza! - vágom rá, majd lépek ki az ajtón. Hallom, ahogy utánam szólnak, de nem törődöm velük. Nem érdekel, hogy milyen következményekkel jár, én akkor is elmegyek. - Ha Paul keresne, otthon megtalál. - szólalok meg Amy mellett elmenve, majd meg sem várva a válaszát, kilépek az ajtón.
  Kiveszem a zsebemből a kulcsom, majd egy pittyegés után beülök a kocsiba. A telefonomra pillantok, arra számítva, hogy kaptam-e üzenetet Madtől, de semmi. 

***

  A ház elé érve, kicsit megnyugszom. Nem szeretném, hogy azért zaklassa fel magát, mert én is az vagyok. Csak vele akarok tölteni egy kis időt és meggyőződni róla, hogy minden rendben vele. 
  A házba belépve azonnal meghallom a nappaliból jövő hangokat. Gyors léptekkel közelítem meg a szobát.
  - ... ne kezd már te is, kérlek. Elegem van. - sóhajt fel Mad. - Mindenki ezzel jön, hogy...
  - Szia, Harry! - köszönöm Sophia, mire Mad ijedten fordul hátra. Feléjük biccentek, majd Maden tartva a tekintetem lépek közelebb hozzájuk. - Akkor azt hiszem én magatokra hagylak titeket. - áll fel. - Sziasztok! - halad el mellettem. Miután meghallottam az ajtó záródását, leülök Madel szembeni asztalra.
  - Miből van eleged? - nézek a szemébe. Sóhajtva pillant az ölében pihenő kezeire, amiből egyből tudom, hogy valamit titkol előlem. Pontosan tudja, hogy mennyire idegesít ez a dolog, mégis folyamatosan megteszi. - Mit titkolsz előlem? - kérdem, felemelve az állát. Nem akarok vele veszekedni, most nem, de ha nem mond semmit sem, elvesztem a fejem. - Mad, tudnom kell, hogy mi az... - suttogom, ingerülten.  
  - Semmit sem titkolok előled. - motyogja, alig hallhatóan. - Hogy-hogy ilyen hamar hazaértél?
  - Ne tereld a témát. - morgom. - Ismerlek, tudom mikor titkolsz előlem valamit és most pontosan azt teszed. - ráncolom a homlokom. - Tudod, hogy mennyire utálom, mikor ezt csinálod. Miért nem mondod el? - csak megrázza a fejét, amivel véglegesen elvesztem a fejem. Felállok, majd a hajamba túrva kezdek bele. - Ha valami rosszat tettem akkor mond a szemembe, az isten szerelmére. - csattanok fel. - Tudnom kell, hogy mi van veled!
  - Ne veszekedjünk. - suttogja, lép elém, majd simít végig az arcomon, de én elkapom a csuklóját és megállítom benne.
  - Nem Mad! - nézek a szemébe. - Én sem akarok veled veszekedni, de akkor áruld el végre, hogy mi bajod van! - összerezzen a hangomra. Nem akarom, hogy féljen tőlem, - Csak mond el, kérlek, különben megörülök. - döntöm az övének homlokom, mire ő behunyja szemeit.
  - Jól vagyok, bízz bennem. - suttogja.
  - Harry, ne kiabálj vele, mert azzal semmit sem oldasz meg! - hallom meg Gemma hangját. - Inkább csak azt éred el, hogy felzaklatod és az nem lesz jó.
  - Miért? - fordulok felé. - Mit tudsz, amit én nem? De legjobban az érdekel, hogy miért nem tudok róla?! 
  Mad el akart tőlem lépni, de majdnem elesett, ha nem kapok utána biztosan a földön kötött volna ki. Nem érdekel a tiltakozása, hiszen nagyon gyenge a pulzusa, alig áll a lábán. Most szépen bemegyünk a kórházba és én is megtudom, hogy mi történik vele. 
  A karjaimban kellett kivigyem őt a kocsihoz, mivel nem tudott járni és még azt akarja nekem mondani, hogy minden rendben vele. Na persze. Ha jól lenne, akkor most nem lenne félájult. Az úton minden szabályt megszegtem, de nem érdekelt, mikor róla van szó semmi sem számít, csak a biztonsága. Mit számít egy kis bírság, ha ő nincs biztonságban?
  - Harry, nyugodj már meg! - szól rám Gemma. - Azzal nem segítel neki, ha fel-alá járkálsz, mint egy őrült!
  - Nem megy! A barátnőm, bent van és azt sem tudom, hogy mi baja van. Te tudod? - állok meg előtte. - Gemma kérlek, ha tudod, hogy mi baja akkor mond el nekem, tudnom kell!
  - Nekem sem mondta el, csak annyit, hogy semmi komoly, ezért mondom, hogy nyugodj meg. Meglátod, hogy minden rendben lesz. - próbál megnyugtatni. 
  - Mi van vele? - rohan hozzánk Emma, a többiekkel a nyomában. 
  - Nem tudom, nem mondtak még semmit sem! - túrok a hajamba. - Én ebbe beleörülök, már egy fél órája bent vannak és senki sem mond semmit. - ülök le egy székre.
  - Nyugodj meg. - ül le mellém Soph. - Minden rendben van vele. - suttogja. - Tudom, hogy nehéz elhinni, de bízz benne.
  - Igaza van. - bíztat Louis. - Attól még semmi sem fog változni, ha itt ülsz és a legrosszabbakra gondolsz. 
  - Önök Miss.Clark hozzátartozói? - jelenik meg az orvos a semmiből, mire én azonnal felpattanok.
  - Igen, a menyasszonyom. - jelentem ki.

***

  Haragszom rá, nem is kicsit. Miért titkolta el előlem? Nem értem, hogy mire volt ez jó... Az orvos azt mondta, hogy azért lett rosszul, mivel felzaklatta magát, de különben semmi baja sincs. Ennek örülök, viszont amikor felébred fogalmam sincs, hogy mit fogok neki mondani. Nem szeretnék veszekedni, hiszen az neki sem tesz jót, de ezt meg kell beszélnünk. Megpróbálok majd nyugodt lenni, de nem ígérem, hogy sikerül is. 
  Annyira békésen alszik, miközben én azon gondolkozom, hogy miért nem mondta el nekem az igazságot, miért titkolta előlem. Ennyire nem bízik bennem, nem ismer?! Ezt nem hiszem, ugyanis évek óta együtt vagyunk. Tudja, hogy milyen vagyok, pontosan tudja. 
  - Miért nem mondtad el? - kérdem tőle halkan, egy csókot hintve puha kezére. - Tudod, hogy mindennél fontosabb vagy számomra. Nem tudom, hogy mit gondolhattál, de tudnod kell, hogy én szeretlek. - suttogom. - Bármi is történik majd én szeretni foglak.
  

3 megjegyzés:

  1. Ohhh de fantasztikus :) igaz csak babát var ?! :) imadom :)) olyan nagyon ugyes vagy xxx

    VálaszTörlés
  2. Csak.. nem? Baba? Babát vár? *O* Istenem :D Kövit gyorsan! :))

    VálaszTörlés
  3. Szia!
    Régóta olvasom ezt a blogodat is. Eddig nem írtam kommentet,mert nem volt Blogger fiókom vagy mi a csuda :D Nagyon,nagyon szeretem ezt a blogodat! Egyszerűen imádom ahogy megfogalmazod a dolgokat. Imádom a blogodat és az írásodat is! Szerintem minden féleképpen foglalkozz az írással,mert nem veszhetsz el a nagyvilágban ilyen tehetségesen! Ha majd egyszer lesz egy kiadott könyved az elsősorban fogok állni dedikálásért és büszkén mindom el az embereknek,hogy Én már régebb óta is ismerem az írásodat!!! :D <3 Imádlak drága írónőm! :D <3 <3 <3

    VálaszTörlés