2014. február 22., szombat

34.Now that you can't have me, You suddenly want me...

Sziasztok! 
Meghoztam a következő részt, aminek remélem örültök.
Amint látjátok egyre több bonyodalom lesz benne, Bella miatt, 
de csak így lehet izgalmassá tenni, Tudom, hogy ti azt szeretnétek,
hogy összejöjjenek, de az még nem most lesz.
Majd megértitek, hogy miért így írom, hogy miért nem hozom végre
őket össze. Az első évadból már csak 16 rész van hátra, addig még
van időtök szavazni, hogy szeretnétek-e második évadot.
Köszönöm a 69 rendszeres olvasót és a komikat!
Jó olvasást!
Ölellek Titeket!

-----------------------------------------------------------------------


  Most az egyszer hálát adtam az égnek, hogy valaki ránk tört. Fogalmam sincs, hogy meddig jutottunk volna el, ha nem nyílik ki azaz ajtó. Utálom, hogy ekkora hatással van rám. Haragszom rá, de mégis szeretném, ha megcsókolna vagy megérintene. Nagyon utálom, hogy ennyire gyenge vagyok a közelébe.
  - Mi a franc folyik itt Harry? - hallom meg Louis éles hangját.
  - Louis, te ebbe ne avatkozz bele. - morogja, de még egy cseppet sem távolodott el tőlem. A számon érzem a leheletét. Úgy érzem, hogy számomra ő olyan mint egy drog. Már értem, hogy Andy miért mondja mindig azt, hogy én az ő drogja vagyok, már én is ezt érzem, csak sajnos nem vele, hanem Harryvel.
  - Harry! - kiált fel. - Ha nem engeded el Madet, én esküszöm, hogy elrontom azt a cuki képed.
  - Louis - emeli rá a tekintetét - már mondtam, hogy ne avatkozz bele! - csattan fel.
  - Mad gyere ide. - szólt hozzám Lou. Majd összeszűkült szemekkel nézett engem. - Mi történt a karoddal? Ugye nem te tetted ezt vele Harry? - sziszegi a fogai közül.
  - Lou, nem ő tette. - ülök fel. - Hanem a hülye barátnője. - motyogom. - Ő nem tehet semmiről, az orvos neki szólt, hogy jöjjön értem mivel a gyógyszerek eléggé kiütöttek. 
  Éreztem, ahogy Harry izmai teljesen megfeszülnek mellettem. Tudtam, hogy magát hibáztatja, hogy akkor nem segített nekem és ez így is van, hiszen ő ment el egy szó nélkül, csak mert Bella megkérte rá. Louisra emeltem a tekintetem aki egyre dühösebb lett. Nem értettem, hogy Emma miért nem mondta el eddig neki... hiszen biztos vagyok benne, hogy már találkoztak. Fel akartam állni, hogy kisétáljak és végre megszabaduljak a pillangóktól a hasamban, ami Harry miatt keltek életre, de nem engedett elkapta csuklómat.
  - Kérlek ne menj el. - miért van az, hogy ettől a gyengéd és kétésgbeesett hangtól meglágyul a szívem és hozzá szeretnék bújni. De most nem lehet, képes kell legyek erőt venni magamon és elmenni innen minnél hamarabb.
  - Egy jó okot mondj, hogy miért maradjak. - nézek rá.
  - Mert... mert... 
  - Látod, nem tudsz semmit sem mondani, hogy itt maradjak. - nézek a szemébe. - Most pedig engedj el. - mozgatom meg a csuklómat.
  - Harry, enged el őt. - morogja Lou.
  - Rendben - suttogja - de tudnod kell, hogy nem fogom feladni. Sosem fogom feladni Mad.
  Amint elengedett, megszűnt a bizsergés és a helyét ismét átvette a kábulat, amit a hülye gyógyszerek okoznak. Louis felé lépkedek, aki átkarolja a derekam, amint mellé érek. 
  - Minden rendben van? - suttogja, hogy csak én halljam.
  - Nem, kérlek vigyél a szobámba. - motyogom. 
  Lassan és csendben haladtunk előre. Én pedig csak azon gondolkoztam végig, hogy mégis miért érzem azt, hogy hiba volt eljönnöm? Hogy ott kellett volna maradjak vele és meghallgassam őt? De leginkább azt nem értem, hogy miért pont neki sikerült elcsavarnia ennyire a fejem, hogy ez a személy miért nem lehet Andy? Szerintem erre a kérdésre sosem fogok választ kapni.

***

  Amint beértünk a szobába Emma máris kérdésekkel kezdett bombázni. Azt sem tudtam, hogy melyikre válaszoljak vagy, hogy egyáltalán mit válaszoljak rájuk. De szerencsére látták rajtam, hogy mennyire fáradt vagyok így inkább abbahagyták és azt mondták, hogy aludjak, ők pedig kimentek beszélgetni. Szinte biztos voltam benne, hogy Harryről és rólam volt szó.
  Reggel mikor felébredtem már kicsit jobban voltam, csak még mindig irtóra fájt a vállam. Lassan ültem fel az ágyban, majd néztem Emmára aki már percek óta rohangál ide-oda a szobába.
  - Miért rohangálsz? - kérdezem.
  - Nem találom a pólóm. - morogja. - Nem láttad azt a fehéret amin felírat van?
  - De - nevetek fel, mire ő várakozóan néz rám - a fürdőben van, ha jól emlékszem.
  Miután Emma kijött a fürdőből, én is készülni kezdtem, ami valljuk be kicsit nehezen ment és abba belegondolva, hogy ma egész nap csak zene lesz, csak még lassabban készültem. Mivel tudom, hogy Em látni szeretné Louist még mielőtt elkezdődnek az órák, szóltam neki, hogy nyugodtan menjen én még elleszek itt egy kicsit. Fogalmam sincs, hogy fogom kibírni ezt a három órát úgy, hogy végig őt kell majd figyelnem. Eddig is nehezen ment, de most a tegnapi után már nem tudom, hogy mit gondoljak... Nem értem, hogy miért etet engem, hiszen ott van neki Bella akkor mégis miért kellek neki én is? És ha tudom, hogy két lányt bolondít akkor miért nem tudom elküldeni a francba végre? Még öt perc volt csengetésig, így felkaptam a kardigánom a vállamra, majd elindultam.
  A folyosón szinte már senki se járkált, hiszen már rég a termekben vannak, csak én nem, mivel menekülök előle. De a menekülés mit sem ér, hiszen a sors vagy inkább a balszerencsém mindig azt akarja, hogy találkozzak vele, mint ahogy most is. Zsebre dugott kézzel jött velem szembe, nekem pedig abban a pillanatban melegség öntötte el a testem, amint megláttam. Amikor felemelte a fejét és észrevett úgy nézett ki mint akibe visszatért volna az élet. Nem értem, én már tényleg nem értem, hogy mi a fene történik vele... Maga elé engedett az ajtóban. Amint beléptem minden szem rám szegeződött. A barátaim aggódva néztek, Bella pedig perzselő tekintettel. Odamentem Emma mellé, majd vártam, hogy elkezdődjön az óra.
  - Ma arra gondoltunk - szólal meg Louis - hogy párokban fogunk énekelni.
  - Mivel tudjuk, hogy veszekedés lenne, ha választani kéne ki kivel lesz, arra jutottunk, hogy húzni fogunk és akinek ugyanaz a szám lesz a kezében az egy párt fog alkotni. - már a hangjától is a hideg futkos a hátamon, de jó értelemben.
  Nem tetszik nekem ez a páros éneklés. Valamiért azt érzem, hogy nem lesz jó vége vagy olyannal kell majd énekelnem - amit mellesleg egyáltalán nem akarok - akit ki nem állhatok vagy akit nem is ismerek. Nem tudom, hogy melyik lenne a rosszabb, bár egy valamit tudok. Bellával nem kerülhetek egy párba, vele semmi féle képen nem kerülhetek párba. Morogva húztam ki egy papírocskát a zacskóból, amit Harry tartott elém. Amikor kinyitottam a papírom a "szerencseszámom" virított rajta. Előre érzem, hogy ebből semmi jó sem fog kisülni. Hallottam a hátam mögött a suttogásokat, semmi kedvem sincs ehhez az egészhez, így mielőtt még gondolkoztam volna megszólaltam.
  - És mi van azokkal akik nem akarnak párban énekelni? - nézek a két 'tanárra'.
  - Mi a baj Maddison - nevet fel az ördög a hátamtól - talán félsz, hogy leégsz az osztály előtt? - már épp vissza akartam vágni, mikor Harry megszólalt.
  - Bella, ennek nincs itt az ideje. - nézett rá szigorúan, mire bennem életre keltek a rég nem látott pillangóim. Jól esett, hogy megvédett, hogy végre mellém állt. - Mindenkinek muszáj énekelni-e. - nézz rám. - Melyik a te számod? - kérdezi. Miért pont én vagyok az első, akinek meg kell mondani? Ennyire látszik, hogy milyen szerencsétlen vagyok vagy mi van?
  - 13. - morgom. Hatalmas vigyor kerekedik az arcára. Mi a fene baja van?
  - Az én vagyok. - lép hozzám közelebb vigyorogva. Ez nem lehet igaz, pont rá nem számítottam. Én még attól féltem, hogy Bellával kerülök össze, mikor tőle van még rosszabb is, Harry!
  - Ezt nem hiszem el. - morgom az orrom alatt.
  - Hé - teszi a vállamra a kezét Em - minden rendben lesz, te legalább nem egy lúzerrel énekelsz. - sóhajtja, majd Codyra  néz, aki az utolsó sorban ül.
  Azt hiszem, hogy nekem mégis jobb partner jutott, mint Louisnak vagy Emmának. Louis magát a sátánt fogta ki, fogalmam sincs, hogyan fognak ők együtt bármit is bemutatni, hiszen ki nem állhatják egymást. Em partnere pedig egy visszahúzódott, magányos fiú, akiből alig lehet kihúzni egy szót...
  - Most, hogy már mindenkinek megvan a párja - sóhajtja Lou. - elmondanám, hogy mit is kell csinálni. Gondolom azt hiszitek, hogy egy számot kell majd elénekelnetek a partneretekkel, de ez nem így van vagyis nem egészen. - ez egyre rosszabb lesz kapok a fejemhez. - A dalokat nektek kell megírni összedolgozva, méghozzá érzelmes dalokat, ami 10-15 sorosok kell, hogy legyenek. Összesen két órátok van rá.
  Hogy micsoda? Nekünk kell megírni? Összedolgozva? Ugye ez most csak valamilyen vicc? Hogy a fenébe leszek én képes Harryvel egy dalt írni, ami teszem hozzá érzelmes kell, hogy legyen? Ez egyszerűen nem lehet igaz. Behunyom a szemem, majd mély levegőt veszek.
  - A francba. - ijedek meg, mikor észreveszem az előttem ülő vigyorgó Harryt. - Nem akarok veled énekelni. - jelentem ki.
  - Már pedig muszáj lesz. - vigyorog rám. De szeretném én letörölni azt a vigyort az arcáról. - Hogy van a a karod?
  - Mit érdekel az téged?
  - Látom nem igazán vagy beszélős kedvedben.
  - Jó látod. - vágok a szavába. - Elkezdhetnénk?
  - El.
  Már az első sor nem tetszett ahogy elkezdte, de valamiért úgy éreztem, hogy tudom mi legyen a következő sor. Egymás szavaiba vágtunk, én az ő mondatait fejeztem be, ő pedig az enyémeket. Érzelmes szám kellett, hát akkor ezt most megkapják. Bár szerintem csak azért lett ennyire az, mert valami van közöttünk még ha én azt nem is szeretném, de van.
  - Tudtam. - nevet fel. Mire én összeráncolom a homlokom.
  - Mit is? - kérdezem.
  - Hogy szeretsz, hogy nem tudsz rám haragudni...
  - Túl sokat képzelsz be magadnak Styles. - nézek a szemébe. - Nem szeretlek!
  - Tudod ebbe a számba az érzéseinket tettük bele és nekem innen nem az jött le, hogy ez így lenne.
  - Akkor tévedsz. - morgom.
  Az utolsó egy órában csak próbáltunk. Igazából nem tudom, hogy miért, de a közelében és vele énekelve elhittem, hogy nem olyan béna a hangom, mint amilyennek gondolom. Először Em és Cody lépett fel. Be kell, hogy valljam nem gondoltam volna, hogy ilyen jó dalt hoznak majd össze. Teljesen különböznek egymástól, de látszik rajtuk, hogy mindent beleadnak, hogy jól teljesítsenek, amit Belláékról nem lehetett elmondani. Két teljesen különböző ember, nem tud olyan könnyen összehangolódni így nekik se nagyon sikerült. A szöveg az tetszett, mivel a hazugságról szólt, de csak ennyi...
  - Sok sikert. - suttogta Lou mikor elhaladt mellettem.
  Harry a kezébe vette a gitárját, majd leült a székre, én pedig mellé álltam. Mély levegőt vettem, majd énekelni kezdtünk.

Harry:
Now that you can't have me
You suddenly want me
Now that I'm with somebody else
You tell me you love me
I slept on your doorstep
Begging for one chance
Now that I finally moved on
You say that you've missed me all along
Együtt:
Who do you think you are
Who do you think I am
You only loved to see me breaking
You only want me cause I'm taken
Mad:
You don't really want my heart
No, you just like to know you can
Still be the one who gets it breaking
Együtt:
You only want me when I'm taken...

3 megjegyzés:

  1. Drága Evelyne!
    Hála neked, nem Bella volt az aki rányitott Harryékre! Húh! Imádtam és a végén a dal, hmm! Tökéletes lett és már olyan izgalommal várom a következő részt, mint egy aktivált bomba. Ha megérkezik szerintem felrobbanok a boldogságtól!:"D
    Rose King

    VálaszTörlés
  2. szia:) bocsi, hogy ide irok csak telefonon vagyok. Blogcseret szeretnek kerni. kerlek nalam valaszolj.: http://nothing-lasts-forever-midnightred.blogspot.hu/

    puszi, Daniella xx

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jo lett...ismet :-DDD
    CSAK IGY TOVABB *.*
    Varom a kovit...;-)))

    VálaszTörlés