28.Túl kell tennem magam rajta!

Sziasztok!

Meghoztam nektek a következő részt. Remélem örülni

fogtok neki és tetszeni fog. Sajnálom, hogyha vannak benne

hibák, de tabletről írtam, mert a laptopom szervizbe van. 

Tudom, hogy az előző résszel nem egy személyt haragítottam 

magamra, hiszen kibékítettem Andyt és Madet. Majd Bella és Harry,

de szép lassan megfogjátok érteni, hogy miért tettem így.

Köszönöm az 58 rendszeres olvasót és a komikat is!
Szavazzatok a modulsávon lévő kérdésre!

Jó olvasást, a héten még jelentkezni fogok két résszel, remélem.

                                    Ölellek Titeket!

--------------------------------------------------------------------------------

Louis Tomlinson

  Az elmúlt pár napban elég sok minden történt, de kezdem inkább az elején. Emmával már majdnem három hete vagyunk együtt. Életemben nem gondoltam volna, hogy ennyire jól ki fogunk jönni egymással. A nap nagy részét együtt töltsük és be kell, hogy valljam ezek voltak életem legszebb percei. Örülök, hogy végre sikerült elmondanom neki azt amit már rég el kellett volna mondanom. Szeretem őt és ezt próbálom mindenemmel a tudtára adni. Igaz néha nagyon makacs és amikor mások is ott vannak nem engedi, hogy megcsókoljam vagy megöleljem, de általában teszek arra amit mond, hiszen nem utasítja el a csókjaim. A karjai között biztonságban érzem magam, imádom a az illatát, a bőre puhaságát, imádom ő magát. Csak reménykedni tudok benne, hogy sosem fog elhagyni és mellettem lesz örökké. Nem akarok neki fájdalmat okozni, boldognak akarom látni és ezért mindent el is fogok követni.

  Madel is egyre jobb a kapcsolatom. Sok időt töltünk együtt és mindig megtudom nevettetni. Sosem szerettem senkit sem boldogtalannak látni, bár azt tudom, hogy neki meg van rá az oka is, hogy az legyen. Sok mindenen ment keresztül és ez senkinek sem tesz jót, de a barátok azért vannak, hogy elfelejtessék velük ezeket a pillanatokat. 

  Látom rajta, hogy van valami közte és Harry között hiába próbálja tagadni vagy mutatni, hogy nem érdekli, nem megy neki. Amikor csak megjelenik Harry szinte alig szólal meg és észre sem veszi, ha beszélünk hozzá, mivel folyamatosan őt bámulja.

  Harryn is látszik, hogy fontos számára, de ő nem tagadja. Bíztattam beszéltem vele, hogy menjen oda hozzá és mondja végre el neki, hogy mit is érez. De azt mondta, hogy már megtette nem is egyszer, de Mad mindig azzal jön, hogy neki ott van Andy és, hogy szereti őt. Harry pedig már teljesen ki van akadva, ha csak meghallja Andy nevét. Amit meg is értek, hiszen ha szeretsz valakit és az a lány nem is foglalkozik veled igen fel tud dühíteni.

Ám az utóbbi időben furán viselkedik, mintha meg lenne babonázva. Van, hogy eltűnik órákra és hiába kérdem, hogy hová megy nem mondja meg. Remélem nem csinál semmi hülyeséget sem, bár simán kinézném belőle. Nem tudom, hogy a viselkedésének van-e valami köze ahhoz, hogy azóta lett más mióta elment arra a randira a boszorkánnyal?! Fogalmam sincs, hogy mi történt ott azon az estén, mivel nem akar róla beszélni. Ha Bella tovább fenyegeti vagy alkudozik én esküszöm, hogy meg fogom ölni. Már nagyon az agyamra megy az a lány és úgy érzem már nem kell sok, hogy beteljen a pohár.

  De a mai nap lepett meg a legjobban. Nem akartam elhinni amit látok. Az egy dolog, hogy Bella szemét és ki akarja készíteni Madet, de mi az, hogy Harry az övé? Ez egyáltalán nem így van, Harry nem egy tárgy, amit birtokolni lehet. Azt hittem, hogy az univerzum megbolondult, amikor Bella odament hozzá és megölelte, Harry pedig nem lökte el magától. Mi a fene baja van ennek a tuskónak? Talán elfelejtette, hogy miket csinált? Elfelejtette volna, hogy mennyit ártott Madnek?

  Tudom, hogy az ő élete, de nem érdekel nem fogom hagyni, hogy tönkretegye azt, nem lehet szerelmes Bellába. Az nem történhet meg, én azt nem fogom hagyni, hogy megtörténjen. Madet látva tudtam, hogy mennyire fáj neki ezt látnia, még ha próbálta leplezni is az egészet nem tudta. Mondhatja azt, hogy őt nem érdekli, de ez nem így van és ezt pontosan tudja mindenki. Ebben az egyben igaza volt a boszorkánynak. Madnek fontos Harry és ez fordítva is így van, vagyis remélem.

  Amint odamentünk az asztalhoz nekiestem Harrynek. De ő csak azt mondta, hogy nem ismerjük, hogy milyen Bella, hogy igazából nem is olyan rossz. Mi az, hogy nem rossz? Hol van az én haverom, aki utálja azt a lányt? Mi történt vele? Mad nem bírta tovább magában tartani amit gondol és azt mondta Harrynek, hogy mi úgy látszik jobban ismerjük Bellát nála. Teljesen igaza van benne - majd felállt és kiment a kantinból - mérgesen néztem a barátomra.

  - Hát ezt jól megcsináltad. - csattant fel Em.

  - Menj már utána vagy tényleg el fogod őt veszíteni ökre. - vágom a fejéhez.

  - Jó - morogja - megyek csak fejezzétek be ezt a nézést. - áll fel, majd megy utána.

  Emmára nézek, aki úgy látom, hogy kisebb sokkot kapott. A kezem a combjára teszem, majd kicsit megszorítom. Nem akarom, hogy felidegesítse magát Harry baromsága miatt.

  - Ő nem ilyen - suttogja - mi lett vele?

  - Nem tudom - sóhajtom - de nem fogom hagyni, hogy bármi is legyen közöttük.

  - Mivel tudta elérni az a liba, hogy Harry ilyen legyen? - kérdezi.

  - Hát van egy tippem, de nem tudom, hogyha ez lenne-e a válasz rá. - nem mond semmit, csak bólint, így folytatom. - Tudod, hogy azzal vette rá Harryt, hogy randizzon vele, hogy elmondja mindenkinek mit tett Mad akkor szerdán. Harry pedig belement, hogy megvédje Madet, hiszen fontos neki.

  - Igen emlékszem rá - sóhajtja - Ezzel most ugye nem arra célzol, hogy még mindig fenyegeti? - ráncolja a homlokát.

  - Meglehet - vonom meg a vállam - Bellából simán kinézem.

  - De ez már beteges lenne, még tőle is.

  - Tudod te is nagyon jól, hogy bármire képes, hogy elérje a célját.

  - Igen tudom - motyogja - beszélnünk kell mindkettőjükkel. Nem hagyhatjuk, hogy ezt tegye vele...

  - Keressük meg. - állok fel és nyújtom neki is a kezem.

Madison Clarck

  Tudom, hogy fel kellett volna vegyem neki, de megbeszéltük, hogyha nem tudok beszélni vele akkor kinyomom. Most is így tettem, mivel nem akartam, hogy hallja a szaggatott lélegzetvételem, amit a csókja és a közelsége okozott nekem. Ki kell végre adjam neki magamból, amit már napok óta meg kellett volna tennem.

  - Mi az fel sem veszed neki? - kérdezi vigyorogva.

  - Amíg te a közelemben vagy nem beszélek vele - vágom rá - nem akarom, hogy idegrohamot kapj és kivedd a kezemből a telefont...

  - Nem vagyok idegbeteg - hajol közelebb, mire én a kezem a mellkasára helyezem, hogy fenntartsam a köztük lévő távolságot - Mikor békültetek ki?

  - Semmi közöd hozzá. - morgom.

  - De igenis van, szóval halljam.

  - Még mindig nincs hozzá semmi közöd - szűrőm ki a fogaim között - ne avatkozz bele a magánéletembe.

  - De hiszen én is a része vagyok. - vigyorog.

  - Ezt honnan veszed? - vonom fel a szemöldököm.

  - Alig két perce még csókolóztunk - nem akarom még egyszer pofon vágni, de ha így folytatja megteszem - és tudom, hogy te is élvezted, még ha fel is pofoztál utána.

  - Nem élveztem. - vágom rá.

  - Miért tagadod?

  - Menj a pokolba - lököm el magmtól teljes erőből - nem tudsz te semmit.

  - Túl sokat tudok. De egyben biztos vagyok, hogy szeretsz.

  - Igen szeretek valaki - vigyorgok rá - de az a személy nem te vagy.

  - Még magadnak sem tudsz hazudni, nekem ne is próbálj. - fogja meg a csuklóm, amikor észreveszi, hogy ott akarom hagyni. - Még nem fejeztem be...

  - De én igen - tépem ki a kezeim a kezei közül - erigy is keresd meg Bellált és légy vele boldog, rólam pedig akadj végre le. Hadd éljem a saját életem, aminek te nem vagy már a része.

  - Mitől változtál meg ennyire? - vonja fel a szemöldökét.

  - Láttam - válaszolom már hisztérikusan - mindent láttam. - láttam rajta, hogy tudja mire célzok még ha nem is mondtam ki. A szeme mindent elárult, hogy tényleg megtörtént akkor az a csók, ami összetört. Nem vártam meg, hogy reagáljon rá, otthagytam.

  Magamba kellett, hogy legyek. Ki kell innen szabadulj, ha csak egy kis időre is, de ki kell innen jussak. Mivel Victóriának gyűlésük van írtam neki egy cetlit, hogy elmentem és este jövök. Tudom, hogy nem fog utánam kutatósereget küldeni, így nyugodtan elmehetek. Visszamentem a szobámba, majd megkerestem a táskám és a dzsekim, majd kifelé indultam.

  Azonnal megcsapott a londoni hűvös levegő, amint kiértem, de most jól esett. A telefonomat a kezemben szorongattam, nem tudtam, hogy hívjam fel vagy hagyjam a francba míg le nem nyugszom teljesen. Inkább az utóbbinál döntöttem. Semmi kedvem neki magyarázatott adni, hogy miért vagyok dühös... 

  Elég hamar beértem a belvárosba, ahol bementem az első Starbruksba és vettem egy kávét. Sétáltam és élveztem a szabadságot. Mivel már incs túl sok karácsonyig sem, úgy gondoltam, hogy akár ajándékok után is nézhetek. Igazából még fogalmam sincs, hogy kinek mit fogok venni, de még van időm kitalálni. 

  Az árak már az egekbe vannak, de ez mikor nincs így amikor valamilyen ünnep közeledik? Az egyetlen személy akinek már tudnám, hogy mit vennék az Harry, de úgy érzem, hogy őt most inkább kihagyom. Nem érdemli meg, hogy megvegyem neki azt amire vágyik. Azok után ami ma történt, csak egyet szeretnék elfelejteni őt, de tudom, hogy annak nulla az esélye, hogy sikerülne is. Hiszen az, hogy nem utasítottam el a csókját az azt mutatja, hogy még mindig fontos nekem és ez így is fog maradni, amíg élek azt hiszem. Az ember nem tudja olyan hamar kiverni a fejéből azt a fiút, aki iránt érez valamit, hiába okozott neki fájdalmat. 

  Elütöttem az időt, a többiek már végeztek a suliban így úgy döntöttem, hogy meglepem őket. A suli előtt álltam és vártam, hogy kijöjjenek onnan. Nem kellett sokat várnom, hiszen hamar felismertem Sarat a vörös hajáról, mellette pedig ott volt Andy is. Amiont a kapuba értek eléjük ugrottam.

  - Mad - ugrott a nyakamba Sara - te mit keresel itt?

  - Talán baj, hogy megakartalak lepni titeket? - kérdezem lebiggyesztett ajkakkal. 

  - Dehogyis! - húz magához Andy. - Kerestelek. - suttogta.

  - Tudom - húzódok el tőle, majd ölelem át a derekát, amit ő is utánoz - csk nem tudtam felvenni, de most már itt vagyok és szeretném veletek tölteni a délutánom. - mosolygok rájuk.

  - Akkor mire várunk még - tapsikol Sara - menjünk.

  - Minden rendben - búgja Andy, miután elindultunk - feszültnek látszol.

  - Semmi bajom - bújok hozzá közelebb - csak kicsit fáradt vagyok.

  - Hazudsz - mosolyog rám - de nem erőltetem, elmondod majd ha szeretnéd. - bólintottam.

  - Hová menjünk? - kérdezte Sara.

  - Amm baj lenne, ha beugranánk hozzám?  -kérdezem, mire mindketten kérdőn néznek rám. - El szeretnék hozni még néhány cuccot.

  - Dehogy - legyint Andy - menjünk, aztán pedig nézzünk be valahová, biztosan éhes vagy.

  Hiába volt itt a barátnőm és a pasim képtelen voltam elfelejteni a a problémáat, az egyetlen dolgot ami miatt nem tudok most vidám lenni. Harry! Bármi is lesz, bárkivel is találkozom ő mindig ott lesz a fejemben és a szívemben, hogy elszomorítson. Tudom, hogy hibát követek el hiszen nem itt szeretnék lenni, hanem vele és így csak menekülök a problémáim elől és azokat a személyeket bántom, akik fontosak nekem... de nem tudok mit tenni, így érzem magam biztonságban a kis burkomban, ahová mindig elmenekülhetek, ha rá gondolok. 

  A házunkban semmi sem változott. Nem adták ki és nem is engedném, hogy tegyenek vele valamit amíg ki nem ürítettem teljesen. Nekem már csak az emlékek maradtak inne, amiket nem szeretnék elveszíteni semmi féle képpen sem. Szóltam a többieknek, hogy felmegyek összepakoljanak addig ők foglalják el magukat valamivel.

  A szobámba beérve ismét előtörtek az emlékeim. Amik nem csak a szüleimről szóltak, hanem a kiszökésekről, a besurranásokról, Andyről. Hiszen nem egyszer szökött be hozzám, hogy velem aludjon, hogy itt legyen amikor szükségem volt rá. Kerestem egy táskát, majd a szekrényemhez mentem és kivettem belőle még néhány ruhát. Köztük ünneplőket is, hiszen ki tudja miket rendeznek még ott és én nem szeretnék hülyén festeni majd... Nehezen, de sikerült összezárnom, majd letettem az ágyamra. 

  Bementem a fürdőmbe, onnan pedig át Maya szobájába. Olyan rég voltam már itt, annyi emlékem van. Köztük szomorúak is, de a legtöbb az vidám. Tudom, hogy anyáék semmit sem mozdítottak el a szobájában, minden úgy van hagyva ahogy ő hagyta, még annó. Körülnéztem, de amikor megláttam a kettőnkről készült képet a szekrényén a szemembe könny szökött. Nem engedhettem útjára őket, így pislogtam párat mire ismét tisztán láttam. Hiányzik azt nem is tagadom, de tudom, hogy vigyázz rám.

  - Kész vagyok - léptem be a nappaliba - mehetünk?

  - Persze. - álltak fel.

  - Mad - szólal meg Sara - nekem sajnos mennem kell, Cody írt, hogy találkozzunk. 

  - Semmi baj - mosolygok rá - menj csak. - ölelem meg. - Örülök nektek, nagyon is.

  - Bepótóljuk? - kérdezi kiskutya szemekkel.

  - Még szép. - vigyorgok.

  - Szia Andy - köszön el töle is - akkor hamarosan Mad.

  Miután Sara elment megbeszéltük Andyvel, hogy inkább visszakisér, mivel már késő van. Nem értettem, ogy miért lenne már késő, de ráhagytam. Kézen fogva sétáltunk visszafelé. Közben beszélgettünk, de valahogy már nem vagyunk a régiek és úgy érzem, hogy nem is igazán leszünk már azok. 

  - Hát itt lennénk. - szólal meg.

  - Találkozunk a hétvégén? - kérdezem tőle.

  - Sajnos nem tudunk, mivel a szüleimmel kell elutaznom a nagyszülőkhöz - sóhajtja - pedig hidd el inkább töltem velem az időyt, mint velük.

  - Nem is olyan rosszak a szüleid. - mosolygok rá.

  - Nem a szüleimről van szó, hanem az öregekről. Azt szeretnék, hogy üzletember legyek és folyton azt hallom ha csak odamegyünk.

  - Gondolj rám - suttogom - akkor talán kibírod.

  - Meglesz. - hajol le, hogy megcsókoljon, de én elfordítom a fejem és csak egy puszi lesz belőle. Összeráncolt homlokkal néz rám, de nem tudom most megcsókolni... Harry után nem megy.

  - Be kell mennem - hadarom - majd találkozunk. 

  Még mielőtt bármit is mondhatott volna bejöttem. Nem tudom ezt tenni vele még inidg fontos nekem, de már nem annyira, hogy tiszta szívemből szeressem... Visszamentem a szobámba, ahol már ott volt Em és Lou is.

  - Hol voltál egész nap? - kérdezi Em.

  - A régi házunkba - mutatk a táskára - összepakoltam még néhány dolgot.

  - Miért nem válaszoltál a hívásainkra? - kérdezi Lou.

  - Sajnálom, le volt némitva - fordulok felé - e4gydül szerettem volna egy kicsit lenni.

  - Oké - sóhajtja - ha nem akarod elmondani, nem kell. Megyünk vacsorászni?

  Tudtam, hogy nem hisznek nekem, a helyükben én sem tenném. Mindenki rábólintott így az ebédlő felé vettük az irányt. Furcsáltam, hogy Harry nincs itt, de igazából örültem is neki.

  - Ezt nem hiszem el - morogja Lou, mire az ajtóra kapom a szemem. Ahol épp Harry és Bella jött be.

  Harryn látszik, hogy mérges olyan mintha veszekedtek volna vagy nem is tudom, de igazából nem is érdekel. Bella megáll az ebédlő közepén majd megszólal.

  - Hahó! Figyeljetek egy kicsit. - mosolyog, mire mindenki elhallgat majd őt kezdi nézni. - Valamit el kell mondanom nektek valakiről - néz végig a szemebe - sokan nem tudjátok, de...

  - Bella ne tedd ezt - szól közbe Harry.

  - Van itt egy lány...

  - Oké-oké - csattan fel Harry - legyen. - odalép hozzá, majd megcsókolja.