2014. szeptember 4., csütörtök

II.évad 26.rész - "Ígérj meg nekem valamit..."

Sziasztok!
Meghoztam a következő részt! Kicsit szomorú vagyok mivel a részhez
nem érkeznek kommik, ennyire rosszak? Igaz a csoportba néhányan 
kifejtik a véleményüket, de itt is szívesen olvasnám őket!
Nekem sokat jelent néhány sor. Lehet, hogy ti azt hiszitek, hogy 
semmiség, de egy bloggerinának ez igen sokat jelent.
Remélem tetszeni fog a rész és várjátok már a következőt!
Köszönöm a bíztatást és az olvasókat!
Jó olvasást!
Ölellek Titeket!

----------------------------------------------------------------------------------------


Madison Clarck



  Derekamtól fogva húz közelebb magához, miközben az ajtó és közé szorulok. Bár nincs miért panaszkodnom, hiszen tetszik a helyzet. Egyik kezem a tarkóján tartom, a másikkal pedig a hajába matatok. Mohón falja ajkaim, miközben hozzám préselődő ágyékával, nyögést vált ki belőlem. Nyelvével bejutásért könyörög, amit meg is adok neki. Minden vágyam, hogy ezt tovább folytassuk, hogy forró pillanatokat éljünk át megint, de tudom, hogy nem lehet, ahogy azt is, ha nem állítom most le akkor később már nem leszek képes. 
  - Nem akarok elmenni. - néz a szemembe, amint homloka találkozik az enyémmel. Felforrt köztünk a levegő, pedig csak csókolóztunk. Bele sem akarok gondolni, hogy mi lett volna, ha hagyom, hogy tovább folytassa, amit elkezdett. - Veled akarok lenni, itt akarok maradni. - hinti be nedves csókokkal a nyakam, mire én felsóhajtok. 
  - Én sem akarom, hogy elmenj. - suttogom. - De - tolom el kicsit magamtól, majd a kezeim közé fogom az arcát - te is tudod, hogy nem lehet, bármennyire is szeretnénk. - nyomok egy puszit a szájára. - Veled akarnám tölteni az időt, de valaki már vár rád a kocsidban. Most számodra ő a legfontosabb. - pillantok fel rá, miközben még egy puszit nyomok ajkaira.
  - Gyere velem. - kérlel. - Nem fogok semmit csinálni, ha ez az ára annak, hogy holnap reggel melletted ébredjek, miközben te édesen szuszogsz a karjaim között. - suttogja az ajkaimra. - Te is tudod, hogy sokkal jobban alszom, ha mellettem vagy.
  - Harry ne csináld. - motyogom. - Gemma lent vár rád. Nem lenne jó, ha ma én is ott tölteném az éjszakát, bár nagyon szeretném megismerni a lakásod
  - Akkor gyere. - mosolyog rám, de én csak a fejem rázom. - Te magad is tudod, hogy sikerül meggyőznöm téged, ha akarom. - vigyorog rám perverzül.
  - Megpróbálhatod. - kuncogok fel. - Még lehet sikerülne is. - a hátán vezetem lefelé a kezem, mire nehezebben veszi a levegőt, de amint bedugtam a hátsó zsebébe kezem, rám mordul, én pedig megismételem ugyanezt a mozdulatot a másik kezemmel is.
  - Ha arra pályázol, hogy elveszítsem a fejem nagyon jó úton haladsz. - morogja, elsötétült szemekkel, én pedig csak bájosan mosolygok rá. - Tudod ebben a percben semmit sem szeretnék jobban, mint leteperni azon a kanapén, ami alig három méterre van tőlünk és magamévá tenni, amíg szét ne esel a karjaim között. - néz a szemembe. - De nem lehet, mert lent van Gemma, de valamit biztosan tudok, hogy ma este nálam alszol akkor is ha vállamra kell, hogy dobjalak és lecipeljelek a kocsimhoz. - csókol meg.
  - Ez nem ér. - tolom el magamtól nevetve. - Erősebb vagy, semmi esélyem sem lenne ellened.
  - Pont ez a lényeg. - húzza önelégült mosolyra ajkát. - Most megyek, de pár óra múlva itt vagyok érted. - húz magához egy újabb csókra.
  Miután elváltak az ajkaink arrébb lépek, hogy utat engedjek neki az ajtó felé. Bár nagyon nem szeretném, hogy távozzon, de tudom, hogy nem állíthatom meg, most nem. Kinyitja, majd kilép rajta, én pedig az ajtófélfának dőlve nézek rá.
  - Szeretlek. - nyom egy utolsó csókot az ajkaimra, amit én mosolyogva fogadok.
  - Jaj menj már. - nevetek fel, mire ő morcosan néz rám. - Igen, én is szeretlek. - mosolygok fel rá.
  Nézem a távolodó alakját, már éppen be akartam menni, mikor visszafordult és rám mosolygott, majd lerohant a lépcsőkön. Kuncogva zártam be az ajtót, majd dőltem neki és hunytam be a szemeim. Annyira szeretem. Bármit megtennék érte, csak kérnie kéne. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen az igazi szerelem. Hogy ilyen nehéz az elválás, még akkor is, ha tudod, hogy ez nem örökre szól, hanem csak pár órára. De ha valakit úgy szeret az ember, mint én Harryt, akkor az az aprócska idő is rengetegnek tűnik. Már most hiányoznak az ölelő karjai és lágy csókjai, de most végre tisztázhatok magamban pár dolgot, mivel az ő társaságában lehetetlen dolog, ugyanis teljesen elvonja az ember figyelmét mindenről. 
  - Csak úgy mondom, nem üres a ház. - ijedten kapok a szívemhez, mikor meghallom Emma hangját. - Nem mintha bajom lenne veletek, de azért részletekre nem vagyok kíváncsi, bár így is kaptam eleget. - kuncog fel.
  - Te csak meg se szólalj! - nézek rá. - Egy hónapon keresztül eltitkolni előlem, hogy kivel randizgatsz? - vonom fel a szemöldököm. - Részleteket akarok! - mosolyodom el. 
  - Hát akkor gyere, mert már csináltam teát, miközben kihűl elmesélem. - int a konyha felé, ahová követem. - Minden akkor kezdődött mikor te eltűntél. Miután Harryvel beszélt hozzám jött és elmondta, hogy veled van és kibékültetek. Beszélgettünk és hát jól éreztük magunkat, mint régen. Aztán sms-tünk és egyre többet beszéltünk és hát kialakultak a közös programok. Sajnálom, hogy akkor nem szóltam, de nem voltam benne biztosa, hogy mit is érzek. Mikor kezdett kicsit furcsa lenne a folytonos találkozás, úgy éreztük, mintha randiznánk, ami mindkettőnket megrémített. Próbáltunk elszakadni egymástól, de nem igazán jött össze. Most pedig már nem akarjuk. Mindkettőnknek tiszta, hogy akkor miért mentünk szét, de már nem áll az utunkba semmilyen tehetségkutató, így lesz időnk egymásra...
  - Örülök nektek. Tényleg, tudod rossz volt nézni, hogy én milyen boldog vagyok miközben te magányos vagy. - mosolyogtam rá. 
  - Ki mondta neked, hogy én magányos vagyok. - vonja fel sértődötten a szemöldökét. - Egyáltalán nem voltam az, csak igazság szerint lehet, hogy most már be merem magamnak is vallani, hogy őt kerestem végig. 

***

  A zuhany alatt állva visszagondoltam a tegnapi napra. Annyira jó volt együtt látni őket. Én már korábban is találkoztam Gemmával a temetésen, bár akkor nem igazán beszélgettünk, csak részvétünket nyilvánítottuk egymásnak, nem is csodálkoztam mikor nem ismert fel... De Mara annál inkább. Tudtam, hogy nem lesz könnyű dolga vele Harrynek, hiszen makacs. De kisebb vita után végre elfogadta... Ám az már egyáltalán nem volt jó mikor kettesben maradtam vele. Tudtam, hogy kérdezősködni fog és hát igazam is lett. Nem értette, hogy miért vagyok most Harryvel mikor ő végig azt hitte, hogy szerelmes vagyok Andybe. Igaz az is voltam, de amikor találkoztam vele, már nem így láttam. Megpróbáltam neki elmagyarázni, hogy igazság szerint az sem olyan biztos, hogy szerettem valaha is jobban mint egy barátot, de inkább ezt nem kötöttem az orrára. Nagy nehezen sikerült elfogadnia, hogy az én szívem kihez húz. Hiába fájt a tudat, hogy mit tettem Andyvel, de a szívemnek nem akarok és nem is tudok parancsolni. Szeretem őt és csak is ez számít... Bárki mondjon bármit nekem csak ő kell. Annyi mindenen mentünk már keresztül ketten, hogy már ha akarnék sem tudnék elválni tőle. Beszélt Caraval, amit nekem is meg kell tennem a napokba bármilyen szarul is fog elsülni. 
  Egy törölközőt csavarok magam köré, majd kiszállok a kabinból. A telefonom rezegni kezd, így utána kapok és azonnal felveszem mikor meglátom ki hív.
  - Ugye nem feküdtél le? - kérdi.
  - Nem. - rázom meg a fejem, bár ő ezt nem láthatja. - Most szálltam ki a zuhanyzóból.
  - Pedig azt reméltem, hogy ma velem zuhanyzol. - szomorodik el.
  - Talán a kedvedért még vállalok egyet a mai napra. - kuncogok fel. - Ugye még nem vagy itt?
  - Még olyan öt perc, most fogok indulni.
  - Akkor várnod kell majd, mivel én még nem vagyok kész. - szólalok meg. - Vagy ha szeretnéd, hogy törölközőben menjek akkor nekem úgy is jó.
  - Azt már nem, csak én láthatlak úgy. - vágja rá. - Mindjárt ott vagyok.
  - Várlak. - mosolyogva bontom a vonalat, majd a szekrényemhez lépek.
  Kiveszek belőle egy tiszta alsóneműt, majd egy pólót és ehhez egy fekete szűk farmert. A hajam megfésülöm és kicsit megszárítom. Sminket nem teszek, hiszen úgyis aludni készülődök nemsokára. Már percekkel ezelőtt hallottam a csengőt, de a szobámba nem tudott bejönni, mivel bezártam azt. Biztosra akartam menni, hogy nem dönt el az ágyon, ha meglát alsóneműben. A telefonom a zsebembe csúsztattam, majd kiléptem.
  - Már azt hittem, hogy sosem jössz ki. - terem előttem Harry. - Szia. - húz magához egy csókra.
  - Szia. - suttogom az ajkára. Elbúcsúzunk Emmától, majd kézenfogva lépünk ki a házból. Olyan jó érzés, hogy nem kell titkolóznunk, hogy akkor érinthetjük meg egymást, amikor csak akarjuk. - Hogy van Gemma? - kérdek rá miután beszálltunk a kocsijába. 
  - Jól van. - sóhajt fel. - Csak Mara megy az agyamra, tudod amióta hazaértünk ötször biztosan hívta. Elhiszem, hogy aggódik érte, de nem fogom megölni. Holnap különben is beszélni akarok Anneval... és rá is kell vennem, hogy engedje meg, hogy Gem vele lakjon, bár kétlem, hogy könnyen fog menni, a veszekedés után.
  - Hidd el, Anne kedves asszony, tudom, hogy fáj, amit tett, de ő csak téged akart védeni a fájdalomtól.
  - Mert az sokkal jobb, hogy végig abban a tudatban éltem, hogy nincsenek szüleim. - csattan fel, mire én összerezzenek. - Sajnálom, nem akartalak megijeszteni.
  - Semmi baj. Tudom, hogy most nehéz, de idővel jobb lesz. Már holnap is jobb lesz. - mosolygok rá lágyan, mire ő aprót bólint. - Tudja, hogy jövök?
  - Persze, de valószínűleg már alszik. Kifárasztotta a mai út. - szólal meg nyugodtan miközben felhajt a házhoz.
  Furcsa érzés itt lenni, hiszen eddig még nem voltam. Lehet, hogy a barátom, de csak nálunk voltunk vagy esetleg a fiúknál, de ott nem érhettünk egymáshoz, most viszont a saját házába hozott, ahol biztosan feltűnő lesz, hogy belépek. A nyakamat is rá merném tenni, hogy valamelyik bokorból éppen képeket készítenek rólunk, amint kézenfogva sétálunk befelé.
  Amint beléptem azonnal megéreztem Harry illatát, az egész házban az ő illata uralta a hatalmat. Az ajtóval szemben lépcső helyezkedett el, jobbra pedig a nappali, ami mögött a konyha egy kisebb ebédlővel. Otthonos lakás, egyáltalán nem látszik, hogy fiú lakik benne, hiszen rend van, csak a szagról lehet felismerni...
  - Kérlek mond, hogy a te szobád nem közvetlen Gemmáé mellett van. - sóhajtottam mikor átölelt hátulról.
  - Nincs mellette. - suttogta a fülébe. - De azért a falak nem hangszigeteltek. - nevet fel, mire én a kezére csapok. - Ezt miért kaptam?
  - Ugye te sem gondoltad komolyan, hogy úgy leszek veled, hogy a húgod is itt van? - fordulok meg a karjai között.
  - Reménykedtem benne. - néz rám. - Te most szórakozol velem? - von kérdőre miután egy puszit nyomtam az ajkára. Önelégülten elmosolyodom. - Még szép, hogy szórakozol, de ezt még megbánod. - kap az ölébe.
  - Harry! - kiáltok fel. - Tegyél le!
  - Maradj csendben, különben felkelted Gemmát. - morogja. - Amit gondolom nem szeretnél. - nyom egy nedves csókot a nyakamra. - Félsz valamitől Mad? Vagy csak én hallucinálok és nem remegsz a karjaim között?
  - Nem érdekel. - rázom meg a fejem, majd az ajkára tapasztom az enyémet. - Szeretlek.
  Lábával kilöki az ajtót, ami egyáltalán nem csendben történik, majd be is vágja azt. Csak remélni tudom, hogy Gemma jó mélyen alszik és nem ébred fel erre, különben holnap reggel képtelen leszek a szemébe nézni. Gyengéden dönt le az ágyra, majd mászik fölém. Csillogó szemekkel néz rám, én pedig nyakát átkarolva húzom le magamhoz egy csókra. 
  Nem csak a szája mozog, hanem a keze is, ami a pólóm alá került és kutakodni kezdett. A keze a mellemre tapadt, mire hangosan felnyögtem.
  - Csendben kell lenned, különben lebukunk. - morogta a számra.
  - Akkor ne tapogass. - vágom rá, de ő kuncogva folytatja. - Komolyan Harry, ha nem hagyod abba akkor... áh... felébred Gemm... basszus. - káromkodom el magam, mikor nekem nyomja az ágyékát.
  - Ígérj meg nekem valamit, Mad! - búgja a nyakamba.
  - Mi lenne az? - próbálom szabályozni a lélegzetem.
  - Ígérd meg nekem, hogy egyszer teljesen az enyém leszel. - sóhajtja.
  - De hát most is az vagyok. - kulcsolom össze a lábaim a derekán. - Csak a tied vagyok.
  - Nem így értem, hanem... - morogja nedves csókok között - ...úgy, hogy egy nap a nevemet fogod viselni.
  Ledermedtem. Nem mondta ki, hogy mit szeretne. De, hogy a nevét viseljem?! A házasságról beszélne? Arcát eltávolítja a nyakamtól, majd a szemembe néz. Végigsimítok az arcán, majd magam mellé ejtem, de ő elkapja és összekulcsolja azokat.
  - Tessék? - nézek a szemébe.
  - Ígérd meg nekem, hogy egyszer a feleségem leszel.
  Döbbenten nézek rá. Először azt hittem, hogy rosszul gondolom, de úgy látszik, hogy nem. Tényleg arra célzott, amire én is. Azt akarja, hogy a felesége legyek? De hiszen, még csak egy hónapja jöttünk megint össze. Igaz nagyon szeretem, de ez még nekem túl gyors.
  - Ugye nem akarod megkérni a kezem? - kérdem alig hallhatóan.
  - Még nem. - suttogja, fejrázva. - De egy nap szeretném és azt is, ha a válaszod egy hatalmas igen lenne. - mosolyog rám.
  - Harry, én szeretlek. - nézek a szemébe mélyen, közelebb húzva magamhoz. - Ne kételkedj a válaszomban. Nem tudnék neked fájdalmat okozni, újra nem, de nem akarok ilyesmit megígérni, nem azért, mert nem igen lenne a válaszom, hanem azért, mert nekem ez túl korai.
  - Én is szeretlek és teljesen igazad van. - csókol meg. - Sajnálom, hogy felhoztam. 
  - Mi? - fogom kezeim közé az arcát. - Ne sajnáld. Szeretlek és én is szeretnék egyszer a feleséged lenni, de nem most, talán egy év múlva... - suttogom.
  - Akkor van még egy évem kitalálni, hogy kérjelek meg. - jelennek meg a gödröcskéi. - Szeretlek. - csókol meg újra.

***\

  Kimerülten dőltem el mellette. El sem hiszem, hogy tényleg rávett, hogy lefeküdjek vele, miközben a húga itt alszik alig pár méterre tőlünk. Próbáltam magam visszafogni, de fogalmam sincs benne, hogy mennyire sikerült. Még mindketten szaporán kapunk levegő után, a szobát a zihálásunk tölti be.
  - Szerinted meghallotta? - kérdem felnézve rá.
  - Nem tudom. - nevet fel. - Ha mégis akkor sem fogja nekünk elmondani. - néz rám mosolyogva. - Nem kell aggódnod, ő boldog, hogy te velem vagy. Tegnap beszélt róla...
  - Én is boldog vagyok, hogy veled lehetek. - suttogom. - De kifárasztottál és nagyon álmos vagyok, aludhatunk?
  - Hát persze, kicsim. - nyom egy puszit a homlokomra. - Jó éjt szerelmem!
  - Jó éjt, Harry! - hunyom le a szemeim, majd bújok hozzá a lehető legközelebb. 

2 megjegyzés:

  1. Sajnálom,h az előző részhez nem írtam de valahogy ki maradt.Az előző rész is és a mostani is fantasztikus lett.Siess gyorsan a kövivel. ;)♥

    VálaszTörlés
  2. Olyan aranyosak együtt!:3 Nagyon jó lett, csak így tovább és siess a kövivel!:DD

    VálaszTörlés