2014. szeptember 20., szombat

II.évad 30.rész - Váratlan vendég

Sziasztok!
Megérkezett az új rész. Igaz, hogy kicsit későn, de itt van és 
ez a lényeg. Amint már az előző résznél is említettem megjelenik
benne egy régi új szereplő, akire biztosan nem számítottatok, ám
én úgy gondoltam, hogy újból előhozom, ha csak egy kisebb részre is.
Remélem tetszeni fog a rész, és ehhez is kapok majd néhány kommentet.
Köszönöm a szavazást is! Nagyon jól esik, hogy 58-an szeretnétek olvasni
Louisos történetet tőlem, amit már meg is tekinthettek itt: Run away with me!
 Köszönöm a bíztatást és az olvasókat is!
Jó olvasást!
Ölellek Titeket!

----------------------------------------------------------------------------------------


Madison Clarck




  Izzadás. Remegés. Félelem. Úgy érzem lassan teljesen felemészt ez a három dolog. Fogalmam sincs, hogy mit tehetnék az ellen, hogy bármelyik is elmúljon. Semmi ötletem sincs. Harry közelsége sem segít, pedig ő mindig elérte, hogy megnyugodjak eddig, de most nem. Az sem segít, hogy forró tenyere a combomon van, miközben vezet. Ennek a szorongó érzésnek több oka is van. Nagy részben nem is attól a rohadt bemutatótól tartok. Oké, nem könnyű, de tudom, hogy arra képes vagyok. De az ok, amitől félek, az nem más, mint a bevonuló az épületbe. Rengeteg fotós lesz és rajongó, ami csak szem el tud képzelni lesz ott, én pedig már nem egyedül érkezem. Most először egy fiúval, akit mindennél jobban szeretek. Aki számomra a legfontosabb. De akkor miért félek ennyire ettől a szembesítéstől? Miért érzem azt, hogy utálni fognak jó páran az emberek közül?! Utálni fognak, mert titkoltam, de leginkább azért, mert az a személy, aki szeret nem más, mint Harry Styles. Sok tini lány isteníti őt, szerelmesek belé, hiszen híres és jól is néz ki. Nem is csodálkozom, hogy másnak is belopta magát a szívébe. De most, hogy majd rájönnek, hogy már nem szabad nekem fognak esni. Én leszek az a személy, akin majd levezetik a dühüket. Én fogok olyan üzeneteket kapni, ahol a pokol mélyére küldenek majd. Én leszek az a lány, aki elvette tőlük a szerelmüket. Hogy tartok-e attól, hogy talán nem csak szavakkal fognak bántani?! Talán egy kicsit. Hiszen, ha belegondol az ember nem egy híresség szerelmét bántották. Voltak olyan pillanatok is, mikor elrabolták őket vagy csak bántották. Én nem szeretnék közéjük tartozni. Nem akarom, hogy utáljanak engem. Már eleget kaptam az életemben. Nincs szükségem több sértésre. Csak törődésre, szeretettre. Semmi másra, csak erre a két dologra. És pontosan tudom, hogy ezeket könnyen átélhetem Harry mellett, mert ő sosem hagyna magamra. Már nem. Abban is biztos vagyok, hogy szerette volna ezt tenni velem, hiába tette meg, de már nem fogja. Akkor is elhittem volna, ha nem esküszik meg rá. Szeretem őt, ahogy ő is engem. Ha ennek az a következménye, hogy holnapra az összes újság velünk lesz tele és interjúkat szeretnének majd tőlünk, akkor állok elébe. Nem egyedül kell keresztülmennem ezen az egészen, hanem vele. Ő is ott lesz nekem, így pedig nem számít milyen nehéz, simán átvészelem.
  - Miért remegsz ennyire? - húz magához, miután kisegített a kocsiból. Bizsergés fut végig a hátamon, amint meghallom mély, aggódó hangját a fülemben. A kezem a zakója alá rejtem, majd szorosan megmarkolom a derekát. A válla fölött rengeteg embert pillantok meg, akik mind arra várnak, hogy megérkezzenek a modellek és a vendégek, de nekem most mégis olyan érzés támad, mintha ők csak ránk várnának. A kattogások és fehér vakuk csak nőnek az emberek megjelenésével. Amikor észreveszem, hogy az egyik fotós minket bámul, majd fényképezni kezd, gyorsan elrejtem az arcom Harry nyakában. - Nem tudom, hogy mi kavart fel ennyire angyalom, de nem lesz semmi baj. - cirógatja csupasz hátamat. - Nem vagy egyedül, itt vagyok veled és senki sem érheti el, hogy elmozduljak innen.
  - A fotósok Harry. - motyogom alig hallhatóan. - Tele van velük az előtér és az egész épület. Még nem tudják pontosan, hogy mi van közöttünk, hiszen még nem buktunk le. Hiszen csak most mutatkozunk először együtt és mi van ha...
  - Nyugalom. - fogja kezei közé arcom. - Lélegezz. Ki, majd be. - néz a szemembe, miközben velem együtt lélegzik. - Minden a legnagyobb rendben lesz. Most ne törődj vele. Itt vagyok, bármi is történik majd együtt leszünk, együtt vészeljük át. - dönti az enyémnek a homlokát. - Hallod? Nem leszel magadba. Nekem pedig ez az egyik legszebb napom. - mosolyodik el halványan. - Hogy miért érzem így? Egyszerű, mert végre az egész világ megtudja, hogy mit érzek irántad. Végre mindenki tudni fogja, hogy ki az a lány, aki teljesen elcsavarta a fejem. Aki miatt képes lennék a világ végére is elmenni, ha arra kéne. Számomra te vagy az, aki számít, senki más és ezt végre hamarosan mindenki megérti majd, ha elmondjuk az igazságot. Mindenki megtudja majd, hogy mennyire szeretlek. - suttogja az ajkaimra. - Sze-ret-lek. - tátogja, én pedig mosolyogni kezdek, majd az ajkam az övére tapasztom, mit sem törődve a körülöttünk lévő emberekkel. - Készen állsz? - kérdi.
  - Nem. - rázom meg a fejem kuncogva. - De te itt vagy mellettem, így nem kell félnem. Együtt túlvészeljük. - nézek a szemébe. - Különben is az volt a célunk, hogy megtudják mennyire szeretjük egymást, nem? Hát most itt a nagy esélyünk. - vonom meg a vállam.
  - Bátor, mint mindig. - dönti oldalra a fejét. - Te vagy az én bátor kiscicám.
  - Kiscicád? - vonom fel a szemöldököm. - Nem vagyok kiscica. - rázom meg a fejem nevetve. - Én a te angyalod vagyok, te pedig az enyém. Most pedig szabadon engedjük a bájunkat és szépen bevonulunk azon a szőnyegen.
  - Akkor mire várunk még? - tartja nekem a karját, amibe én belekapaszkodom.
  Minden erőmmel azon vagyok, hogy ne én legyek a nevetés tárgya. Azon kívül, hogy még mindig remegek ott vannak a ezek a magassarkúk is. Tudtam, hogy nem kellene ilyet felvennem, de a ruhámhoz ez passzálot a legjobban. Ahogy a mondás is tarja a szépségért, szenvedni kell. Hát én most pontosan azt teszem. Mosolyt erőltetve az arcomra indulunk el, miközben már a vakuk kattognak is megállás nélkül. Ahogy meg-megállunk észreveszem az emberek döbbent arcát. Tisztán látszik rajtunk a zavarodotság. Szinte éreztem, hogy ez lesz. Tudtam, hogy így fognak nézni minket, Harryvel.
  - Nagyon jól csinálod. - suttogja a fülembe. - Csak mosolyogj és minden a legnagyobb rendben lesz. Ne törődj a kíváncsi tekintetekkel, mert hamarosan úgyis mindent megértenek majd. - puszil arcon.
  A bejáratig elég sokan állítottak meg minket. Voltak közöttük fotósok is, akiknek megengedtük, hogy készítsenek néhány képet rólunk, ám voltak riporterek is, akik kérdéseket akartak nekünk feltenni. Viszont, mi nem akartunk nekik válaszolni, így nem álltunk meg. Mindketten úgy érezzük, hogy ezt nem így kell közölni a néppel, hanem egy rendes adásban, ami szerintem hamarosan eljön.
  - Már azt hittünk, hogy elfelejtettétek. - szólal meg Em, amit megpillant minket. - Tudod, hogy Filip öt perce megállás nélkül keres téged? - szegezi nekem a kérdést.
  - Basszus. - suttogom magam elé. - Akkor jobb lesz, ha megkeresem mielőtt felrobban dühében. - pillantok Harryre. Louis és Emma sok sikert kívántak, majd Harry karjai közé bújok. - Kívánj nekem sok sikert.
  - Sok sikert. - suttogja az ajkamra, mire én mosolyogva puszit nyomok rá, majd elfordulok és megindulok az öltöző felé.
  - Szeretlek. - suttogom visszafordulva. Amint beértem és kikerültem a száguldozó lányokat és segédeket, egyből megpillantom Filipet, aki idegesen kapkodja a tekintetét, engem keresve, ám amint megpillant kicsit enyhül az arcizma, majd sietve közelít felém. - Sajnálom, nem akartunk elkésni csak nehezen engedtek be, Harryvel most láttak együtt először. - szólalok meg, amint ideér.
  - Nem számít, most pedig nyomás készülni, alig van már rá időnk. - morogja, majd kifelé kezd tuszkolni az ajtón.

***

  A készülődés eléggé gyorsan ment. A hajam és a sminkem egyszerre csinálták, mivel szerintük nem lett volna elég külön megcsinálni, amivel én nagyon nem értek egyet, hiszen még idő előtt kész lettem, de már nem számít. 
  Ismét feszengve mentem fel a színpadra, hiszen alig takarta valami a testem. Már lányok könnyen sétálnak ki, magamabíztosan, ám velem ez nem volt így. Nem csak azért, mert a pasim az első sorban ülve nézi a bemutatót. Bár leginkább ennek volt köszönhető. De inkább annak, hogy nem szereti, ha mások is megbámulják azt, ami az ő tulajdona. Viszont belegondolva nekem sem jönne be, ha valaki megbámulná őt. Talán kicsit megkönnyebbülnék, hogy csak bámulja, de nem érinti meg, viszont, ha egy ujjal is hozzáérne bárki is ahhoz, ami az enyém annak képes lennék kitekerni a nyakát. 
  Harry végig csillogó szemekkel nézett végig rajtam. Csak egy pillanatra tudtam ránézni, hiszen előre kell néznünk, de abban a pillanatban is rájöttem, hogy nem sok választja el attól, hogy szépen felpattanjon a színpadra, majd magával húzzon innen, jó messze, ahol csak kettesben lehettünk volna. 
  De most sokkal jobban izgulok, hogy mi lesz. Hiszen egy méregdrága halvány kék, gyémántokkal teli ruha van rajtam, aminek a szoknyája szinte teljesen átlátszó. A sminkem is felerősítették, a hajam pedig begöndörítették. Aminek egyáltalán nem örülök az nem más, minthogy ilyen hosszú a ruha és a hozzá tartozó cipő is jó magas. Csak reménykedni tudok benne, hogy nem lépek a ruhára és borulok el a színpadon nevetségessé téve magam. 
  - Jó estét hölgyeim és uraim. - szólal meg Filip a színpadon. - Remélem eddig is csodásan szórakoztak és ez így lesz az este további részében is. Most következik az est fénypontja. Egy gyönyörű gyémántokkal kirakott ruhát fog bemutatni önöknek az egyik legjobb modellünk, aki már a színfalak mögött áll és alig bír már magával. Köszöntsük nagy tapssal Madison Clarckot! - kiáltotta a mikrofonba, én pedig már indultam is. 
  Mosolyogva vonultam végig, miközben egy pillanatra sem vettem le a szemem a velem szembe lévő Harryről. Megbeszéltük, hogy amint vége a bemutatónak és már csak a vége van a színpaddal szemben találkozunk. Nem szerettem volna, ha a helyén ül, mert akkor nem látom az arcát, így viszont egyenesen rá tudok nézni, ami boldoggá tesz. Döbbenten bámult rám, én pedig egyenesen a szemébe nézve mosolygok rá. Tudom, hogy ezzel megleptem őt, de remélem tetszik neki.
  Hatalmas tapssal jutalmaztak meg és dicsérő szavakkal is. Ám nekem ez egyáltalán nem számít, csak Harry tátogása, ami annyit tesz, hogy 'szeretlek'. Nekem csak erre van szükségem. 
  Gyorsan öltöztem át, hogy minnél hamarabb találkozhassak vele és a karjai közé vethessem magam. Egyáltalán nem érdekel, hogy hány embernek mentem neki, csak az számít, hogy minnél hamarabb vele lehessek. 
  - Bocsának. - szólalok meg ismét, ám amint megérzem a parfümje illatát szorosan hozzábújok. - Szia. - suttogom. 
   - Gyönyörű voltál. - morogja a fülembe. - Csodaszép meglepetés. Teljesen elfelejtettem, hogy hány pasi képét kell bevágnom azért, mert megbámult téged.
  - Nem tennéd. - puszilok a nyakába. - Nem engedném, hogy másra pazarold az időd, mint rám.
  - Milyen mohó valaki. Talán nem ki akarsz sajátítani? - kérdezi kuncogva. 
  - És ha azt mondanám, hogy ez a tervem? - húzódom el tőle, hogy a szemébe tudjak nézni. - Ha azt mondanám, hogy azt szeretném minden perced velem töltsd?
  - Nekem sincs más vágyam, mint ez. - csókol meg.
  - Én megmondtam neked, hogy gyönyörű leszel. - ugrik a nyakamba Emma. - Gratulálok!
  - Köszönöm. - nevetek fel. 
  Még pár percet azzal töltöttünk, hogy engem ünnepeljünk, ám én mit sem szerettem volna jobban, mint egy italt, aztán pedig egész este Harryvel táncolni. Így mit sem törődve a nekem szóló szavaknak kézen ragadtam Harryt, majd a bár felé indultam meg vele.
  - Mit rendelhetek a hölgynek? - kérdezi a fülembe üvöltve Harry.
  - Egy vodka-narancsot. - mosolygok rá. Pár pillanat múlva már érzem is a torkom mardosó érzést, de nem törődöm vele, mert tudom, hogy nekem most erre van szükségem. - Gyere táncolni! - húzom magam után. - Táncolj velem. - kezdek el előtte mozogni, mire a tekintete elsötétedik. 
  - Ebben a ruhába, ezen az estén csak velem táncolhatsz. - morogja a fülembe, miközben szorosan magához lapít. - Senki sem élvezheti a bőröd rajtam kívül. 

***

  Sok egymáshoz simuló tánc. Ellopott, szenvedélyes csókok, mind alig két óra alatt. Kicsit sem voltam fáradt mégis úgy éreztem, hogy haza kell mennünk, aminek nem más volt az oka, mint a vágy, amit Harry keltett bennem. 
  - Húzzunk innen, a francba. - bök a kijárat felé, mire én vigyorogva bólintok. Nagy nehezen átverekedjük magunkat a tömegen, egészen addig, míg meg nem akad a szemem egy ismerősömön, akit azt hittem soha többé nem látok majd. A lábaim a földbe gyökereznek, képtelen vagyok megmozdulni, csak bámulom az alig egy méterrel álló nőt. Mit keres ő itt? Hogy jutott ide be? Legfőbbképpen pedig az érdekelni, hogy mi a francért van itt? - Mi a baj? - fordul felém Harry, amikor észreveszi, hogy nem megyek tovább. 
  - Mit keres ő itt? - kérdem továbbra is őt bámulva. Harry követi a tekintetem, majd megfeszül mellettem minden izma. - A francba, észrevett, ide fog jönni. - motyogom halkan. 
  - Sziasztok! - köszön ránk mosolyogva, viszont én képtelen vagyok így bánni vele. Nekem ez a nő egy senki, ahogy én is neki, akkor most miért van itt?
  - Mit keresel te itt? - vonom fel a szemöldököm. - Mit akarsz tőlem még? Nem volt elég az eddigi?
  - Nyugodj meg Madison. - sóhajt fel. - Azért jöttem, hogy beszéljünk, ki akarok veled békülni. Megbántam már, amit mondtam neked. 
  - Na persze. - nevetek fel gúnyosan. - Azt várod, hogy én ezt el is higgyem neked? Hát sajnálom, de nincs az az Isten, hogy ez megtörténjen! Hogy tudnám már azt elfelejteni, hogy miket állítottál rólam, hogy azt mondtad, be ne merjem tenni a lábam a temetésre, hogy én vagyok a hibás minkét halálesetért?! Vagy talán elfelejtetted, hogy miket mondtál nekem? Vagy talán azért vagy most itt, mert már híres vagyok, már lenne hasznod belőlem? Hát tudod mit Lili húz innen a pokolba, nekem te már nem létezel, sosem léteztél! Sosem és most sem fogsz! - vágom hozzá.
  - Akadjon le a barátnőmről. - szólal meg Harry is. - Eleget bántotta már a múltban, itt az ideje, hogy szépen békén hagyja. 
  - Szóval már új udvarlód is van, aki látom sokkal jobban szeretne tőlem megvédeni, mint a régi? - nevet fel. - Csak, hogy tud aranyom én nem adom itt fel a meccset. Megérdemlek annyit, hogy én is kapjak egy kicsit a fényedből, azok után, hogy miattam halt meg a testvérem. - vágja az arcomba.
  - Na húzzon szépen innen, amíg szépen mondom. - emeli feljebb a hangját Harry. Lili egy gúnyos mosoly után sarkon fordul, majd eltűnik a tömegben. - Jól vagy? - ölel át hátulról Harry, mire én csak a fejem rázom.
  - Nem, egyáltalán nem. - sóhajtom. - Azt hiszem, hogy mielőtt még lelépnénk nekem szükségem van valami erősre. - húzom vissza a bárba.

1 megjegyzés:

  1. Szia!
    Érdekes rész lett. Visszahoztad Lilit. Kíváncsi vagyok mit fog kavarni.
    Várom a kövit.
    Klau

    VálaszTörlés