2014. január 2., csütörtök

20.Ott kellett volna hagyjon!

Sziasztok!
Boldog Új Évet Mindenkinek! Tudom, hogy késtem egy kicsit, 
de gondolom megértitek, hogy tegnap nem igazán voltam olyan
állapotban, hogy jó részt tudjak nektek írni. De ma megtettem.
Tudom, hogy ez eléggé érzelgős és érthetetlen, de tisztulni fog, majd
a következőkben. Remélem tetszeni fog. Kíváncsian várom a véleményeiteket!
Köszönöm a 33 rendszeres olvasót és az előző részhez érkezett komit!
Remélem mindenkinek kellemesen telt az új év és senki sem piált
be nagyon...:DD Jó olvasást!
                          Ölellek Titeket!


--------------------------------------------------------------------------------------


Harry Styles



  Ha most nem lennék elfoglalva azzal, hogy holnap tökéletesen menjen a külön számom, akkor már tuti, hogy megöltem volna Louist. Már hónapok óta többet érez Emma iránt, de ahányszor csak ráveszi magát, hogy elmondja neki, kudarcot vall és persze utána nekem kell hallgatnom azt, hogy ő milyen idióta. De teljesen igazat adok neki benne, tényleg az. Ő mondja nekem, hogy ne féljek elmondani mit érzek, ne féljek cselekedni errefel meg pont ő nem csinál semmit... Tudom, hogy Emma más lány, hogy ő nem olyan, mint Louis eddigi csajai, de akkor is, csak elé kéne állnia és kinyitnia a száját. Olyan nagy dolog ez? Aha, most pont én beszélek, aki szintén nem mondja el mit érez, de én legalább megpróbálom ezzel a dallal és remélem észreveszi, hogy mit akarok ezzel mondani neki.
  Lehet, hogy egy hete sem ismerem még, igaz, hogy van pasija, de a szívnek nem lehet parancsolni. Legtöbbször az embereknek olyan személyek tetszenek meg akiket vagy nem kaphat meg, vagy már valaki másé... Én még az életben nem voltam szerelmes igazából. Voltak lányok akik tetszettek, de semmi komolyabb, egyikőjükért sem éreztem semmi különlegeset. De jött Ő és valamit megindított bennem, nem tudom, hogy ez szerelem-e vagy sem, de ki akarom deríteni, de ahhoz viszont közel kell magához engednie. Úgy érzem, hogy még egyszer el kell gyakorolnom és utána már alhatok is. A kezembe vettem a gitárom és énekelni kezdtem....
  - Harry - hallom Louis hangját. - tökéletesen megy, fejezd már be. - lép ki a fürdőből. Figyelembe sem vettem az előbbi beszólását, csak feltettem azt a kérdést ami nem hagy nyugodni.
  - Szerinted meg fogja érteni? - levágja magát mellém, majd morog valamit és a szemembe nézz.
  - Ha valahogy tudatod, hogy ez neki szól akkor biztos vagyok benne.
  - És mégis hogyan? - kérdezem.
  - Azt már neked kell kitalálnod.

***

  Fogalmam sincs, hogy mennyi ideje bámulom a plafont és próbálok kitalálni valamit, de azt már észrevettem, hogy kint világos van. Louis a szoba másik végében még mélyen alszik, mivel Victoria azt mondta, hogy nekünk ma már nem kell segítenünk a készülődésbe, a fellépés miatt. Az agyam folyamatosan kattog, de mégsem talál ki semmit sem, hogy hogyan adjam tudtára Madnek, hogy neki éneklek. Egy biztos, hogy nem fogom mindenki előtt azt mondani, hogy 'ez neked szól Mad'... De várjunk csak?! Ez nem rossz ötlet, de mi lenne ha csak neki suttognám? Így senki sem tudhatja meg... rajta kívül.
  Sok fellépésünk volt már, de még egyik előtt sem izgultam ennyire. Hiszen azokon a fellépéseken nem akartam egy lány tudtára adni semmit sem, de most igen, most azt szeretném, ha megértené, hogy mit csinál velem már csak azzal is, hogy a közelembe van... tudnia kell, hogy mit gondolok.
  - Ha még sokat nézlek el fogok szédülni. - sóhajtotta Louis, aki az ágyán ült és engem nézett miközben fel-alá járkálok a szobánkba.

***

  Eljött az a pillanat, amikor egyedül kell felálljak a színpadra és énekeljek. A szívem egyre gyorsabban vert, attól féltem, hogy talán elfelejtem a szöveget vagy hülyét csinálok magamból... az agyamon már minden lehetséges rontási hiba átment. De amikor felértem a színpadra és beszélni kezdtem, láttam, hogy nem igazán érti, hogy most mi is történik. Nagy levegőt vettem, még egyszer ránéztem és teljesen megnyugodtam. A kezembe vettem a gitárom és játszani kezdtem. Végig a szemébe néztem, próbáltam mindent elmondani velük... nem tudom, hogy mennyire sikerült, de láttam rajta, hogy csak áll néz és olyan, mintha nem is tudná, hogy mi van most vagy, hogy hol van. Féltem, hogy ezzel a számmal el fogom magamtól ijeszteni, pedig nem ezt akarom vele elérni, egyáltalán nem.
  Ez a dal arról szól, hogy nem akarom elengedni, elveszíteni őt, mert belefáradtam, hogy egyedül érzem magam és szükségem van rá. Bármit megtennék csak azért, hogy boldognak lássam őt, hogy mellettem legyen...




Madison Clarck



  Ott álltam előtte és csak érthetetlenül néztem rá. Nem értem, hogy miért mondja azt, hogy ez a dal nekem szól, hiszen ez egy szerelmes szám, miért szólna nekem? Végig a szembe néz, mélyen, mintha valamit közölni szeretne velem... Érzem, hogy Andy szorosabban fonja körém a karjait, ideges. De ki ne lenne az, hogy a barátnője szemébe nézve énekli végig az egyik fiú a számot, ami mellesleg pont szerelmes? Nagyot nyeltem, amikor ezt a sort énekelte: Ne hagyj / Ne hagyj / Ne hagyj el / Mert belefáradtam abba, hogy egyedül érezzem magam... Miért érzem azt, hogy ez valami szerelmi vallomás? Miért nem érdekel az, hogy itt van Andy is és ő is érzi, ahogy remegek? Miért? Miért csinálja ezt velem, hiszen nem is ismer... Annyi kérdésem van, amire most szeretnék választ kapni, de tudom, hogy nem fogok.
  A szám végére, már kezdett elmosódni előttem a kép, a szemeimbe könnyek jelentek meg. Hogy miért? Már biztosan tudom, hogy ennek az az oka, hogy az a fiú akit tiszta szívemből szeretek és most itt van velem, már nem az egyetlen, mert még a képbe került egy másik is, aki iránt eddig nem mertem bevallani, hogy érzek még valamit. Igazából még most sem tudom, hogy mit érzek, de a remegésemből és az előtörő könnyekből azt érzem, hogy ez egy hiba, egy hiba, hogy kezdek többet érezni a göndör hajú, éneklő srác iránt, aki ebben az egy hétben teljesen felkavarta az érzéseimet. A szám végén becsuktam a szemeim és mély levegőt vettem.
  Hallottam, ahogy körülöttem az emberek tapsolnak és dicsérő szavakkal bombázzák Harryt, de én abban a pillanatban el szerettem volna onnan tűnni. Csak magamba szerettem volna lenni, hogy tisztázni tudjam ezt magamban. De mit mondjak Andynek? Hiszen azért jött ide, hogy velem legyen én pedig most meg akarok futamodni? Megfordultam a karjai között, majd félve, de a szemébe néztem. Nem tudtam semmit sem kivenni belőle, olyan volt mintha üres lenne a tekintete és hideg, pont mint amikor megismertem.
  - Ki kell mennem a mosdóba. - suttogtam. Még mindig semmi, kezdem megijedni, mert emlékszem, hogy milyen volt amikor így néz és nem akarom, hogy megint olyanná váljon. - Pár perc és itt vagyok. - próbálok rá mosolyogni, de elég nehezen megy.
  - Rendben. - enged el.
  Örülök, hogy senki sem látott kijönni, mivel mindenki Harrynek gratulált. A fürdőben nekidőltem a hideg csempének és gondolkoztam. Szerelmes szám és azt mondta, hogy nekem szól... akkor ez azt jelenti, hogy én sem vagyok neki közömbös? Midenbizonnyal. Hát ez egyszerűen csodálatos lesz... Két fiú között fogok sodródni, de ki az aki az igazi lehet? Andy vagy Harry? Harry vagy Andy? Annyira szeretnék most eltűnni a Föld színéről, hogy ne kelljen ilyen dolgokon agyalnom, nem akarok közöttük dönteni... Andyt szeretem, de valami hülye módon Harry is fontos. Hallottam, hogy nyílik az ajtó, de nem érdekelt, hogy ki az a szemeimet továbbra is csukva tartottam, egészen addig amíg ki nem rázott a hideg az érintésétől. Miért jött utánam, egyáltalán honnan tudta, hogy itt vagyok?
  - Miért bújtál el? - kérdezi halkan. Képtelen voltam válaszolni, addig nem tudok válaszolni míg el nem veszi a kezét az arcomról. - Mondj valamit.
  - Mit? - remeg a hangom. Érzem, hogy levette a kezét a bőrömről így félve, de kinyitom a szemeim. Látom ahogy előttem áll és halványan elmosolyodik. - Erre mégis mit mondhatnék?
  - Semmit sem, ha nem akarsz nem kell  válaszolnod rá, megértem. - néz a szemeimbe, de látom rajta, hogy csalódott.
  - Én... én nem tudom, hogy mit mondjak... Én Andyt szeretem... - motyogom. - De nem akarlak megbántani...
  - Mad, megértem. - suttogja. El akar menni, de a keze után nyúlok, tudom, hogy rossz amit csinálok tudom, hogy nem kéne ezt tegyem, de átölelem. De ő nem ölel vissza. - Mennem kell. - nem engedem el, így nem fogom elengedni, meg kell neki magyarázzam, úgy érzem, hogy tudnia kell amit én gondolok.
  - Nem kell. - emelem fel a fejem. - Én szeretnék elmondani valamit... - összeráncolja a szemöldökét.
  - Micsodát?
  - Nem hiszem el, hogy ezt fogom most tenni... - motyogom. - Harry, te sem vagy nekem közömbös - nagyra nyílnak a szemei - de nekem ott van Andy és szeretem őt, nélküle nem tudnák élni... de az a baj, hogy te itt vagy és látom rajtad, hogy most mennyire fáj, hogy ezt mondom... érzek valamit irántad, de nem olyan erős, mint iránta... - nagyot nyelek - szerintem felejtsük el az előbbit és legyünk csak barátok. - nem mond semmit sem, csak nyom egy puszit az arcomra és távozik.
  Mekkora egy hülye vagyok. Hogy mondhattam neki ilyet? Ezek után mi lesz velünk? Egy kis vizet fröcsköltem az arcomra, majd kiléptem a fürdőből. A folyosó üres volt, nekem pedig egyre nagyobb lett a bűntudatom.
  - Hol voltál? - kérdezi Andy amikor belépek.
  - Csak a fürdőben. - mosolyog rá. Egy valakit a mai napon már megbántottam, nem akarom őt is. - Szeretlek. - bújok hozzá.

***

  - Táncolunk? - kérdezi hírtelen, aprót bólintok. 
  A parketten keresünk magunknak egy helyet, ahol csak mi vagyunk. Andy eléggé furcsán viselkedik, de pontosan tudom, hogy miért... nem mond semmit, de tudom, hogy Harry zavarja. A fejem a vállára hajtottam és próbáltam elhitetni magammal, hogy jól döntök, hogy vele lehetek boldog. Ez egészen addig tartott, amíg meg nem láttam Harryt a sarokban lehajtott fejjel. A szívem összeszorult, hogy lehetek ennyire kegyetlen. Megmentett és én úgy hálálom meg neki, hogy megbántom... Nekem énekelt és mégis képes voltam ezt tenni vele? Az a fiú, aki végig mosolygott most szomorúan ücsörög magába. Mindig is utáltam az olyan lányokat, akik nem tudnak dönteni két fiú között és tessék most én is belecsöppentem egy ilyen helyzetbe. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz, hogy ezért nem megy nekik... Azt is tudom, hogy ha most odamegyek hozzá akkor Andy kiborul, de annyira rossz érzés, hogy így kell őt látnom...
  - Andy? - emelem fel a fejem.
  - Hmm?
  - Nagyon megharagszol, ha most odamegyek az egyik barátomhoz? - kérdezem a lehető leghalkabban? Megáll és nagy szemekkel néz rám, majd sóhajt egyet.
  - Nem. - ő sem tud nekem hazudni, látom, hogy mennyire nem szeretné. Ott állok és nem mozdulok. - Menj nyugodtan. - lép hátrébb, majd megfordul és elmegy.
  El sem hiszem, hogy képes vagyok ezt tenni, de odamegyek hozzá és leülök mellé. Nem fordul felém, de biztos vagyok benne, hogy tudja ki ül mellette. Egy ideje csak ücsörgök mellette és próbálok összedobni egy normális mondatott, de nem megy.
  - Miért vagy itt? - kérdezi halkan. - Miért vagy velem mikor a barátod is itt van?
  - Harry - sóhajtom. - ... én nem akarlak szomorúnak látni. Tudom, hogy ez most miattam van és tudom, hogy az lenne a legjobb ha most nem itt lennék, de képtelen vagyok magamnak parancsolni. - kezdek bele. - Itt a pasim, vele kéne lennem, de én mégis veled vagyok... mert ... mert....
  - Mert? 
  - Nem tudom... teljesen összezavarodtam. - vallom be. - Miért írtál nekem egy számot? Nem értem, hogy miért pont nekem, hiszen alig vagyok itt egy hete...
  - Nem számit - emeli fel a fejét és rám mosolyog. - legyünk csak barátok. - lehet, hogy most ezt mondja, de a szemei teljesen másat mondanak. 
  - Harry...
  - Jól vagyok. - áll fel. - Felkérhetlek egy baráti táncra? - nyújtja a kezét, amit én el is fogadok. 
  Még mindig lassú számok mentek, de nem érdekelt, táncolni akartam vele és meg is tettem. A kezeim a nyaka köré fontam, ő pedig a derekam köré. Tudom, hogy sokan néznek, magamon érzem a tekintetüket... köztük Andyét is, aki tuti, hogy most haragszik rám....A fejem a vállára hajtottam és amikor a testünk egymásnak simult éreztem, hogy milyen gyorsan ver a szíve.
  - Sajnálom. - suttogtam.

***

  A tánc után Andyt kezdtem keresgélni, de sehol sem találtam. Megkérdeztem Emmát, hogy nem látta-e és azt mondta, hogy az előbb ment ki. Dideregve léptem ki a sötétségbe, de sehol sem láttam Andyt. Ahogy lépkedtem előre az egyik fa mögül hangokat hallottam. Oldalra fordítottam a fejem és akkor láttam meg. 
  - Andy te normális vagy? - rohanok hozzá. - Neked nem szabad füves cigit szívnod. - kapom ki a kezéből.
  - Mit érdekel az téged. - mordul rám. - Azt most ad szépen vissza.
  - Nem adom, - vágom rá. - nem fogom hagyni, hogy kinyírd magad.
  - Mad, ne húzz fel. - néz rám. A szemei izzanak, teljesen be van lőve. Hát ez szuper nem mondom. 
  - Miért csinálod ezt? - kérdezem.
  - Tényleg tudni akarod? - lép közelebb majd a fának nyom. - Szerinted nekem milyen érzés, hogy eljövök a csajomhoz, hogy végre vele legyek és te közben az egyik volt haverommal enyelegsz. - förmed rám.
  - Én nem enyelgek senkivel. - emelem fel a hangom.
  - Tényleg? - hajol közelebb. - Először a szám, majd hírtelen eltűntél, ahogy ő is... - sorolja. - utána pedig vele táncolsz és nem velem. Szerinted én teljesen hülye vagyok?
   - Andy ez fáj. - szöknek könnyek a szemembe. Erősen szorította a csuklómat. Tudom, hogy ezt magamnak okoztam, de ezzel magának árt a legjobban. 
  - Annyira nem fájhat, mint nekem amikor vele látlak!
  - Andy - kiabálok rá. - semmi sincs közöttünk, semmi sem történt, mert én téged szeretlek!
  - Szeretsz? - nevet fel. - Én már nem hiszek neked. Amióta itt vagy alig beszélünk, szinte nem is látlak, most mikor itt vagyok te pedig mással vagy.
  - Igen és ez az én hibám? - kérdezem. - Te nem is hívsz, ott sem voltál velem amikor szükségem lett volna rád - a könnyeim már potyogtak, de nem érdekel ki fogom magamból adni. - a szüleiddel töltötted az időd, miközben én a szüleimet temettem el és csak azt szerettem volna, hogy mellettem legyél, hogy veled túléljem azt a szörnyű órát, de nem voltál ott! - ordítottam. - Nem voltál ott és majdnem megöltem magam, amit nem akartam neked elmondani, de tudod mit már nem érdekel... Ha Harry nem jött volna utánam meghalok, érted? - rezzenéstelen arccal hallgatja amit mondok. - Ha ő nincs már én sem lennék! Szóval ne mond azt, hogy megcsallak vele, mert nem teszem...
  - Tudod mit - nézz a szemeimbe. - ott kellett volna hagyjon! - nem akartam hinni a fülemnek, hogy mondhatja ezt? Te jó ég, miért csinálja ezt? - Sokkak jobb lenne nélküled! - löki el magát tőlem és gyors léptekkel elhagyja a területet. Sokkot kaptam, de azt még hallottam, hogy valaki a hátam mögött röhög........

4 megjegyzés:

  1. Drága Evelyne!

    Ma találtam rá a blogodra, és sikerült is ma befejeznem! Így, mikor megláttam, hogy új rész van, rettentően megörültem neki!
    Mostanában, szinte minden olyan blog, amit találok, vagy sablon, vagy pedig össze van csapva, pedig az alap ötlet nagyon jó lenne. A tied számomra nem sablon, és nincs is összecsapva. Szóval, hogy ne csak itt húzzam az időt, el kell, mondjam, gazdagodtál egy plusz feliratkozóval. E mellett, az új rész, egyszerűen asdfghjkl lett, és jesszus, valamiért biztos vagy abban, hogy Bella röhögött a végén! Amit Andy tett Maddel, számomra gonosz/csúnya volt, és valamiért sajnálom, hogy ha még ki sem mondta, tudom, hogy az Ő kapcsolatuknak vége lesz. Elvégre, másként nem tudna Hazz a főszerepbe lépni.☺
    Lényeg a lényeg, ami lényegében lényegtelen, hogy már nagyon-nagyon várom a folytatást, és ez a fejezet is nagyon jóra sikeredett! Imádtam.!
    Már várom a folytatást!

    Egy új olvasód,
    ß♥ xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Beccsu!
      Örülök, hogy te is csatlakoztál hozzánk. Mindig boldog vagyok, ha új olvasóm lesz és a komentednek is nagyon örültem! Örülök, hogy tetszik a történet és nem tartod sablonosnak, bár egy kicsi mindegyikbe van... Az hogy ki röhögött meg fogod tudni a következőben... viszont Andyről sok mindent nem írtam még le, és majd megértitek, hogy miért mondott ilyet... az hogy Hazza és Mad összejöjjön még nagyon messze van... sok minden lesz még addig! Örülök, hogy csatlakoztál remélem továbbra is tetszeni fog!
      Evelyne!

      Törlés
  2. Evelyne!:DDD
    Mi az isten? Tuti, hogy Bella az aki ott nevetett! De, de, de, de Harry!:"c Oh úgy sajnálom Madet és Harryt, de Andy! Ő már pfúj, blee! Olyan mint Bella! De ahj annyira jó lett a rész! És a vége?:O Földhöz vágtam az egyik kedvenc tollamat ami épp a kezemben volt, remélem nem törött ketté!:'D Hajrá Harry, ne add fel!!!:DDD Oh Evelyne, siess a folytatással, mert már nagyon izgulok a folytatás miatt!
    Rose King

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rose!
      Tudom, hogy most azt hiszed Andy gonosz, de meg fogod érteni, majd a következő részekben, nem tudtok róla még szinte semmit... de lesz és mindenki harcolni fog érte. Harry is és Andy is! Remélem semmi baja a tolladnak :D Hamarosan olvashatod!
      Puszi Evelyne!

      Törlés