2014. július 28., hétfő

II.évad 18.rész - Most csak az számít, hogy ő szeret enegem..."

Sziasztok! 
Sajnálom, hogy ennyit kellett várni az új részre, de 
egyszerűen szörnyen lassan ment az írása. Nem azért, mert
nem tudtam, hogy mit akarok, azt pontosan tudtam, csak az 
ilyen részek írása nem olyan könnyű ám, mint az gondoljátok.
Még így sem érzem elég jónak, de ettől jobbat most nem tudok alkotni.
Remélem azért tetszeni fog. 
Rengeteg blogot olvasok, de gondolom erre magatoktól is rájöttetek.
Van amelyik blognak sokkal több a feliratkozója, mint nekem. Egy
kis ideig zavart is, de már nem. Most inkább csak az zavar, hogy a 
88 rendszeres olvasóból, alig kommentál 1-2. Én is olvasok, tudom, 
hogy lusták vagytok, hiszen én is az vagyok, de mikor rájövök, hogy
mennyire boldog vagyok mikor egy kommentet olvashatok a részek alatt
akkor félreteszem a lustaságot és pötyögök néhány sort, amiben kifejezem
a tetszésem és gondolataim. Nagyon szépen kérlek titeket, kommenteljetek!
Tudnom kell, hogy mit gondoltok, nekem csak ez ad önbizalmat és ha
ti nem teszitek azt érzem, hogy szar amit írok és ezért egyre nehezebben megy, 
míg végül majd oda nem érek, hogy alig fogok tudni írni pár sort, 
pedig tudjátok, hogy volt, hogy naponta több részt is hoztam.
Most nem igazán vagyok a toppon, de ha jobb kedvre akartok deríteni
akkor írjátok le a véleményeiteket és pipáljatok!
Köszönöm szépen a négy csodás kommentet! Láttam őket, csak már nem volt
időm rájuk válaszolni, de mostantól fogok, mindegyikre, ami mostantól jön
válaszolni fogok!
Köszönöm a bíztatásokat és az olvasókat!
Jó olvasást!
Ölellek Titeket!
U.I.: +18-as rész, csak óvatosan!
Olvassátok el, amit feljebb írtam!
------------------------------------------------------------------------


Madison Clarck



  Harry pimaszul vigyorgott rám az ajtóból, én pedig nevetve szaladtam tovább. Hallottam a lépteit a hátam mögött, így kicsit gyorsítottam. Gyerekes, amit csinálunk én magam is tudom. De néha jó érzés azt érezni, hogy minden rendben van, hogy ismét egy gyerek vagy, akinek a legnagyobb gondja az, hogy mit kérjen a szülinapjára vagy karácsonyra. Akinek nem kell megbirkózni semmilyen nehéz eseménnyel, aki boldogan él, és pedig büntetést kap a rossz jegyek miatt. Jó lenne, ha most nem csak játszanák, ha tényleg így lenne, ha igazából nem lenne semmi gondunk sem, de nem így van. Nekem is vannak gondjaim, de még mennyi. Boldog gyermekkor, förtelmes kamasz élet, ami nem, hogy javult volna, inkább csak egyre rosszabb lett. Menekülni akarok előle, ami nem könnyű, hiszen bárhová nézek emlékek jutnak eszembe, ahogy erről a gyerekes viselkedésről is, de ebbe most inkább nem mennék bele. De nézzük a jó oldalát is. Minden rosszban van valami jó, ugyebár?! Az enyémben is van, valami vagy inkább mondjam úgy, hogy valaki. Valaki, aki képes engem megnevettetni. Valaki, aki képes elérni, hogy mosolyogjak a puszta jelenlététől. Valaki, aki egyetlen ölelésével képes megnyugtatni. Valaki, akinek a csókjától rózsaszín ködfelhő jelenik meg a fejembe. Valaki, aki számomra a mindenem. Valaki, aki nem más, mint az utánam kocogó göndör hajú srác, aki bearanyozza még a legsötétebb napjaimat is. El sem tudom képzelni, hogy hol lennék most, ha nem ismertem volna meg, ha nem abba az árvaházba kerültem volna. Hogy őszinte legyek, valószínűleg én is a családommal a felhők között. De szerencsére a sorsom, ami eddig nem sok jóval áldott meg végre hatalmas fordulatot vett és nem engedte, hogy bajom essen. Küldött valakit, aki vigyáz rám, aki mellettem van akkor is, mikor nincs. Valakit, aki akkor is szeret, amikor azt hiszed, hogy ez nem igaz. Az életem, ami vészesen közeledett a sötétség felé, neki köszönhetően újra a napvilágon van. Újra képes nevetni, mosolyogni, boldognak lenni. Csak miatt! Ő a fény, az én sötét világomban, ő az én őrangyalom, ahogy már sokan nevezték és most végre én is elhiszem nekik, hogy így van.
  - Ha terveid vannak velem, ahhoz el kéne kapnod, nem gondolod? - vigyorgok rá miközben hátra fordulok. Lassan közelít hozzám, de én ismét futásnak indulok, mire felnevet.
  - El foglak kapni, ne aggódj, csak hagyom, hogy kifáradj. - kiáltja vidáman a közelemből.
  Kifárasztani? Hát persze, hogy úgy feküdjek alatta, mint aki ki van neki szolgáltatva. Miért gondolja azt, hogy ki kell engem fárasszon, ahhoz, hogy tegyen velem bármit is? Hiszen én bármit megengedek neki, ehhez nem kell lefárasztani engem. Azt pontosan tudom, hogy neki nem ez lenne az első egy fél év után, mint nekem, ami kicsit fáj, de mégis mit vártam? Tudtam, hogy ő nem fog rám várni, hogy neki szüksége van rá, amit el is hiszek, hiszen ő pasi. Bele se merek gondolni hány lánnyal feküdt le miután köztünk is megtörtént, sőt jobb is ha nem tudom. Arra aztán meg tényleg nem akarok gondolni, hogy talán már Caraval is összebújt. Nem szabad arra gondolnom, hogy mi volt, csak arra, hogy mi van most ebben a pillanatban. Velem van. Nem a többiekkel, engem akar maga mellett tudni, nem pedig őket, én kellek neki és ez boldoggá tesz.
  Figyelmetlen voltam. Elkalandoztak a gondolataim és észre sem vettem, hogy már alig lépkedek, nemhogy szaladnék. Harry lépteit közelről hallottam, már nem is próbáltam elfutni előle, csak álltam és vártam, hogy elkapjon. A leheletét éreztem a nyakamon, amitől kirázott a hideg, majd két hatalmas kezével átölelt.
  - Megvagy. - suttogja a fülembe mély hangján. Nem reagálok, amit ő is észrevesz és maga felé fordít. Képtelen vagyok kiverni a fejemből a tényt, hogy nekem csak ő volt, én csak őt akartam. Neki pedig már előttem is voltak kapcsolatai. - Hé, mi a baj? - teszi hosszú ujját az állam alá, majd felemeli azt, hogy a szemébe nézzek. Halványan elmosolyodok, majd megrázom a fejem. Nem akarok róla beszélni, biztosan azt hiszi csak féltékeny vagyok. Valljuk be, igaza is lenne, hiszen... - Mond el. - suttogja az ajkamra, nyelek egyet, majd a szemébe nézek. Aggodalmat látok benne, nem akarom, hogy aggódjon.
  - Semmi baj Harry - suttogom - csak eszembe jutott néhány emlék. - igazából nem  is hazudtam olyan nagyot és valószinűleg ezt be is veszi, hiszen tudja min mentem keresztül.
  A kezei közé fogja arcomat, majd lágyan megcsókol. Tudja, pontosan tudja, hogy ezzel elveszi az eszem és ilyenkor erre van szükségem. A kezeim felvezetem a tarkójáig, majd a hajába túrok az egyikkel. A csókunkba morog, majd az egyik kezét elveszi az arcomról és a derekamra helyezi, amivel megpróbál minnél közelebb húzni magához, ami már lehetetlennek bizonyul.
  - Elfelejtettem veled az emlékeid. - suttogja az ajkamra, mire én elmosolyodom.
  - Remélem is. - döntöm az övének homlokom. - Szükségem van rád. - suttogom.
  - Nekem is rád, de mostantól itt leszek veled. - mosolygott rám. Próbáltam nem elfintorodni és remélem sikerült is. Tudom, hogy a dolgok nem lesznek ilyen könnyűek, ha visszamentünk, de örülök, hogy legalább megpróbálja velem elhitetni. - Most pedig megmutatom, hogy mennyire is. - csókol meg ismét, kicsit vadabbul.
  Érezted már valaha azt az életben, hogy valami nélkül képtelen vagy élni, ami olyan számodra, mint a drog? Ha nincs melletted vagy veled akkor sóvárogsz érte, bármit megtennél, hogy megkaparints. Számomra ilyen Harry csókja. Elkábít, a fellegek közé repít és nem enged onnan szabadulni, amíg ő nem akarja azt. Harry csókja számomra a drog, ami nélkül nem tudok és nem is akarok élni.
  A hátam a falnak ütközött, a kezeimet pedig a fejem fölé szorította, míg másik keze a csípőmet 'marta'. Az ajkai egy pillanatra sem szakadtak el az enyémtől. Éreztem a tüzet, amit már oly régóta nem. Éreztem a vágyat, ami belőlünk árad a levegőbe. Amint elengedte a kezeim azonnal a hajába túrtam, aminek a tetszését ő egy morgással fejezte ki. Mindkét kezét a csípőmre helyezte, majd kicsit felemelt, én pedig a dereka köré fontam lábaim.
  - Érzed, hogy mennyire akarlak? - nyomja nekem még ennél is jobban magát. Persze, hogy érzem, hiszen egyre csak nő és nő. - Érzed? - zihálja. Most komolyan azt szeretné, hogy kimondjam? Kicsit közelebb húzódom hozzá, mire ő felnyög.
  - Meggyőző válasz volt. - vigyorgok rá, miután ajkaink elváltak.
  - Pimaszabb vagy, sokkal pimaszabb. - morogja vidáman. - Ez tetszik. - csókol a nyakamba. - Kapaszkodj. - parancsolja, én pedig boldogan teljesítem a kérését.
  A hátam eltávolodik a faltól, majd szép lassan elindulunk a lépcsők felé, aztán pedig benyit az első szobába, amit a hálónak tekint. Szerencséjére pont jóba, becsukja az ajtót, helyesbítek, inkább berúgja, majd leül az ágy szélére.
  A keze a pólóm alá vándorol, majd lágyan simogatni kezdi a gerincemet, miközben a nyakam kényezteti lágy csókokkal. A kezeim a hajába vezetem, tehetlennek érzem magam az érintései alatt. Nem tudok megállni egy helyben. A csípőm lassan mozog, mire neki egyre kisebb lesz a nadrágja, amin muszáj mosolyognom.
  - Élvezed? - csíp bele a bőrömbe, mire én meglepetségemben felsikítok.
  A szája újra az enyémre tapad. Végignyalja az alsó ajkam, én pedig engedélyt adok neki a csók elmélyítéséhez. A nyelveink először lágy, majd egyre vadabb és vadabb táncot járnak. Egymás szájába nyögünk, ugyanis már nem csak az ő keze van a pólóm alatt, hanem az enyém is. Lágyan simítom az izmos mellkasát, amitől ő egyre jobban akar engem.
  - Megőrjítesz! - suttogja a fülembe.
  Először róla, majd rólam is lekerül a felső. Az egyik pillanatban még az ölében ülök a másikban pedig alatta tudhatom magam. Perverzen vigyorog rám, miközben én egyre szaporábban veszem a levegőt. A haja kócosan hullik az arcába, látszik rajta, hogy jó párszor átfűztem rajta az ujjaim. Felemelem az egyik kezem, majd végigsimítok vele az arcán. A puha bőrét a kezembe nyomja, miközben behunyt szemekkel élvezi az érintésem. Olyan rég láttam őt ilyen közelről. Mindkét kezem az arcára vezetem, majd lassan végigsimítom, feltérképezve a bőre minden részletét. Mikor az ajkaihoz érek, résnyire nyitja őket, én pedig lassan húzom végig az alsó ajkán a mutatóujjam, belőle pedig felszakad egy mély sóhaj. Mikor kinyitja a szemeit, döbbenten nézek rá. Már nem is zölden, hanem feketén csillog. Pillantását az enyémbe fúrja, majd vigyorra húzza az ajkát.
  Észre sem vettem, hogy a keze már a combomon járkál fel-le. A hatalmas meleg és puha kezei alatt égni kezd a bőröm, mint minden érintése miatt. Gyönyörű arcát a nyakamba rejti, miközben ajkával kényezteti a puha bőröm, én pedig mindezt csukott szemmel élvezem. Karjaimmal átölelem a nyakát, így még közelebb húzva magamhoz, ő erre a nyakamba kuncog.
  - Türelmetlen vagy. - harap a bőrömbe játékosan.
  - Bocs, hogy fél év elteltével már nem bírok magammal. - zihálom, mire ő megmerevedik. Mi rosszat mondtam? - Harry? - kicsit eltávolodik tőlem, majd kíváncsian bámulni kezd. - Mi az? - vonom fel a szemöldököm.
  - Te rám vártál? - kérdezi alig hallhatóan. Ha azt mondanám, hogy igen akkor az nagyon nyálas lenne? De hát miért hazudnék, hiszen így volt. Aprót bólintottam, mire az ajkain hatalmas vigyor jelent meg. - El sem tudod képzelni, hogy mennyire izgató a tény, hogy neked csak én kellek. - hajol egyre közelebb mire az utolsó szavakat már az ajkamra suttogja. Az orrát az enyémhez érinti, miközben én végig arra vágyom, hogy megcsókoljon, de nem teszi. Erősebben szorítom a nyakát, mire elérem vele a célom az ajkai az enyémen landolnak.
  Érzem, ahogy elmosolyodik, de én mit sem törődve vele fordítok a helyzetünkön, így már én ülök a csípőjén. Vigyorogva néz fel rám, miközben én bájosan mosolygok rá. Végignézek jól kidolgozott felsőtestén, ami már nem olyan, mint régen volt. Már nem olyan tiszta, mint volt. Ezt nem úgy értem, hogy mocskos lenne, bár abból, ahogy rám néz a gondolatai biztosan azok, hanem teli van tetoválással, amit eddig még nem sikerült felfedeznem. Lassan húztam végig a kezem forró bőrén, miközben minden tetoválását szemügyre veszek. Hírtelen összeráncolt a szemöldököm mikor feltűnt egy nagyon kicsibe írt dátum, az egyik minta alatt. Ez az a dátum, pontosan tudom, hogy mit rejt. Ekkor mondtam neki először, hogy szeretem. Rá emelem a tekintetem, majd vissza a tetoválásra. Fogalmam sincs, hogy miért csinálom ezt, talán azért, hogy megerősítse az elképzelésem?! Mindenbizonyal.
  - Igen Mad, jól gondolod. - szólalt meg rekedtes hangján, majd a két kezével a csípőmön, lehúzott magához. - Az pontosan az a dátum. - a kijelentésére mosoly húzódik a számra, majd azonnal rátapasztom az övéjére.
  - Köszönöm. - motyogom a csókba. Vigyorogva fúrtam az arcom a nyakába. Gondoltam most visszaadom neki azt, amit pár perccel ezelőtt ő tett velem. Csókolgatni kezdetem a füle melletti vékony bőrt, egészen addig míg fel nem tört belőle egy nyögés. Elmosolyodtam, majd az ajkaim arra a részre tapasztottam és szívni kezdtem. A kezei fel-le jártak a gerincemen, miközben én lassan és kecsesen mozogtam rajta.
  - Mad, ha nem akarod, hogy úgy menjen el miközben a nyakam csókolgatod, akkor ezt hagyd abba. - morogja zihálva.
  - Azt hittem, hogy a híres Harry Stylesnak nem elég ennyi, hogy el tudjon menni. - vigyorgok rá.
  - Másnak nem is elég. - morogja. - De neked a puszta nézésed miatt is sikerül elérned. - jelenti ki, mire az én arcomon pír jelenik meg. Ez olyan 'bók' volt, amire nem számítottam. - Tudod szeretem, ha a lányok rajtam vannak, de sokkal jobban szeretem, amikor alattam. - vigyorodik el, majd gyorsan változtat a helyzeten, így én ismét az ágyba süppedek, miközben a ő fejem két oldalán könyököl. - Felkészültél a legjobb estédre? - vigyorog rám. Felnevet, amikor megütöm a karját, majd ismét a nyakamnak esik, amin nem időz már el olyan sokat, hanem inkább lejjebb halad a kulcscsontomhoz. Lassan haladt lefelé, amint egy kattogást hallottam rögtön tudtam, hogy az a melltartóm volt. Már csak egy melegítőben feküdtem alatta, de ahogy gondoltam az is hamar lekerült rólam.
  A keze eltűnt a mellemről, majd szép lassan haladt lefelé az oldalamon. Az ajkai az enyémeken voltak. Pontosan tudtam, hogy mit tervez, hiszen amikor utoljára ez történt ugyanez, akkor is így volt. Az ujjai már a hasamon rajzoltak apró köröket, amíg hírtelen bele nem nyögtem a szájába az új érzéstől. Ismét megérintett ott, ahol csak neki engedtem, ahol örökké csak neki fogom engedni. Lassan mozgatta az ujjait, miközben én hol a hajába, hol a hátába martam.
  - Shh. - csitított, amikor letépte rólam a bugyim. Szó szerint letépte. - Remélem nem baj. - dobta el. Most mégis mit mondhattam volna, hogy az nem egy olcsó darab volt. Tényleg nem volt az, de ha megkaphatom őt akkor nem érdekel, hogy mennyi pénzbe került. - És most lássuk milyen hatással leszek rád, ha már nem csak az ujjaim fogom használni. - morogta a nyakamba, majd eltávolodott tőlem és kicsit lejjebb csúszott.
  Kicsit feljebb tornáztam magam, hogy lássam mit csinál. Bárcsak ne tettem volna. A szívem olyan gyorsan vert, hogy azt hittem abban a pillanatban kiugrik a helyéről.
  - Harry mit...? - de nem tudtam befejezni, mivel a perverz vigyora belém folytatta a szót, majd eltűnt a szemeim elől az a ragyogó tekintet. - Istenem! - nyögtem fel mikor megéreztem őt ott. Szorosan megmarkoltam a lepedőt és próbáltam nem hangosan zihálni, de egyáltalán nem ment. Szorosan hunytam le a szemeim és adtam át magam az érzésnek. Eddig sem voltam valami laza, de most aztán teljesen megfeszítem az izmaim. Bele sem akarok gondolni, hogy mit csinál, de az a baj, hogy pontosan érzem. Érzem, ahogy kör körösen mozgatja a nyelvét, miközben az egyik kezével a belső combom simogatja.
  A hasam görcsbe rándul, az izmaim megfeszülnek, én pedig egyre nehezebben kapok levegőt. Tudtam, hogy már közel vagyok a csúcshoz, nagyon közel és ha így folytatja akkor szétesem alatta, de szerintem pontosan ez a célja.
  - Harry! - kiáltom el magam mikor már nem bírom tovább. Eltávolodik tőlem én pedig vörös fejjel nézek rá, miközben ismét fölém kerekedik.
  Vigyorogva közeledik felém, majd megcsókol, de még mielőtt még találkoznának az ajkaink én behunyom a szemem.
  - Ne érezd magad zavarban édesem. - suttogja a fülembe kuncogva. Könnyű mondani Styles! De mikor te tudod, hogy most éltél át ilyet először akkor már nem olyan könnyű ezt teljesíteni.
  Észre se vettem egészen addig, hogy már semmi sincs rajta, amíg vissza nem hajolt a nadrágjához, aminek a zsebéből kivett egy kis zacskót. Már rutinos mozdulatokkal szakította szét és húzta fel magára. Az alsó ajkamba haraptam, nehogy felnyögjek mielőtt még bármi is történne. Vigyorogva fordult vissza hozzám, de amint észrevette, hogy őt bámulom a vigyora még nagyobb lett.
  - Tetszik, amit látsz? - kérdezte, mire én elfordítottam a fejem. - Tudod mióta vártam már erre? - hajol közel hozzám, majd maga felé fordítja az arcom. Nyelek egyet ugyanis megérzem a bejáratomnál őt. - Fél éve, amióta elmentem azóta vágyom erre. - hatolt belém, mire én felnyögtem és a körmeim a vállába eresztettem. - Nyugalom. - csókol meg.
  Vár pár pillanatot, amíg megszokom őt, majd lassan mozogni kezd. Nyögéseinkkel töltjük be az egész szobát, de ez egyikünket sem zavarja, hiszen a miénk az egész ház. Harry egyre jobban gyorsít a tempón, aminek következtében én ismét érezni kezdem a gombócot és a görcsöt a gyomromban. A nyakamról visszatér az ajkaimra, én pedig azonnal a hajába túrok és próbálom még közelebb húzni magamhoz.
  Mindketten egyszerre értünk a csúcsra, Harry pedig kimerülten zuhant rám, természetesen nem teljes súlyával. Miután kihúzódott belőlem, mellém feküdt. Lehúzta magáról az óvszert, majd kilökte a szobából nyíló fürdőben. Pár másodpercre hagyott csak magamra, de én máris űrt éreztem nélküle.
  - Szeretlek! - húzott magára, miután visszafeküdt. Betakart minket, majd egy utolsó csókot nyomott az ajkamra és behunyta a szemeit.
  Mi lesz velem, ha visszamegyünk, hogy fogom akkor bírni elviselni azt az űrt, amit csak pár másodperc miatt éreztem?! Hiszen otthon nem másodpercek lesznek, hanem órák, napok. Ki tudja, hogy fogjuk tudni megoldani, hogy rendszeresen találkozzunk. De erre most még nem gondolok, majd megbeszéljük ezt később, amikor itt lesz az ideje. Most csak az számít, hogy ő szeret engem, én pedig szeretem őt!

Írjatok véleményet!

18 megjegyzés:

  1. Urosten imádom.Még mindig ez az egyik kedven blogom.Siess gyorsan a kövi rèsszel. :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszik. A következő részt, még a héten olvashatod, bár azt nem tudom megmondani melyik nap, de a héten.
      Puszi.

      Törlés
  2. Nagyon jól lett.
    Kitti

    VálaszTörlés
  3. Annyira jó lett, imádom ezt a történetet, olyan tökéletes. Eszméletlen cuki Harry és Mad. :3 Még mindig várom hogy a többiek, hogy fogják fogadni a kapcsolatukat és mi lesz Cara-val. Várom a kövit. Puszi :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Talán én magam is elhiszem majd egyszer, hogy jó ha ennyit mondogatjátok nekem! Örülök, hogy elnyerte a tetszésed, én is ezt a blogom írom a legszívesebben. A többiek és Cara véleményei is hamarosan ki fog derülni, csak még egy picit kell várni!
      Puszi.

      Törlés
  4. nagyon jo lett..:) kivancsian varom ki mit fog gondolni a kapcsolatukrol! :) varom a kovetkezot! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett! Hamarosan megtudhatod!
      Puszi.

      Törlés
  5. +18-as rész? A végén írtál valamit, aminek köze nincsen semmi olyat nem írtál csak pár sort. Egyébként meg rohadtul nem értem mi a szarnak ítod ki, a könyvekben sincsen az adott fejezetnél kiírva. A másik meg te még a 18 közelében sem vagy akkor meg pláne ne írd ki...
    puszil, Hope

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Hope!
      Nekem sem volt olyan rész, a szürke után nekem már semmi sem lesz az, de van akinek már ez is abba számít. A könyvekben nem szokták kiírni, de megemlítik, hogy lehetnek benne olyan jelenetek vagy a hátára van írva a korhatár....
      Puszi.

      Törlés
  6. Annyira aranyosak együtt, kíváncsi vagyok mi lesz a kapcsolatuklkal, nagyon várom a kvi részt! Ha lehet siess!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aranyosak, de még közel sincsenek igazából együtt, hiszen ott van Cara. Szép lassan minden kiderül majd. Sietek vele!
      Puszi.

      Törlés
  7. Drága Írónőnk!
    Az előző hozzászólóval nem értek egyet. Szerintem mindenképp ki kell írni az ilyeneket és a rész is olyan volt. Senki se tudja h valaki netán az ilyen részeket nem akarja elolvasni.
    A rész pedig fenomenális. Egyszerűen imádom hogy boldogok és újra együtt vannak. Kíváncsi vagyok h majd a többiek mit fognak szólni. Az írásod még mindig imádom szerintem ezért is olvasom vagy 4 blogodat. Csak így tovább és siess a résszel :) ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Kitty!
      Igen, ez szerintem is így van. Van akinek már ez is oda tartozik, nem mindenki szereti az ilyen részeket olvasni...
      Nagyon örülök, hogy tetszik. Nekem ez a pár sok nagyon sokat jelent, még akkor is, ha csak annyit írtok, hogy tetszik. Igaz jobban szeretem azokat a kommikat, amiket kifejetettek, de a többi is mosolyt csal az arcomra! Örülök, hogy megfogtalak az írásaimmal, remélem később is velem tartasz majd!
      Puszi.

      Törlés
  8. Szia :)

    Nekem ez az első kommentem itt szerintem :) Fantasztikusan jól írsz, és nagyon de nagyon imádom a blogod :) Ennél jobban már nem is tudnál írni szerintem. Örülök hogy Harryék együtt vannak. *.* De kiváncsi vagyok a folytatásra is nagyon <3 Remélem majd hamarosan hozod.

    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hello! Örülök, hogy olvashatom a kommented és annak is, hogy tetszik a blogom! Én is örülök, hogy együtt vannak. Kedden olvashatod! Puszi

      Törlés
  9. te jó ég ! ez nagyon aranyos és egyben khm tüzes rész lett :D imádom a blogodat.. és imádom ezt a párost :D olyan aranyosak .. kíváncsi leszek hogy ha majd visszamennek Harry szakítani fog e majd Caraval.. siess a következővel . puszi egy olvasó

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, hogy írtál. Igen azok és hát a részt próbáltam úgy írni, hogy jó legyen. Majd megtudod mi lesz velük. Puszi!

      Törlés