2014. október 11., szombat

II.évad 34.rész - Évforduló és valami más is...

Sziasztok!
Megérkezett a következő rész is. Tudom, hogy sokan szerettétek volna 
hamarabb olvasni, de sajnos nem volt lehetőségem megírni nektek, mivel a
suli rengetek időmet veszi el és már hétközben is tudok írni, csak pénteken. 
A suli mellett különórám is van, ami még több munkát igényel, így a hét közben
lehetetlen írnom. Remélem megértitek, de ha lesz olyan nap, amikor nem kell
majd tanulnom vagy lesz időm, biztosak lehettek, hogy valahol majd megleplek 
titeket egy újabb résszel. Szeretek írni és ezt nem fogom elhanyagolni még akkor
sem, ha ez azt jelenti, hogy éjjel kell írnom, hogy kész legyen nektek az ígért rész.
Nektek, hogy megy a suli? Titeket is kikészítenek a tanárok a sok tanulnivalóval, 
amit valószínűleg az életben sosem használunk majd fel, de azért tudnunk kell?
A rész szerintem lehetett volna jobb is, de ennyi telt tőlem, remélem ez is tetszeni
fog nektek. Köszönöm a bíztatásokat és olvasókat! Már nagyon várom a 
véleményeiteket a rész alá, amit remélem minnél hamarabb olvashatok majd!
Jó olvasást és kellemes hétvégét!
Ölellek Titeket!

-----------------------------------------------------------------------------------


Madison Clarck



  Gondolom minden nőben ott lakozik az a kérdés, hogy 'mi a fenét vegyek fel?'. Igaz, hogy millió ruhánk van, de amikor választanunk kell akkor mindig találunk valamilyen kifogást, hogy miért ne vegyük fel őket. Esetleg azért, mert már látott benne, vagy már kiment a divatból, sehogy sem áll rajtunk, mikor pontosan tudjuk, hogy egyik sem igaz ezekből az állításokból. De minden nő ilyen, hogyha randiról van szó. Még azok a göncök sem jók, amiket alig pár napja vásároltak és még senki sem látta őket. Nekem igazság szerint semmi bajom sincs a ruhákkal, csak meg akarok neki felelni. Meg akarom őt lepni és azt nem tehetem úgy, hogy már látta rajtam. Lehet, hogy rengeteg ruhám van, amiben sosem pillanthatott még meg, de mindegyikhez van egy kifogásom is, hogy miért nem jó. Ez nem csak egy szimpla randi, bár Harryvel egy sem az. Hanem az évfordulónk, ami csak egyszer van egy évben. Amit minden lány boldogan vár. Hiszen, akik éveket töltenek együtt, anélkül, hogy szétmenjenek egyszer is azokban ott van az a bizonyos összetartozási kapocs. Bennünk ott van. Nem azt mondom, hogy ebben a pár évben egyszer sem veszekedtünk, hiszen akkor hazudnék. Viszont annyira komoly még sosem volt, hogy szétmenjünk. Esetleg csak nem aludtunk egy éjszaka vagy nem beszéltünk egy napon át, viszont ez másnap mindig helyrejött. Nem bírjuk az egymás nélkül töltött időt. Sosem éreztem még ilyet, hogy valakihez ennyire kötődöm, mint hozzá, de így van. Bármennyire is fura ezt bevallanom, azt hiszem nélküle megbolondulnék. Bár voltak hónapok, amikor nem találkoztunk, mivel turnézni mentek, de Harry csak két hónapot bírta nélkülem azt is úgy, hogy minden nap beszéltünk órákon keresztül, amikor neki aludnia kellett volna. A következő turnékba pedig csak úgy ment bele, hogyha én is ott vagyok. Ha nem is végig, de egy hónapban többször is. Nekem ez természetesen nem tetszett, hiszen útban éreztem magam, de egyben boldog is voltam, hiszen vele lehetettem. Ő is vidámabb volt, amit élvezet volt nézni. Három év elteltével viszont ez a kapocs nemhogy halványodott volna, hanem sokkal inkább erősödött. Ez nem sok párra jellemző, de ránk igen, amitől én nagyon boldog leszek. 
  Negyed óra keresgélés után végre sikerült találnom valamit az estére, bár nem vagyok megelégedve a választásommal, de nincs több időm ezzel vacakolni, így muszáj felvennem, ha tetszik, ha nem. Egy piros csipke ruhánál döntöttem, amit Harry még sosem látott rajtam, így remélem sikerül majd meglepetést okoznom neki. Mindig azt mondja, hogy nekem a piros áll a legjobban, amiben teljesen egyet is értek vele. Mivel a ruha felső része teljesen átlátszó volt, ezért hozzá illő piros alsónemű szettet választok. A lábaimat magassarkúmba bújtatom, amikben már előre látom, hogy mennyire kényelmetlen lesz a járás, de a szépségért szenvedni kell, nem? A hajam leeresztem, majd a tükör elé állok. Ahhoz képest, hogy annyira nem vagyok megelégedve a ruhával, nagyon is jól áll. Remélem ezt ő is így gondolja majd. Mivel még van húsz percem, sminkelni kezdem magam. Nem viszem túlzásba, hiszen sosem szerettem kihívóan sminkelni magam, egy kis szempillaspirál és tus, meg természetesen a vörös szájfény sem maradhat el. 
  Nem tudom, hogy hová visz majd engem, de bárhol is legyen nekem biztosan tetszeni fog. Ha nyolc órán keresztül szervezte akkor az csak jó lehet. Mivel már nem volt mit csinálnom,úgy döntöttem, hogy jobb lesz lemenni. Amint leérek a lépcsőn, mindenki felém kapja a fejét. Mindenki vigyorogva bámul rám, biztos vagyok benne, hogy pontosan tudták, hol van Harry, csak nekem nem mondták el. Gondolom azért, mert a göndörke megkérte, hogy ne tegyék azt. Igazság szerint örülök is neki, hiszen meglepetést okozott ezzel, másrészt viszont irtó mérges vagyok rájuk, ugyanis hagyták, hogy egész nap ezen emésszem magam... 
  - Azt hiszem valakinek felejthetetlen estéjük lesz ma. - szólal meg Louis, mire én rányújtom a nyelvem.
  - Tudod, a maiért még haragszom rád. - mosolygok rá, majd Harry felé fordulok. Fekete ing van rajta, ami csak félig van begombolva, meg természetesen a szeretett fekete nadrágja, sötétbarna bakancsával. A haja rendezetlen, biztos vagyok benne, hogy nem egyszer túrt bele. - Miután kibámultad magad, indulhatunk is. - nézek a szemébe, mire mosolyogva megrázza a fejét, majd felnevet. 
  - Ahogy óhajtod, hercegnőm. - lép egyet felém. - A hintónk már készen is áll. - kulcsolja össze ujjainkat.
  - Csak ügyesen gyerekek. - kacsint ránk Zayn. - Ja és Harry, mindent bele. - pillant az említettre.
  - Meglesz. - vágja rá, majd kivezet a házból.
  Nem igazán értem, hogy mire értette ezt Zayn, de van egy olyan érzésem, hogy nem kell sok és megtudom. Fogalmam sincs, hogy mivel készült Harry, azt sem tudom, hogy hová megyünk, de egyben biztos vagyok, hogy imádni fogom. Bármit is csinált, azt szeretetből készítette, így az csak szép és jó lehet. Udvariasan kinyitotta nekem a 'hintónk' ajtaját, majd besegített. Átkocog a másik oldalra és bepattan mellém. Érzem a belőle áradó feszültséget. Valamiért nagyon izgul, bár azt elképzelni sem tudom, hogy mitől. Mosolyogva nézem, ahogy néha az ajkába harap és olyan erősen szorítja a kormányt, hogy az ujjai is belefehérednek. A sebváltóra helyezett kezére, rakom az enyémet, mire oda kapja a tekintetét.
  - Nem tudom, hogy mit tervezel, de ennyire nem kell izgulnod. - szorítom meg. - Biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog. 
  - Én is ebben reménykedem. - mosolyog rám. - Nem szeretném ezt a napot elcseszni. 
  - Egy randinkat sem cseszted még el, miért pont ezt sikerülne? - kérdem zavartan. - Veled még az elcseszett randik is tökéletesek. - nyugtatom meg. - Nem mintha lett volna már rá példa, csak úgy mondom. Nem tudsz olyat csinálni, amivel tönkretennéd. - ahogy észrevettem nem nyugtattam meg vele, ami kicsit engem is nyugtalanná tesz, hiszen ez azt jelenti, hogy valami nagy dologgal készül, amiben nem biztos, hogy nekem is tetszeni fog. - Különben mihez is kívánt sok sikert Zayn? - teszem fel a kérdést, aminek a válaszára kíváncsi vagyok.
  - Ne kíváncsiskodj Mad, mert hamar megöregszel. - pillant felém az egyik piros lámpánál. - Mindent a maga idejében megtudsz majd, ígérem. Ha addig meg nem őrülök a várakozástól. - teszi hozzá halkan, abban reménykedve, hogy én azt nem hallottam. 
  A környékből, amerre járunk simán kiderül számomra, hogy hová tartunk. Harry háza itt van a közelben, ami azt jelenti, hogy ott ünnepeljük, majd. Bevallom, hogy sokkal jobban tetszik, hogy nem emberek között leszünk. Szerintem ez egy olyan ünnep, amit a pároknak kettesben kell megünnepelniük, nem pedig ismeretlen emberekkel körülvéve. A ház előtt megállva észreveszem, hogy halvány fény szűrődik ki az ablakokon, amin akaratom ellenére is elmosolyodom.
  - Oké, lehet, hogy ezt nem kéne, de elvették az áramon? - pillantok Harryre.
  - Nem. - nevet fel, feszülten. - Mindjárt meglátod, ez is a meglepetés része. 
  A kocsit rögtön a kapu mögött meg is állítja, majd kiszáll és engem is kisegít. Az út az ajtóig ki van világítva, ami nekem nagyon tetszik. Összekulcsolt ujjakkal húz maga után az ajtóig, ahol megáll és maga felé fordít.
  - Ígérd meg nekem, hogy nem fogsz kinevetni, bármi is fog rád várni odabent. - néz a szemembe.
  - Bármi is legyen az, sosem nevetnélek ki. - biztosítom róla. Lágyan megcsókol, majd kinyitja az ajtót.
  Az előszobában halvány fény vár minket, ami gyertyákból származik. Muszáj elmosolyodnom rajta. Szerintem ez nagyon aranyos és romantikus a részéről. A padlóra pillantja vörös rózsaszírmokból előállított utacskát fedezek fel, ami egyenesen a konyha felé vezet, ám a másik részét nem látom, mivel a szobának a helye nincs kivilágítva. Mosolyogva indulok el, magam után húzva őt is. Mielőtt még elérném az ajtót, hátrapillantok rá és ajkaimra mosolyt varázsolok nyugtatás képen, hogy eddig minden nagyon tetszik, Amint átlépem a küszöböt azonnal megpillantom a konyhában lévő kétszemélyes asztalt. A kerek asztalkát fehér terítő borítja, ami egészen a padlóig ér. A közepén egy vörös és fehér gyertya pislákol, amitől a szobában csak az asztal lesz kivehető, a gyertyák körül pedig a megterített aztal látható. Két oldalán fehér selyemmel bevont székek díszelegnek, piros masnival a hátsó részükön. 
  - Ez nagyon aranyos tőled. - suttogom magam elé, mire keze elengedi az enyém, majd hátulról átölel. Állát a vállamra helyezi, majd ő is megszólal.
  - Reméltem, hogy ezt fogod mondani. - puszil a nyakamba. - Mit szólnál, ha beljebb mennénk mielőtt még kihűl az étel? - aprót bólintok, majd ismét megfogva a kezem vezet az asztalhoz és húzza ki nekem a széket, amire én mosolyogva ülök le. - Tölthetek egy kis vörösbort? - kérdi, kivéve a jeges tálból az említett italt.
  - Csak, ha te is csatlakozol hozzám. - pillantok fel rá.
  Miután mindkettőnknek kitöltötte az italt, leül velem szembe és mosolyogva kortyol bele, amit én is követek. Mindketten nehezen tudtunk megszólalni. Harry gondolom az izgalomtól, én pedig a meglepetségtől. Nem volt kínos a közöttünk lévő csend, hiszen evés közben nem igazán szoktam beszélgetni.
  - Te készítetted? - szólalok meg miután lenyeltem a számban lévő falatot.
  - Részben. - mosolyog rám. - De szükségem volt egy kis segítségre is, hiszen nem hagyhattam magára az ételt míg téged várlak. Gemma segített a főzésben és biztosított róla, hogy imádni fogod a kivilágítást.
  - Igaza is volt. - közlöm vele. - A kivilágítás csodaszép. El sem tudom hinni, hogy magadba csináltad az egészet. 
  - Márpedig el kell hinned. Neked akár a csillagokat is lehoznám az égről.
  - Semmilyen csillagra sincs szükségem, amíg te mellettem vagy. - fogom meg az asztalon pihentetett kezét. - Nekem te vagy a csillagom. - suttogom. 
  - Ennek nagyon örülök, mivel te is mindennél fontosabb vagy nekem. - csókolja meg a kézfejem. - Készen állsz a meglepetés második részére? - kérdi kicsit feszülten.
  - Hány részből is áll ez a meglepetés? - kérdem mosolyogva.
  - Eredetileg három részből, de hogy a harmadik teljesül-e az csak a másodikon múlik. - áll meg mellettem. - De reménykedem benne, hogy az is beteljesül majd.
  - Ha rajtam múlik, akkor biztosan teljesül. - suttogom a fülébe. - Gondolom hiába kérdezném meg hová megyünk, úgysem mondanád el nekem, szóval inkább nem kérdek semmit sem.
  - Teljesen igazad van, nem mondanám el. - rázza meg a fejét mosolyogva.

***

  A ház előtt egy kocsi várt ránk, sofőrrel. Harryvel hátul foglaltunk helyet. Az út nagy részében - mit sem törődve a sofőrrel - csókokat váltottunk. Tudom, hogy kicsit fura mások előtt, de engem ez most egy csepet sem érdekelt, ahogy észrevettem, Harryt sem. Boldogok vagyunk és szerelmesek, senki elől sem titkoljuk ezt el. Amit nem igazán értettem az az üres helység, ami a London Eye körül volt. Itt minden áldott nap rengetegen vannak most pedig csak ketten voltunk. A portás mosolyogva engedett fel minket az egyik kapszulába, majd indította el a gépet.
  - Fogalmam sincs, hogy mit tervezel, de abban biztos vagyok, hogy nem egy személyt haragítottál magadra ezzel. - fordulok felé.
  - Nem érdekel most a többi ember, hiszen én ma csak a te boldogságodra figyelek. Másoké ezen az estén számomra nem számít. - nyom egy puszit a homlokomra. - Nem szép dolog, de ez a kettőnk napja, nem pedig az egész világé. - suttogja.
  - Igen, ez a kettőnk napja. - ismétlem. - Nem tudom, hogy mit tervezel, de én már attól is mérhetetlenül boldog vagyok, hogy elintézted csak mi legyünk itt. 
  - Már nem kell sokat várnod és megtudod. - biztosít róla. - Maximum még öt perc. - suttogja.
  Harrynek igaza volt, hiszen alig öt perc múlva egy kattanás jelezte, hogy a kapszula megállt. Ijedten fordulok Harry felé, aki csak megnyugtatóan mosolyog rám, ami azt jelenti, hogy ez a tervében van. A hátam mögé lép, majd átkarol.
  - Fogalmam sincs, hogy mit szólsz majd hozzá, csak reménykedni tudok benne, hogy tetszeni fog. Szerintem az időzítés jó és a helyszín is, bár azt nem tudhatom, hogy te mit fogsz hozzá szólni. Már évek óta együtt vagyunk, kisebb veszekedések igaz voltak közöttünk, de ezek semmi sem változtattak. Az első perctől szeretlek, amint megpillantottalak az intézetben, pedig akkor még nem is ismertelek, de tudtam, hogy valami különleges van benned, amihez kötődöm majd. - elengedett, majd a szemébe nézve folytatta. - Bármi is történne velünk én szeretni foglak téged és sosem lesz más, aki iránt képes lennék valaha is így érezni. Szeretném leélni veled az életem és bízom benne, hogy ez így is lesz. Most pedig néz fel az égre. - suttogja, mire én lassan az égre fordítom szemeim. 
  Nem értem, hogy mit kéne nézzek hiszen semmit sem látok, de megteszem, hiszen ezt kérte tőlem. Aztán egyik pillanatról a másikra egy szöveg jelenik meg, színes betűkből, mire a szívem kétszer gyorsabb tempóban kezd dübörögni a mellkasomban. 
  - Egyetlen szerelmem, megtisztelsz azzal, hogy összekötöd velem az életed további részét? - szólal meg Harry, amint a szöveg megjelent az égen. 
  A szemeimbe könnyek gyűlnek. Hírtelen azt sem tudom, hogy ez most a valóság vagy csak egy álom. Harry felé fordulok, majd lenézek rá, ugyanis már letérdelt elém. El sem tudom képzelni, hogy tényleg feltette ezt a kérdést: "Egyetlen szerelmem, megtisztelsz azzal, hogy összekötöd velem az életed további részét?". Nem terveztem ezt mára. Sosem gondoltam volna, hogy ez lesz a meglepetése második része, bár valahol mélyen gondolhattam volna, hiszen azt mondta, hogy a harmadik beteljesül-e az csak rajtam múlik majd. El sem tudom képzelni, hogy gondolhatta azt, hogy képes lennék ezt tenni vele, hiszen szeretem. Látom, ahogy csillogó szemeiben aggodalom lép fel, amikor már legalább két perce állok előtte könnyes szemekkel, szótlanul.
  - Hogy gondolhattad azt, hogy erre képes lennék neked nemet mondani? - szólalok meg remegő hangon. Harry arcán halvány mosoly jelenik meg, majd mély hangján megszólal.
  - Ezt vegyem egy igennek? - kérdez rá, mire én bólintok.
  - Igen, persze. Ezer örömmel töltöm veled az életem hátralevő részét. - csordul ki egy könnycsepp a szememből. Felhúzza az ujjamra gyűrűt, majd felpattan és szorosan magához ölel, miközben a szemeimből potyognak a könnyek.
   - Reméltem, hogy ez lesz a válaszod. - suttogja a fülembe. - Mindennél jobban szeretlek.
  - Én is téged. - bújok szorosabban hozzá. 

***

  Felfoghatatlan ez az egész. Megkérte a kezem és azt hitte, hogy képes lennék neki nemet mondani. Hát nem veszi észre, hogy mennyire szeretem. Hogy semmi olyat nem tud tenni amivel elérné az ellenkezőjét? Még nem jött rá, hogy számomra nélküle megállna az egész világ? Szerencsére mire lekellet szállnunk, sikerült megnyugodnom és ahogy észrevettem Harrynek is, ugyanis a karjába kapva vitt el egészen a kocsiig, majd a kocsitól az ajtóig, fel a hálószobába. Kiderült, hogy a rózsákból kirakott másik szoba felé vezető út a hálószoba. Az ágy fehérbe volt öltöztetve, miközben vörös rózsadarabok helyezkedtek el a tetején. 
  Nem is kell mondanom, hogy mi következett ezek után. Három év elteltével úgy érzem, hogy ez volt az egyik legromantikusabb és szenvedélyesebb együtt töltött éjszakánk. Már azt is megértettem, hogy a többiek mihez kívántak nekik sok sikert, bár biztosan tudták, hogy mit fogok válaszolni, Harryn kívül, pedig ezt neki kellett volna a legjobban sejtenie.
  - El sem hiszem, hogy egy ilyen gyönyörű és csodálatos lány lesz a feleségem a jövőben. - suttogja, közelebb húzva magához.
  - Én pedig, nem tudom felfogni, hogy az életem hátralevő részét melletted tölthetem le. - puszil meg a madarat a kulcscsontján. - Nekem semmi sem számít, az sem, hogy hol fogunk élni, sem az esküvő, csak az, hogy mindezt veled éljem át. - motyogom fáradtan.
  - Nekem is csak ez számít, de tudnod kell, hogy mindenből a legjobbat fogod kapni. - jelenti ki nemleges választ el sem fogadva,
  - Mindjárt gondoltam, hogy ezt fogod mondani. - kuncogok fel. - Ezzel csak arra akartam utalni, hogy én akkor is veled élném le az életed, ha szegény lennél és nem lenne a neved ismert az egész világon.
  - Éppen ezt szeretem benned a legjobban. - csókol meg. - Te nem azt szereted bennem, mint legtöbben, hanem az igazi énem, azt a részem szereted, akit akkor ismertél meg amikor csak Harry voltam, nem pedig 'Harry Styles'.
  - Nálam Harry és Harry Styles ugyanaz a személy. - suttogom a szemébe nézve. - Szeretlek.
  - Én is téged, teljes szívemből. - suttogja vissza.

8 megjegyzés:

  1. Imádom ezt a blogot.Siess a kövivel. :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszik! Már a mai nap folyamán olvahatod!

      Törlés
  2. Igeeen :) Tudtam hogy megkeri a kezet. Uristen, most nagyon orulok :) <3 Siess a kovivel :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen sejtetted és jól is! Bár nem így terveztem, de így is jól jön majd ki. Már ma olvashatod!

      Törlés
  3. Azta, ez olyan aranyos rész volt :3 Tökéletes, imádom <3 Elképesztően szeretem ezt a történetedet *-* Várom a kövi részt :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett! Nekem pedig sokat jelent, hogy tetszik a történet, bár egyszer kíváncsi lennék, hogy mi tetszik benne. Egy hosszú kommentre amiben leírod. Bár nem erőltetlek, de boldog lennék tőle.

      Törlés
  4. Most talaltam ra a blogodra es egyszeruen fantasztikus. Nagyon jol irsz csak igy tovabb :) Varom a folytatast :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindig boldogan fogadom az új olvasókat! Örülök, hogy tetszik. Ma már olvashatod is!

      Törlés