2014. április 4., péntek

44.'Akarom.'

Sziasztok!
Nagyon sajnálom a késést, tényleg. Én próbáltam megírni,
de a második része egyszerűen nem ment, ma viszont
összeszedtem magam és megírtam nektek! Nem volt könnyű, de 
sikerült. Szinte biztos vagyok benne, hogy nem erre számítottatok a részben, 
de örülök, hogy meglepetést okozhattam nektek. Remélem tetszeni fog. 
Lesz benne néhány rész, ami lehet, hogy egyeseknek nem fog tetszeni, de
nem durván van leírva, szóval nyugodtan elolvashatjátok, persze nem kötelező.
Akik viszont az egészet elolvassák, azoknak azt mondom, hogy ettől
még lesz jobb ilyen rész is! Csak kicsit később.
Hamarosan jelentkezem a következő résszel! Köszönöm a kommenteket és 
olvasókat! Jó olvasást!
Ölellek Titeket!

-------------------------------------------------------------------------------


   Miért van mindig az, hogy amikor valamit eltervezel az egyik pillanatról a másikra megváltozik? Kitalálod mit fogsz neki mondani, felkészíted magad a legrosszabbra, hiszen te magad is tudod, hogyha szakítasz azzal az emberrel akit a legjobban szeretsz akkor a szíved összetörik. De amikor meglátod és a szemébe nézel minden megváltozik. Elfelejted, hogy mit szerettél volna neki mondani, hogyan szeretted volna, hogy megtörténjen, egyszóval elgyengülsz. Velem is pontosan ez történt. Amint megláttam Harry-t képtelen voltam bármit is mondani. Igaz már magamban eldöntöttem, hogy mit is fogok csinálni, hogy mi a helyes út, de most, hogy itt állok előtte, már nem érzem helyesnek döntésem. Most azt érzem, hogy én képtelen lennék őt elengedni, nem tudnám azt mondani neki, hogy szakítok veled, csak mert úgy érzem, így talán ráveszem az expasim, hogy ne tegye tönkre az életét. Szeretem őt és nem akarom elengedni és ha van egy kis eszem akkor nem is fogom. Ki kell valami másat találjak, hogy Andy-t megmentsem, de semmi féle képen sem azt, hogy szakítok Harry-vel. Tudom, hogy megijesztettem, látom rajta. A szeméből tisztán ki lehet olvasni, hogy érzi, hogy mit akarok/ akartam neki mondani. Kicsit eltávolodott tőlem, majd megszólalt.
  - Szakítani akarsz? - ezt a szót az ő szájából sokkal rosszabb volt hallani, mint gondoltam. Nagyot nyeltem, amit ő gondolom igennek vett, az arcából ítélve. Fájdalmat fedeztem fel a puha bőrén, a szeméből sugárzott a szomorúság és a tökéletes mosolyát már rég elvetette. - Értem... - suttogta, majd megfordult és el akart menni, de én elé álltam.
  - Kérlek, hallgass meg. - kérleltem, de mint aki meg sem hallotta, akart tovább menni, de én nem engedtem. - Csak hallgass meg. - suttogtam.
  - Minek? - kérdezte fájdalommal teli hangon. - Hogy elmondhasd nekem, hogy miért szakítasz. Köszi, de nem, azt már én magam is tudom. - morogta.
  - Nem tudod. - fogtam közre az arcát. - Csak hallgass meg, kérlek.
  - Rendben, legyen ahogy akarod. - sóhajtja, majd visszamegy Emma ágyához és leül rá. Én is utána megyek és felülök törökülésbe mellé. Szeretném, hogy velem szembe legyen, így megkérem őt is, hogy üljön velem szembe. Könnyebb lesz neki elmondanom, mindent, így, hogy látom.
  - Szeretnék neked mindent elmondani. - veszek egy mély levegőt. - Andyvel való kapcsolatomat és még sok mást is. - látom rajta, hogy izmai megfeszülnek, szólásra nyitja a száját, de én gyorsabb vagyok nála. - Szeretném, ha nem szakítanál félbe, hidd el, hogy minden amit mondok az téged érdekelni fog. - összeráncolta a homlokát. Tudtam, hogy nem fog neki tetszeni, de kénytelen lesz vele megbirkózni, ha tudni szeretné az igazságot. Lehunytam a szemem, majd az ujjaimat kezdtem tördelni, mivel elég feszült voltam, hogy erről kell beszéljek. A bőrömön hírtelen melegséget éreztem, kinyitottam a szemem és megláttam a kezét az enyémen, ez a cselekedett sokat segített abban, hogy megnyíljak. - Andy-vel a kapcsolatom az elejétől fogva csodás volt. Nagyon sok mindent sikerült átvészelnem, azért mert ő ott volt mellettem. Úgy éreztem, hogy ő számomra az igazi, aki mindig mellettem lesz, akit mindig szeretni fogok, de ez hamar megváltozott amikor idekerültem. Anyáék elvesztése miatt ismét kiakadtam, de most már nem sikerült neki folyamatosan vigasztalnia, így kezdtem úgy érezni, hogy el vagyok veszve, egészen addig míg meg nem ismertelek. A közeledben mindent sikerült szebbnek látnom, úgy éreztem, hogy ha te nem lettél volna itt már rég hülyeséget csináltam volna... ami valljuk be majdnem sikerült is, de te megmentettél. Magamnak sem mertem bevallani, hogy mit érzek irántad, hiszen Andy-t is szerettem, még mindig fontos számomra, de azt a helyet a szívemben már rég nem ő tölti ki, hanem te. Fontos nekem, szeretném őt biztonságban tudni, de már csak mint egy testvérre tudok gondolni. Tudom, hogy ma mikor eltűntem, megijesztettelek, de egyedül kellett lennem egy kicsit. Andy anyja volt az, aki rám várt és azért jött, hogy elmondja, hogy Andy ismét iszik. Mindig ezt tette, ha problémája akadt, de eddig ott voltam neki én, most viszont én vagyok a problémája... de szerinte nekem sikerülne vele beszélnem és rávennem, hogy ne ártson magának, hogy azért mert már nem vagyunk együtt a világ még nem dől össze, hiszen barátok még lehetünk. Az úton végig az volt a döntésem, hogy szakítok veled bármennyire is nehéz lesz, de amikor megláttalak tudtam, hogy én erre képtelen vagyok. Nem tudlak elengedni téged, mivel az irántad való érzéseim sokkal erősebbek annál, hogy ezt megtudjam tenni veled, velünk. Andy-vel beszélni fogok, mert szüksége van rám, de nekem meg rád van szükségem ahhoz, hogy ezt az egészet túléljem... mivel szeretlek Harry! - fejeztem be.
  Miközben beszéltem végig a szemébe néztem. Szerettem volna valamit kiolvasni belőle, de semmit sem tudtam egészen addig míg el nem értem a végére. Ott már nem is tudom, talán megnyugvást, boldogságot és vágyakozást láttam bennük.
  - Ez azt jelenti, hogy nem szakítasz? - kérdezte halkan egy kis idő elteltével. Mosolyogva ráztam meg a fejem.
  - Miért szakítanák azzal a személlyel, akit ennyire szeretek? - kérdeztem mosolyogva. Végre visszatértek azok a gödröcskék, amik megbabonáztak az arcára. Hírtelen kapott el és ültetett az ölébe, mire én nevetésben törtem ki. - Gondolom nem erre számítottál... - motyogom a mellkasába.
  - Nem, de örülök, hogy így döntöttél. - ölel szorosan magához. - Én is szeretlek, Mad! - puszilja meg a nyakam, mire én egy halk sóhajban török ki, a testemen bizsergés halad át, amit még jó sokáig szeretnék érezni.

***

  Még egy kis ideig ölelkezve ültünk, majd Harry elment beszélni Victoriá-val, hogy engedje meg, hogy itt aludjon. Nem tudom, hogy miért akart erre engedélyt kérni, hiszen már jó párszor belopózott, de igazából nem is nagyon érdekel, csak az számít, hogy velem van. Még most sem tudom pontosan, hogy jól döntöttem-e, de úgy érzem, hogy ez a helyes, hogy nem szabad azért elhagynom, hogy valaki ne szenvedjen, más megoldást kell rá találni nem ezt. A gondolatmenetemből két erős kar zakkantott ki, amik átölelték a derekam.
  - Maradhatok. - suttogta a nyakamba. - Imádom mikor ezt váltom ki belőled. - puszil tovább, én pedig egyre szaporábban veszem a levegőt. Hírtelen fordulok meg és csókolom meg őt. Kicsit megemel, én pedig automatikusan kulcsolom a lábaim a derekára.
  Andy-t sokkal régebb óta ismerem, mint őt, de mégis úgy érzem, hogy nekem ő kell. Lehet, hogy hülyén hangzik, de én úgy érzem, hogy ő az a fiú akire eddig vártam. Andy-vel nem álltunk még készen arra, hogy a következő szintre lépjük, de Harry-vel ez más. Benne már az első perctől fogva láttam valamit, ami elvette az eszem és én úgy gondolom, hogy olyan személynek kell odaad magad, akiben valami különlegeset látsz, aki kitűnik a többiek közül és nekem ő pontosan ilyen.
  Lehet, hogy korai, de az is lehet, hogy sem. Viszont egy csepet sem érdekel, csak azt akarom, hogy vele lehessek, hogy megérintsen. Már csak a gondolatába is belepirulok, de akarom őt, méghozzá most azonnal.
  A kezével a fenekembe markolt, amint beletúrtam a selymes hajába, ami bennem csak fokozta a vágyat és izgalmat. Jól esett, hogy a csókjaival egy teljesen másik világba repit engem, amiben nincs félelem, sem veszély csak örökké tartó boldogság. Éreztem, hogy ő is többre vágyik és ezt nem csak abból, hogy egyre jobban dudorodott a nadrágja, hanem a szenvedélyes csókjaitól, az érintéseitől. Egy pillanatot sem hagyott veszni, amint ajkaink elváltak, ismét visszatért a nyakamra, amit csodásan kényesztetett. Képtelen voltam visszatartani a sóhajaimat, de őszintén nem is akartam, tudatni akartam vele, hogy nekem is mennyire tetszik amit csinál.
  - Szeretném, ha - suttogta a fülembe, mély hangján - az enyém lennél.
  Tudom, hogy szeret, de valamiért megfagyott bennem a vér. Nem ártana nekem, abban is biztos vagyok, de annyi minden van, amit még nem tud és én nem tudom, hogy mondjam el neki. Én is akarom nagyon, de nyuszi vagyok ezt hangosan is kimondani. A másik dolog, pedig az, hogy én még szűz vagyok, amit Harry nem tud... arról ne is beszéljük, hogy hol vagyunk ebben a pillanatban.
  - Tetszik ez a sort és topp, de sokkal jobban tetszenél nélkülük. - morogta.
  A zihálásom és a szívverésem egyre jobban növekedett. Valami olyat kellt fel bennem, amiről eddig nem is tudtam, a vágyat, ami arra késztet, hogy itt és most odaadjam magam neki, csak félek a következményektől. Hiszen már alig van két hónap, amit még itt tölt és mi van, ha összeveszünk és szakítunk aztán pedig soha többet nem találkozunk? Tudom, hogy nem kéne vele törődjek, hiszen csak a jelen számít nem a jövő, de nem megy. Nem akarom elveszíteni, de most vele akarok lenni, viszont ha így folytatom, hogy hallgatok akkor nem adom a tudtára azt a fontos dolgot, hogy én még szűz vagyok.
  - Harry... - nyögöm ki halkan, amikor a fülem mögötti vékony bőrt kezdi csókolgatni.
  - Igen? - kérdezi mély hangján. Itt az idő Mad, nyögd ki végre amit ki kell.
  - Én még szűz vagyok. - hadarom. Hírtelen megáll és a szemembe néz. Látom rajta, hogy megdöbbent, de valamiért úgy érzem, hogy ő ezt egy csepet sem bánja, hogy így van. - Tudom, hogy azt hitted én és Andy már... vagyis... mi már... - dadogom.
  - Hé. - vág a szavamba. - Én tudtam, hogy ti még nem feküdtetek le. - mosolyog rám, én pedig megdöbbenve nézek rá. - Tudod, ezt én mindig észreveszem a lányokon és én pontosan tudtam, hogy te még nem, de ha még nem szeretnéd, akkor én tudok rá várni.
  Kicsit hezitáltam a válaszomon. Hiszen szeretném, de félek, nem tudom, hogy mitől, de félek.
  - Akarom. - motyogtam, majd megcsókoltam őt.
  Ebbe a csókba mindent beleadtam, amit csak lehetett. Ahogy érzem sikerült is, hiszen egymás szájába nyögdécseltünk és sóhajtoztunk. Pillanatokon belül már egy puha felületen éreztem magam, ami nagy valószínűséggel az ágyam volt. Fölém mászott, majd mélyen a szemembe nézett.
  - Vigyázni fogok rád. - suttogta.
  Egy halvány mosolyt küldtem felé, majd lehúztam magamhoz, ő pedig megcsókolt. A gombóc egyre nagyobb lett a hasamban, görcsöltem, hiszen ilyet még nem csináltam ezelőtt, neki pedig már tapasztalata van ebben... Ahol a keze csak hozzáért a bőrömhöz, égni kezdett az a rész. Még az sem lazított el, hogy rajta már nem volt póló és így rálátást nyertem a felsőtestére, amit kockák borítottak. Nem tehet róla, hogy feszült vagyok, de amint elért a nadrágomhoz és azt kezdte lefelé húzni rólam, úgy éreztem, hogy felrobbanok a vágytól, amit bennem kelletett és a gondolattól, hogy most tényleg megtörténik. Megpróbáltam visszahúzni még egy csókra, de nem sikerült. Ő is észrevette, hogy feszült vagyok, amin egyáltalán nem lepődtem meg.
  - Shhh - csitított. - Minden rendben van, nem hagyom, hogy bajod essen. - hajolt vissza hozzám és megpuszilta a homlokom.
  A nadrágom már a földön volt valahol a toppom mellett, így már csak alsóneműben feküdtem alatta. El kellett volna pirulnom vagy takargatnom magam, hiszen még senki sem látott így - kivé a strandon, de az más - de mégsem tettem. Ám, amint megéreztem a vékony anyagon keresztül az ujját, éreztem, hogy az arcomat ellepi a pír. Valamibe muszáj volt kapaszkodnom, mivel belé nem tudtam, így a lepedőbe kapaszkodtam. Lassan kezdett dörzsölni, én pedig éreztem, hogy egyre nedvesebb leszek. Halkan ziháltam, mivel tudtam, hogy hol vagyunk, de arra még nem is gondoltam, hogyan fogom majd magam vissza... Amint megéreztem magamban az egyik ujját, ismét görcsölni kezdtem, az egész testem megfeszült. Tudtam, hogy ezzel nem könnyítem meg sem az ő sem az én dolgom, de egyszerűen nem tudtam parancsolni a testemnek.
  - Kicsim el kell lazulnod. - nézett a csillogó szemeivel az enyémekbe.
  - O-ké. - dadogtam. Fogalmam sem volt, hogy mivel érjem ezt el. Egyszerűen nem tudtam ellazulni, gondolom ez neki is feltűnt, mivel próbálta elterelni a figyelmem, azzal, hogy megcsókol és hát ez sikerült is neki. Már nem éreztem magam olyan feszültnek, sőt egyáltalán nem. Nekem csak ő kell, hogy el tudjak lazulni.
  A lazulásom egészen addig tartott, míg meg nem hallottam a zacskó szakadását. Kész volt, nem arról van szó, csak hát még nem igazán fogtam fel, hogy mit is teszünk... Tudtam, hogy az első nem lesz kellemes érzés, mivel Sara volt olyan kedves, hogy beavatott mindenbe, aminek most egy részben örülök is, de egy részben nem, hiszen megrémiszt az amire emlékszem...
  Hogy gyengéd volt-e? Teljesen. próbálta velem elfelejtetni a fájdalmam és a görcsölésem. Az ajakit egy másodpercre sem szakította el az enyémtől, ami nekem megnyugvást adott, de nem tudta velem teljesen elfelejtetni a dolgokat. A kezeink a fejem fölött összekulcsolva, erősen szorítottam őket, de ő egy szót sem szólt. Hagyott időt, hogy megszokjam, majd lassan mozogni kezdett. Eleinte még fájt, de szép lassan a fájdalom helyét átvette az öröm és a szenvedély. A görcs megszűnt a hasamban és már csak arra gondoltam, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy Harry az enyém. Sosem szeretném őt elveszíteni, hiszen nélküle már nem igazán tudom elképzelni az életem és a mai éjszaka után aztán, még inkább nem.
  Szeretem! Csodásan éreztem magam vele és boldog vagyok, hogy megvártam őt, hogy ő lehetett az aki bevezet ebbe a világba.
  - Jól vagy? - kérdezte már nem is tudom hanyadjára az elmúlt tíz percben.
  - Soha jobban. - motyogom a mellkasába. Semmit sem szerettem jobban, mint hozzábújni és beszívni a csodás illatát. Ez mindig teljesen megnyugtat és elfelejtett velem mindent. - Sosem voltam még ilyen boldog. - teszem hozzá.
  - Én sem. - csókol meg lágyan. - Szeretlek Mad! - suttogja a csókunkba.
  - Én is szeretlek. - motyogom.

2 megjegyzés:

  1. Evelyne!

    This is the 'awww' moments! Végre, végre, végre! Úgye ez azt jelenti, hogy örökre, örökre, örökre együtt? Úgye, úgye? Kérlek mond, hogy ez azt jelenti, mert ha nem...felrobbanok dühömben! Evelyne, nehogy elrontsd a kapcsolatukat, remélem Andyvel minden rendben lesz Mad nélkül is.

    Rose King

    VálaszTörlés
  2. Uuuristennnnnnnn *.*
    Fantasztikus resz volt!!!
    Kovit gyorsaaan ^_^

    VálaszTörlés