2014. február 6., csütörtök

29."Utállak Harry Styles!"

Sziasztok!
Úgy gondoltam, hogy ameddig még nem kezdődik el a suli
naponta próbálok nektek részeket hozni, hiszen utána már ritkábban 
lesznek. Remélem örültök majd neki és tetszeni fog.
Tudom, hogy valószínűleg most utáltok, de ígérem, hogy megfogjátok
érteni, hogy miért volt így és miért nem hoztam őket össze még.
Köszönöm a komikat és remélem ez a rész után, nem kell nekem majd
egy csomó testőr, de van egy olyan érzésem, hogy valakitől biztosan 
meg kell majd védeni, na de mindegy. Nagyon boldog vagyok, hogy már
60 rendszeres olvasóm van, köszönöm! Jó olvasást!
                
Ölellek Titeket!

-----------------------------------------------------------------------


  Amikor azt hiszed, hogy rosszabb már nem lehet, hogy már mindent láttál akkor mindig jön valami, ahogy most is. Nem egyszer képzeltem már el ezt a képet magam előtt, amit most látok, de még sosem fájt ennyire. Mivel a szívemnek egy apró része még bízott benne, hogy az ott akkor nem történt meg, de tévedtem. Megtörtént. Én pedig most végignéztem, amint Bella és Harry smárolnak a szemem láttára. Tudtam, hogy már semmi esélye sincs annak, hogy ezek után valaha is bízzak benne. Ki tudja miben hazudott még nekem? Azt mondta, hogy utálja Bellát, de nekem ez egyáltalán nem úgy tűnik. Írt nekem egy dalt, amiben az érzéseit közölte velem, egyáltalán nekem írta-e vagy neki? Miért mondta azt, hogy fontos vagyok neki, ha csak hazugság volt? Azt akarta elérni, hogy összetörjek, mert ha így van akkor most sikerült neki. Már azt is eltudnám képzelni, hogy összejátszottak a hátam mögött és végig arra pályáztak, hogy lássak hogyan omlok össze. Vajon Lou és Em is benne van? Nem hiszem, az arcukról nem azt olvasom le, ők is ugyanúgy megvannak lepődve, mint én. Nem tudom, hogy miért érdemlem én ezt tőle, hiszen én is elmondtam, hogy többet érzek iránta és megcsókoltam utána pedig vele töltöttem az estét. Igaz, hogy nem történt semmi, de még soha az életben nem éreztem magam annyira biztonságban, mint akkor. Azok a csókok mind csak megjátszottak voltak? Mind csak azért volt, hogy elérje, hogy beleszeressek? Tudta, hogy nem fogok tudni kitöröli őket a emlékeim közül és kínozni fognak, ha utána mással látnám és ő mégis megtette velem.
  Mindennél jobban szerettem volna sírni, de visszanyeltem, nem fogom megadni azt az örömöt nekik, hogy lássak, amint sírva kifutok innen. Soha nem fogom megadni nekik, hogy lássák mennyire fáj, amit tettek velem. Lehunytam a szemeim, mély levegőket vettem, majd ismét kinyitottam őket.
  A barátaim aggódóan néztek rám. Ők tudják, hogy nem közömbös nekem még akkor is ha tagadom, tudom, hogy tudják. Halványan rájuk mosolyogtam, majd visszanéztem a tálamra. Elment az étvágyam, egy falat sem menne le a torkomon így csak játszadozni kezdtem a tál tartalmával.
  - Jól vagy? - nézett rám aggódóan Emma, hiszen csak ő tudja a csókot vagyis csak remélni tudom, hogy Lounak nem mondta el.
  - Igen, persze - motyogtam - minden a legnagyobb rendben.
  - Maddie - fogja meg a kezem Lou - tudjuk, hogy nem így van. Előttünk ne játszd meg magad, bennünk bízhatsz.
  - Nem játszom meg magam - emelem fel a fejem - tényleg jól vagyok.
  - Akkor miért sírsz? - simogatja meg az arcom a mellettem ülő fiú.
  Észre sem vettem, hogy sírok. Miért vagyok én ilyen gyenge, miért nem sikerül egyszer az életben erősnek maradnom? Sok minden történt velem az igaz, de most az egyszer szeretnék erős maradni, csak most.
  - Gyere ide - húz magához - nyugodj meg. - simogatja a hátam.
  - Tuti, hogy megölöm azt az idiótát. - morogja Em.
  - Nem akarom, hogy sírni lássanak. - motyogom Lou mellkasába.
  - Akkor tűnjünk el innen. - áll fel.
  Engem is felsegít, majd magához húz. Próbáltam nem törődni vele, próbáltam erősnek mutatni magam, de nem megy mégis megadom nekik azt az örömöt, hogy összetörök. Az ajtóból még visszanéztem rájuk és szembetaláltam magam Bella önelégült vigyorával. Szorosabban bújtam Louhoz, meg kell nyugodnom, nem törhetek ismét össze. Bármennyire is lesz nehéz össze fogom magam kaparni és élni tovább az életem.
  - Mi a franc ütött bele - csapja be Em az ajtót - olyan, mintha ő nem is Harry lenne.
  - Bella tett valamit vele - ültet az ölébe - biztos vagyok benne, hogy köze van hozzá, magától nem tenné ezt - az utolsó szavakat már csak suttogja, de mivel én közel vagyok hozzá tisztán értettem - remélem.
  - Srácok hagyjátok - suttogom - nem éri meg, nem érdemli meg, hogy foglalkozzunk vele.
  - De hát egy idióta - vágja le magát az ágyra Em - nem értem miért teszi ezt veled, mikor tudja, hogy fontos neked.
  - Volt - javítom ki - fontos volt, de már nem az.
  - Bevallod végre, hogy az volt? - kérdezi Lou.
  - Hiába tagadtam ti tudtátok nem - vonom meg a vállam - minek hazudjak akkor.
  - Ki fogjuk deríteni, hogy mi lett vele - puszil a hajamba - nem fogjuk hagyni, hogy megfertőzze Bella.
  - Lou már megpróbáltuk. - sóhajtja Em.
  - Tessék? - kapom oda a fejem.
  - Ma megpróbáltunk kideríteni, hogy mi a francot művelt Bella, de úgy látszik, hogy ezzel csak azt értük el, hogy felidegesítsük és bosszút álljon - itt megállt egy kicsit - rajtad.
  - Csak a mi hibánk, hogy majdnem elárulta a titkod.
  - Nem tehettek róla - nézek a szemükbe - szerintem ezt akkor is megtette volna, hogyha nem beszéltek vele.
  Lou karjai között hamar megnyugodtam, majd felálltam és megöleltem őt, hogy megköszönhessem, hogy itt van mellettem és vigyáz rám, még ha barátnője is van. Egyet szeretek a legjobban az egész életemben, hogy ilyen barátokat adtak nekem.
  Egyedül vagyok a szobában, a többieket megkértem, hogy hagyjanak egy kicsit egyedül, de szinte biztos vagyok benne, hogy itt állnak az ajtó előtt és azt hallgatják, hogy nem csinálok-e valami hülyeséget. Igazából már megfordult a fejemben, hogy ismét megpróbálom, de nem akarok nekik fájdalmat okozni és arra is rájöttem, hogy a menekülés nem jó megoldás a problémáinkra. Azzal nem oldjuk meg őket, csak többet csinálunk.
  Sosem éreztem még magam ennyire egyedül, pedig nem egyszer volt már ilyen helyzetben. Tudom, hogy nem vagyok egyedül, mégis teljesen az az érzésem, hiszen akivel szeretnék lenni, aki szeretném, hogy mellettem legyen csúnyán átvágott. Megbíztam benne és már tudom, hogy hiba volt, már tudom, hogy nem kellett volna ezt tennem. Miért van az, hogy akikben megbízok fájdalmat okoznak, majd egyszer? Igaz, hogy Sara és Andy még nem vesztette el a bizalmam, de látom, hogy titkolnak valamit és ez fáj. Miért nem lehet nekem elmondani? Nem bíznak bennem? Már nem tudom mit higgyek csak azt tudom, hogyha hamarosan nem árulják el akkor elfognak veszíteni...
  Felkeltem az ágyból és a fürdőbe mentem. Valahogy meg kell nyugodnom és egy forró zuhany biztosan segít majd. Csak álltam a víz alatt és hagytam, hogy végigcsorogjon a testemen. Egyetlen egy dolog ahová menekülhetek, ami mindig felszabadít és elfelejteti velem a gondjaim az a bulizás, ahol kitombolom magam. Mivel itt a hétvége rávehetném a többieket, hogy bulizzunk egyet. Azt mondták, hogy szoktak és hogy egyszer majd megszeretnék nekem is mutatni, hogy mit jelent nekik a bulizás, most itt az ideje.
  Kiléptem a kabinból, majd magamra csavartam a törölközőt. Nem hoztam magammal cuccokat, de tudtam, hogy még nincsenek bent így nyugodtan mentem ki értük. Pizsibe öltöztem, majd felkötöttem a hajam és az ajtóhoz lopakodtam. Mivel 99%, hogy az ajtó előtt állnak, le akarom őket buktatni. Hirtelen nyitottam ki mire a többiek ugrottak egyet.
  - Tudtam - mosolyogtam rájuk - annyira éreztem, hogy itt álltok.
  - Azért még nem kell a frászt hozni ránk. - kap a szívéhez Lou.
  - Csak vigyázni akarunk rád. - néz a szemembe Em.
  - Tudom, de nem csinálok magammal semmit, megígértem, hogy többet nem próbálkozom - mondtam nyugodtan - bármennyire is szeretnék...
  Visszasétáltam az ágyamhoz, majd leültem rá. Ők is bejöttek, majd rám néztek.
  - Mi lenne, ha holnap elmennénk bulizni?
  - Bulizni akarsz? - nyíltak nagyra Lou szemei.
  - Ott a legkönnyebb felejteni. - vonom meg a vállam. - Benne vagytok? - összenéztek, majd mosolyogva fordultak felém.
  - Bulizzunk!

***


  Egész nap az estét vártam. Nagy nehezen túléltem hányás nélkül a reggelit és az ebédet, ahol végig Harryéket kellett nézzem, akiktől már a hányinger kerülgetett, de amikor már úgy éreztem, hogy nem bírom tovább arra gondoltam, hogy este végre bulizunk egyet. Louis és Emma egész nap az estét tervezték. Azt mondták, hogy rég voltak bulizni és már nagyon várják. Igazság szerint nem csak ők, hanem én is. Pontosabban azóta a nap óta, amióta a szüleimnek balesetük volt. Hiányzik a bulizás, de eddig nem éreztem magam készen rá, valójában még most sem, csak egy kicsit ki akarok mozdulni és elfelejteni mindent.
  Délután találkoztam Saraval, aki azt mondta, hogy szívesen elfogadná a meghívást, de már programja van estére, amiből nekem azonnal leesett, hogy milyen programjai is van Codyval így inkább hagytam...
  Megkerestem a párducmintás ruhám, majd hozzá illő cipőt és készülni kezdtem. Nem akartam túllőni a célon, de szerettem volna bulihoz valóan felöltözni. A hajamat begöndörítettem, majd egy kicsit felturbóztam a sminkem is. 

***

  Már öt perce álldogálunk a hidegben a klub előtt. Nem hiába mondják, hogy ez a legjobb szórakozóhelye Londonnak, hatalmas sor van, de fél órán belül biztosan bekerülünk. Lounak persze nem kell fagyoskodnia, mivel rajta nadrág van, ami melegen tartja a lábait, de nekünk Emmával, semmi sem védi őket. 
  Megfagyva értünk be a dugig telt helyre, ahol már nagyban buliztak a fiatalok. Mi egyből a pulthoz mentünk és megrendeltünk az italainkat, hogy felmelegedjünk. 
  - Egy vodkanarancsot. - nézte a pultos srác szemeibe, aki már elég jól ismert, hiszen Andyvel is mindig itt buliztunk.
  - Máris Mad. - mosolyog rám.
  - Te ismered? - kérdezte Lou.
  - Igen, mindig itt buliztunk régen.
  Mint megkaptam a poharat, már a számhoz is emeltem. Ahogy a vodka a számba került marni kezdte a torkomat, de pár pillanat elteltével már kellemes volt. Egy kicsit már elszoktam a piától, de ma minden bizonnyal vissza fogok szokni rá. Az első kör után Emma elkapta a kezem és a parkettre húzott. Louis a pultól figyelt minket. Igaz még nem ittam annyit, hogy teljesen elengedjem magam, de mivel jó szám ment és Emma vidámsága kicsit rám is átragadt, én is ugrálni kezdtem.
  Pár pillanat elteltével már felvettem a zene ritmusát és kellő képen ráztam rá a hátsómat. Most ezt a kis táncot akár gyakorlásnak is vehetnénk, ugyanis a jövőhéten versenyre megyünk. Végül elfogadtuk Miss.Kock ajánlatát és hagytuk, hogy foglalkozzon velünk és benevezzen minket egy versenyre is. Ha megnyerjük akkor pedig megígérte nekünk, hogy mi is tarthatunk néhány órát. Kíváncsi leszek majd Bella képére, amikor azt kell majd csinálja amit mi mondunk neki...
  Mivel Lou lekérte tőlem Emmát, most egyedül ücsörgök a pultnál, már a harmadik körömet iszogatva. Érzem, hogy már nem kicsit szállt a fejembe a pia és ha így folytatom akkor holnap nagyon megfogom ezt bánni, de mit számít az ma, majd holnap foglalkozok vele. Azért jöttem ide, hogy kiverjem őt a fejemből, de úgy látszik, hogy még a pia se képes rá. Az előbb a táncoló emberek között őt láttam, pedig nem is tudta, hogy ide jövünk mégis mit keresne itt? Biztosan csak a képzeletem játszadozik velem, semmi más, de amikor oldalra fordítottam a fejem a szívem gyorsabb ütemben kezdte pumpálni a vérem. Mi az isten? Három székkel arrébb egy göndör hajú fiú ült, aki tisztára úgy nézett ki mint Ő. Megráztam a fejem, de még mindig ott volt. Csak a pia miatt látod őt Mad, ő nincs itt! Próbáltam magammal elhitetni, hogy tényleg így van, de amikor felém fordult megdermedtem, hiszen ő volt az...
  Ő is nagyra nyílt szemekkel bámult rám. Tudtam vagyis éreztem, hogy ide fog jönni így még gyorsan lehúztam a maradék italom.
  - Mad? - állt meg mellettem. Nyeltem egyet, majd ránéztem.
  - Mit akarsz Harry? - vonom fel a szemöldököm. - Mi a francot akarsz még tőlem? Nem volt elég? Szerintem már eleget ártottál nekem, nem kell többet... - ordítom. - Légy boldog a kis ribancoddal, rólam pedig akadj le végre.
  - Félreérted. - sóhajtja.
  - Hogy mi van? - nevetek fel. - Már ne haragudj, de nem tudom, hogy egy csókot - elgondolkodom - bocsánat több csókot félre lehet-e érteni! Ne hazudj a szemembe, inkább mond meg, hogy csak kihasználtál, hogy csak el akartad érni, hogy boldog legyek aztán pedig eldobni. Mond ki! - ordítom a képébe.
  - Tudod mit - emeli fel ő is a hangját - legyen. Azt akarod hallani, hogy csak kihasználtalak. Rendben. Tessék. Sosem kedveltelek, csak megjátszottam és mindenben igazad van, nem téged kedvellek hanem Bellát! - csattan fel, majd sarkon fordul és elviharzik.
  Nézem a távolodó alakját. Nem hiszem el, hogy tényleg kimondta, hogy tényleg ezt tette velem. Eljövök bulizni, hogy elfelejtsem erre fel találkozom vele és azt vágja a fejemhez, hogy kihasznált. Csodás egy életem van, most semmit sem szeretnék jobban, mint jól berúgni és elfelejteni a mai estét, elfelejteni, hogy találkoztam vele és azt is amint mondott!
  A legerősebb italt kértem, nem érdekelt, hogyha ártok magamnak vele vagy milyen rosszul is leszek, csak be akarok rúgni. A srác aggódóan nézett rám, de én a fejéhez vágtam, hogy amíg fizetek addig fogja be a száját és szolgáljon ki.
  Két pohár után teljesen kiütöttem magam. Azt sem tudtam, hogy hol vagyok és szörnyen rosszul éreztem magam, szédültem. Az egész világ forgott velem, azt sem vettem észre, hogy szólongatnak.
  - Mi a franc lett vele? - kérdezte valaki idegesen mellőlem.
  - Beszélt egy sráccal veszekedtek, majd italt rendelt - hadarja a pultos - nem akartam neki adni, de kikövetelte.
  - Mad hallasz engem? - kérdezte egy lágy mégis aggódó hang, ha jól hallom akkor Emma. - Louis haza kell vinnünk most, teljesen kiütötte magát. - felálltam a székről, de abban a pillanatban közelítettem a föld felé, ha nem kap el valaki már rég eltaknyoltam volna.
  - Jézus Mad - hallom Lou hangját - mi történt? - emel fel. - Kösz szépen, hogy kiütötted a barátunkat.
  - Sajnálom. - szólal meg ismét a pultos.
  - Mad, szólalj meg kérlek - könyörög Em - bármit csak mondj valamit.
  - Utállak Harry Styles - tört ki belőlem - utállak, mert szeretlek!

1 megjegyzés:

  1. Evelyne!!!
    Evelyne! Te atya szent úristen! Mi volt ez? Harry, ez nagyon nagy hiba volt! Életed legnagyobb hibaja volt, de Evelyne neked is! Remélem képzett testőreid vannak, mert ma éjszaka meglátogatlak és annak nem lesz jó vége! De az igaz, hogy a véget - most kivételesen - megértettem és én is ezt mondtam volna Mad helyében! Követel a folytatást, minél hamarabb!:)
    Rose King

    VálaszTörlés