2014. március 5., szerda

37.Elfogadjuk

Sziasztok! 
Meghoztam az új részt, tudom, hogy egy kicsit unalmas lett, 
de ígérem, hogy a következő ami holnap várható már izgalmasabb lesz.
Kicsit fáradt is voltam ma, de mégis rávettem magam, hogy megírjam nektek a 
részt! Köszönöm a komikat és az olvasókat is! Jó olvasást!
Ölellek Titeket!

------------------------------------------------------------------


  Már kezdek hozzászokni, hogy mindig menekülök előle. Bármikor ott tartunk, hogy elhiszem, hogy igazat mond valami azt mondja nekem, menekülj el és én természetesen mindig ezt teszem. Már a könnyeim sem folynak, kezdem teljesen megszokásként fogadni a menekülést. 
  A szobába érve meglepődtem, hogy egyedül vagyok, hiszen már késő volt. Emma ilyenkor már mindig itt van Louval. De hát hamarosan elmegy mit várok, hogy velem fog lógni, mikor a szerelmével is töltheti az idejét? Az ablakhoz sétáltam majd kinéztem rajta. Ismét nagy pelyhekben hullott a hó. Már napok óta ez van, ami nem is zavarna ha nem jutnának róla eszembe ismét régi emlékek. De erre most nem akarok gondolni, nem akarom, hogy ismét sírjak. A szekrényemhez sétáltam ahonnan kivettem valami meleget amiben aludhatok és elindultam velük a fürdőbe.
  Magamra zártam az ajtót, majd a fejem tetejére kötöttem a hajam. Megengedtem a vizet. Miközben arra vártam, hogy felmelegedjen, levetkőztem. Az egyetlen hely ahol néha megengedek magamnak egy-egy könnycseppet lehullani az zuhanyzás közben van, mivel akkor senki sem látja, hogy mit csinálok. Most is így történt, bár ez most nem csak Harry miatt, hanem az életem miatt tört ki belőlem. Hiányoznak a szüleim. Bármennyire is volt rossz az utolsó időben a viszonyunk, szerettem őket és még mindig szeretem. Nem számít hányszor ordították le a fejem, nem számít, hogy mennyiszer kívántam őket a pokolba, mert megbüntettek ők a szüleim maradnak. Nem számít, hogy mi volt ők mindig azok maradnak. De a karácsonyról leginkább nem a szüleim jutnak eszembe, hanem Maya. Mindig ez volt a kedvenc ünnepe. Imádta, hogy karácsony előtt két nappal feldíszítjük a házat és a karácsonyfát is... én is imádtam, de amióta ő már nincs. Kezdem elveszíteni az ünnep iránti szeretettemet. 
  Próbáltam nem engedni előjönni az érzéseimet, de nehezen ment. Mire kijöttem a zuhanyzóból a szemem vérben volt. Töltöttem egy pohár vizet magamnak, majd megittam, ami egy kicsit segített, de a vak is látná, hogy sírtam. Felvettem a pizsomám, fogat mostam, majd kimentem, ahol már megérkezett Emma is. 
  - Hová tűntél Mad? - kérdezi amint becsuktam az ajtót.
  - Csak szerettem volna egy kicsit magamba lenni. - motyogom. - De aztán történt egy két dolog. De te hol voltál? - köszörülöm meg a torkom.
  - Mad? - hallom Em aggódó hangját. - Miért olyan a hangod mintha sírtál volna? 
  - Mert sírtam. - suttogom. - De jól vagyok, már semmi bajom, csak kérlek beszéljünk valami másról. - ültem le az ágyamra.
  - Láttunk titeket Harryvel. - ül át mellém. - Mad én nem értelek téged - sóhajtja - hogy tudod még azok után is szeretni, hogy átvert?
  - Em ez nem olyan egyszerű. - nézek rá. - Gondolj bele, hogyha Louis tenne valami hülyeséget, amit sosem tudnál neki megbocsájtani akkor az érzéseid megszűnnének iránta? - teszem fel neki a kérdést. - El tudnád őt engedni és soha többet nem hozzászólni vagy megérinteni?
  - Nem hiszem. - mondja megértően.
  - Látod nekem sem megy. - nyelek egyet. - Még mielőtt bármi történt közöttünk szerettem, ti magatok mondtátok nekem, hogy miért nem vallom be végre magamnak és neki is, hogy mit érzek iránta. Megtettem, de már késő volt, hiszen összejött Bellával.
  - Figyelj - fogja meg a kezem - ismerem Harryt. Lehet, hogy most haragszom rá, de ismerem. Tudom, hogy ő soha az életben nem lenne képes ilyet tenni, nem önszántából. Bellát elnézve én simán kinézem belőle, hogy valamivel elérte, hogy ezt tegye. Harry a kezdetektől fogva utálta őt, a kezdetektől fogva... nem szerethette meg egyik percről a másikra, főképpen nem azok után ami köztetek történt. - igen erre már én is gondoltam. - Emlékszel, hogy azt mondtad, hogy beszéljünk vele, hogy azt szeretnéd, hogy mi kibéküljünk? - bólintottam. - Louval beszéltünk vele és nem változott semmit, ugyanaz a szerethető fiú aki eddig is volt, de amikor feltettük neki a kérdést, hogy miért van Bellával, feszült lett és össze vissza beszélt. Louis jól kiismerte őt az évek során és azt mondta, hogy ilyenkor hazudik.
  - Örülök, hogy kibékültetek, de én valahogy nem tudom elhinni, hogy azért teszi mert Bella megfenyegette. Egyszerűen nem megy. - sóhajtom. - Mégis mivel fenyegetné meg, hogy ne tudjon neki nemet mondani?
  - Veled. - vágja rá Em. - Harry szeret téged és Bella ezt pontosan tudja, azért teszi ezt mert ezzel nem csak neked okoz fájdalmat, hanem Harrynek is.
  - És neki mi a jó ebben? - kérdezem értelmetlenül.
  - Ugyebár Bella mindig is meg akarta szerezni magának Harryt és most megkapta, de amióta te itt vagy és látta, hogy veled milyen jól kijön úgy döntött, hogy nem csak Harryt szerzi meg magának hanem téged is elpusztít.
  - De nem értem én mit ártottam neki? Hiszen semmit sem tettem és már akkor is utált. - van egy olyan érzésem, hogy erre nem kapok sosem igazi választ.
  - Versenytársat lát benned. - szólal meg. - Úgy érzi, hogy elveheted tőle Harry, pedig sosem volt az övé. De abban igaza van, hogy elveheted hiszen te szereted őt, ő pedig téged. Mi kéne még, hogy együtt legyetek?
  - Talán egy normális élet, ahol nincs ennyi rosszakarónk, ahol csak mi vagyunk... nem tudom. - vonom meg a vállam. - De nem válthatnánk témát?
  - De, ahogy szeretnéd. - mosolyog.
  - Én gondolkoztam Filip ajánlatán, tudod a modelles fickó. Te gondolkoztál már? - kérdem.
  - Igen. - válaszolja. - Nekem egy kicsit még mindig furcsának tűnik, de gondolkoztam rajta. Igazából nem is tudom, hogy mi lenne a helyes döntés, hiszen modellkedni? Nem tudom nem igazán érzem az én stílusomnak, de van egy olyan érzésem, hogy megkedvelném és ha te is ott lennél akkor talán még jól is érezném magam.
  - Igen ezzel én is hasonló képen vagyok. - sóhajtom. - Nem tudom, hogy ez az egész nekünk valóe. De szerintem nincs mit veszítenünk, ha megpróbáljuk.
  - Akkor benne vagyunk?
  - Igen, ezt is kipróbáljuk. - mosolygok rá.

***

  Szombat reggel kicsit fáradtan ébredtem, mivel Emmával a fél éjszakát végigbeszéltük. Mondtam neki, hogy holnap bemegyek a városba és ha szeretné akkor elmegyek Filiphez is és elmondom neki, hogyan döntöttünk. Mivel ő szeretné az utolsó napokat Louissal tölteni könnyen belement. Úgy éreztem, hogy segítséget kell tőle kérjek, így elmondtam, hogy mit kért tőlünk Victoria. Nem kicsit lepődött meg rajta, hiszen azt mondta ilyet még sosem csinált... Megkérdeztem tőle, hogy ide milyen ruhákba szoktak menni és azt mondta, hogy estélyi hosszú ruhába, ami nekem sajnos nincs így ma még azt is kell majd néznem nem csak karácsonyi ajándékot.
  - Mad! - hallottam meg mély hangját a közelből. Hátra fordultam és Harryt láttam meg, aki vészesen közeledik felém. 
  - Mit akarsz Harry? - kérdezem halkan.
  - Miért rohantál el olyan hírtelen tegnap? - áll meg előttem. 
  - Harry, én nem értelek téged. - sóhajtom. - Nem tudom, hogy mit akarsz már nem tudom, hogy ki vagy... döntsd el végre kinek a pártján állsz. - hallottam, hogy megállt egy autó a kapu előtt. Ami azt jelenti, hogy megjött Stefan. - Mennem kell. - indulok el még mielőtt megállíthatott volna. - Szia. - ülök be mellé.
  - Szia Mad. - mosolyog, majd elindul. - A belvárosba ugye?
  - Igen és köszönöm, hogy elviszel. - nézek felé. 
  - Mire valók a barátok?
  Egy ideig csendben utaztunk, de aztán úgy érzetem, hogy ez a csend kezd kínossá válni.
  - Stefan, nagy baj lenne, ha mielőtt még bevásárolnánk beugranánk valahová? - kérdezem. Felém pillant, majd vissza az útra.
  - Dehogy csak mond, hogy hová és már megyünk is. - mosolyog. Mivel megálltunk egy piros lámpánál átadtam neki a lapot ő pedig nagyra nyílt szemekkel nézett rám, miután elolvasta. - Filip? Modell akarsz lenni?
  - Nem tudom, hogy mi akarok még lenni. - vonom meg a vállam. - De ha már felajánlották nekem és a barátnőmnek is akkor miért ne próbálnám meg?
  - Ahogy szeretnéd, csak nem akarom, hogy bajba kerülj ennyi az egész.
  Pár perc elteltével Egy hatalmas épület előtt álltunk meg,. Furcsán néztem Stefánra, de ő csak annyit mondott, hogy megérkeztünk. Akkor esett le, hogy lehet Filip stúdiója.Kiszálltam a kocsiból, majd szorosan magam köré fogtam a dzsekimet, mivel a hóviharban elég hideg lett. Mindent beborított a fehérség, amit mosolyogva néztem, majd visszaemeltem a tekintetem az épületre. Üveg ablakok, gyönyörű épület, el sem hiszem, hogy hamarosan itt fogunk dolgozni. Megindultam az ajtó felé, amit eleinte csak néztem, hogy hogyan is kell kinyitni, hiszen nem volt rajta semmi sem, majd rájöttem, hogy csak meg kell érinteni. A halban találkoztam egy kedves hölggyel, aki elmagyarázta nekem, hogy hová kell mennem, hogyha találkozni akarok Filippel. Követtem az utasításokat, majd egy fehér szobában találtam magam. Felszerelve különböző lápákkal, különböző pozíciókban. Kattogásokat és villanásokat hallottam, amiből arra következtettem, hogy egy fotózás kellős közepébe csöppentem.
  - Jó napot! - köszöntem az egyik férfinak. 
  - Helló, miben segíthetek? - kérdezte kedvesen.
  - Am Filip Austint keresem, nem tudod, hogy hol találom?
  - Dehogynem! - fordul meg és mutat az egyik irányba.
  - Köszönöm.
  Elindultam az irányba ahová mutatott, közben pedig figyeltem a lányt akit épp most fotóznak. Csodásan nézett ki és látszott a mozdulatain, hogy már régóta csinálja ezt.
  - Helló aranyom. - köszön mosolyogva Filip. - Örülök, hogy újra látlak, de hol hagytad a gyönyörű barátnődet?
  - Szia. - mondom zavartan. - Emmának dolga akadt, így csak én tudtam eljönni, hogy elmondjuk a válaszunkat.
  - És hogy döntöttetek? - nem is nézett felém csak a képeket bújta, amik be kell vallanom nagyon jók. - Remélem jó döntést hoztatok.
  - Mi is. - motyogom. - Igazából még mindig nem értjük, hogy miért pont minket választottál, de úgy döntöttünk, hogy elfogadjuk az ajánlatodat.
  - Hát akkor üdv közöttünk. Remélem minnél hamarabb kezdetek.
  - Mikor kéne? - kérdezem.
  - Mivel most egy komoly fotózás van így úgy gondoltam, hogy január végén.
  - Oké. Köszönjük a lehetőséget.
  - Semmit sem kell megköszönnöd angyalom, inkább én köszönöm, hogy veletek dolgozhatom.
  Boldogan léptem ki az épületből, hiszen állásom már van. Most már csak ajándékokat kell vennem és kész is vagyok mára.

2 megjegyzés:

  1. Kedves Evelyne!
    Csodás lett a rész, de Harry Ó! Várjuk a folytatást!
    Rose King

    VálaszTörlés
  2. díj nálam!!! http://2001072520010725.blogspot.hu/

    VálaszTörlés