2014. január 4., szombat

21.Mi van közöttünk?

Sziasztok!
Tudom ez a rész nem lett olyan hosszú, mint amilyen szokott,
de remélem megértitek. Ebbe a részbe csak ennyit szerettem volna
belevinni. El sem hiszem, hogy már a 21 részt írom, mikor alig kezdtem
a blogot egy hónapja... de megérte, hiszen nagyon sok ötletem van és
nagyon boldog vagyok, mikor látom, hogy nektek is tetszik amit írok.
Köszönöm a 36 rendszeres olvasót, amit fel sem fogok és köszönöm az
előző részhez érkezett komikat is. Nagyon boldog vagyok és remélem 
ez továbbra is így lesz. Mivel hamarosan kezdődik a suli, nem lesznek
naponta rész részek, de majd próbálkozom gyakran hozni őket. 
Kíváncsi vagyok ti mit gondoltok mi lesz még a következő részekbe?
Hát ennyi lenne, jó olvasást!
                             Ölellek Titeket!

------------------------------------------------------------------------------



 Sokszor bántanak meg életedben, de azt soha az életbe nem gondoltam, hogy valaha is az a személy fog ennyire megbántani, akit mindennél jobban szeretek. Úgy éreztem, mintha a szívemet összeszorították volna és még, hogy jobban fájjon egy kést is megforgattak volna benne. Az fáj a legjobban, hogy tudom, hogy igaza van... tudom, hogy nélkülem minden jobb lenne, de azt is tudom, hogy amit mondott nem gondolta komolyan.
  Ismerem és tudom, hogy Andy milyen és azt is, hogy milyen volt. Sokszor mondott olyan dolgokat, amiket nem gondolt komolyan és voltak olyanok is amikre nem is emlékezett, de segítettem neki és így sikerült megjavulnia. Azt mondta nekem, hogy én egy angyal vagyok aki visszahozta őt és, hogyha nem vagyok vele akkor 'elvonási' tünetei vannak. A drog helyet én lettem a 'drogja', ami valljuk be sokkal jobb az igazinál.  De ezt nem akartam elhinni róla. Ott ütött belém, ahol a legjobban fáj... Nem tudom, hogy ezt képes leszek neki megbocsájtani. Tudom, hogy nem gondolta komolyan, de akkor is... Ez egy olyan fájó pont, amitől képes vagyok hülyeséget csinálni és nem tudom, hogy most mi lenne a jó döntés.
  Szeretem, tudom, hogy Ő is így érez, nem akarom elveszíteni, de lehet, hogy ez nekünk már túl sok... Igazából most nem csak arra gondolok, hogy mit mondott, hanem a távolságra... a távolság minden kapcsolatot tönkretesz és úgy érzem, hogy ennek is az lesz a vége. De azt viszont biztosan tudom, hogy nem tudnék nélküle élni, nem tudnám elviselni a hiányát és azt meg még úgysem, hogy talán miattam esne vissza.
  Tudom, hogy szemétség volt tőlem az, hogy Harryvel voltam mikor itt volt. Tudom, hogy hibáztam, de nem érdemeltem meg azokat a szavak. Még akkor sem mondhatnak ilyet, ha történt volna közöttünk valami, de semmi sem volt, semmi sem történt, csak Ő borult ki... Úgy érzem magam, mintha egy kör közepén állnék és két út között kéne válasszak. Jobb oldalt Andy áll és előtte megszűnik a tűz, bal oldalt pedig Harry, akihez lángokon át vezet az út. Nem tudom, hogy én képes lennék-e áttörni azokon a lángokon és elengedni Andyt.
  A levegőt is egyre nehezebben vettem, a lábaim remegtek jóformán az egész testem remegett. A könnyeim pedig úgy csordultak ki a szememből, minta egy tenger rejtőzne bennem... de az a nevetés, amit pár másodperce hallottam még most sem szűnt meg. Nem tudom, hogy ki lehet ott, de igazából nem is érdekel, csak abban bízom, hogy nem lát és nem tudja, hogy mi történt. Lassan fordulok meg és kukucskálok ki a fa mögül. Senkit se látok így gyors léptekkel haladok az ajtó felé, de mielőtt elérném a lépcsőket meghallom a hangját.
  - Szép kis műsor volt! - nevet tovább. Ezt nem hiszem el, már csak ő hiányzott. - Senki se szeret, mi a francnak vagy még itt, miért nem tűnsz már el végre a Föld színéről és könnyíted meg az emberek életét? - mély levegőt veszek majd megfordulok.
  - Hagyj engem békén! - emelem fel a hangom. - Semmi közöd az életemhez, semmi közöd ahhoz, hogy mit csinálok. Akadj le rólam amíg szépen mondom.
  - Húúú, de ideges valaki, de mit is akarok, hiszen a pasid az előbb mondta, hogy örült volna annak, ha meghaltál volna... - gondolkozik el.
  - Most volt elég Bella! - ordítok rá. - Nem tudom, hogy a francba lehetsz egy ilyen kis senkiházi, aki mindent megtesz, hogy megszerezzen magának egy pasit, aki képes ilyeneken röhögni... - akadok ki.
  - Tudod, nem mindenki olyan ribanc, mint te!
  - Tessék? - nyílnak nagyra a szemeim. Ezt nem mondhatja komolyan? Én ribanc és akkor ő mi?
  - Jól hallottad. - vigyorog. - Vagy szerinted azokat a lányokat, akik két pasi után futkosnak, hogy hívják?
  - Elegem van abból, hogy nem szállsz le a magánéletemről... Figyelmeztelek Bella, én nem vagyok olyan lány aki ezt sokáig fogja tűrni. - lépek hozzá közelebb.
  - Én sem vagyok olyan! - emeli fel az ujját. - Jobb lesz, ha távol tartod magad Harrytől.
  - Teszek mindenkire, te csak ne fenyegess engem.
  - Féltékeny vagy? - nevet fel. - De hát mit is akarok, Harry velem fog randizni és nem veled. Gondolom ez bántja a lelked, vagy tévedek?
  - Kényszerből randizik veled, nem azért mert akar. - nevetek fel.
  - Az nem számít. - vonja meg a vállát. Semmi kedvem tovább hallgatni, már így is eléggé kivagyok, nem kell még ő is a fejemre. Megfordulok és elindulok az ajtó felé, de mielőtt belépnék még megszólal. - Akadj le róla vagy pokollá teszem az életed!
  Sóhajtozva lépkedtem a folyosón. Azt hiszem, hogy ez az este, hogy is mondjam eseménydús volt. Volt amitől kiakadtam, volt veszekedés... Az első Harry volt a számával, utána a bűntudat amit azért éreztem, mert tudtam, hogy meg fogom bántani Andyt, hiszen nem közömbös Harry... A fürdőszobai jelenet, ahol nem kicsit voltam zavarba, de bevallottam neki, hogy nekem sem közömbös, de legyünk csak barátok, amivel tudom, hogy megbántottam, még akkor is ha nem mond semmit. Aztán Andyvel a tánc, amit abbahagytam, hogy Harryvel legyek, hogy felvidíthassam... hiba volt hiszen ezzel kiakasztottam a pasim, amit meg is érdemeltem egy kicsit, de mindegy már nem tudok rajta változtatni. Ez van! De azt már nem gondoltam volna, hogy ezek után még jöhet valami, de persze Bella mindig akkor jelenik meg, amikor már biztosan nem számítasz rá. Igazság szerint most nem is idegesített fel annyira, mint a múltkor... túlságosan elvoltam foglalva Andyvel.
  Amint erre gondoltam a könnyeim ismét megindultak. Csak remélni tudom, hogy nem lesz senki a szobánkba vagyis csak Emma. Nem akarom, hogy a többiek megtudják, hogy mi volt, semmi kedvem hozzá. Elég lesz Emmát hallgatnom, nem kell még Harry és Louis is. Lassan nyitottam be a szobába, csak az éjjeliszekrényen égett a villany innen tudtam, hogy csak Emma van bent, de Ő is zuhanyzik. Levettem a ruhám és felvettem egy hosszabb pólót, leültem az ágyra és mély levegőket kezdtem venni. Sikerült megnyugtatnom magam, nehezen, de sikerült. Pont mire Emma kijött, már csak a kezemben tartott pohár remegett.
  - Veled meg mi történt? - veszi ki a poharat a kezemből.
  - Semmi.
  - Aha, nem most jöttem le a falvédőről, mond el szépen. - fogja meg a kezem. Képtelen voltam megszólalni, amint eszembe jutottak az emlékek elbőgtem magam. Emma nem értette, hogy mi történt, de magához ölelt, ami most nagyon jól esett. - Shhh... - próbálkozott. - minden rendben lesz. - ahányszor ezt a mondatot hallom tudom, hogy sosem lesz rendben... Fogalmam sincs, hogy mióta sírhatok, de jól esik magamból kiadni, azt sem tudom, hogy aki ennyire szorosan ölel az Emma-e, de ki más lenne?! Csak azt érzem, hogy egyre fáradtabb vagyok és szép lassan álomba sírom magam.

***

  Úgy érzem magam, mintha ismeretlen helyen lennék. Mintha nem is a saját ágyamba feküdnék, mintha nem is az én testem lenne az amiben vagyok. A fejem iszonyatosan fáj, de hát mit vártam. Tegnap estét szinte végigsírtam... gyengének és törékenynek érzem magam, pont mint amikor elveszítettem Mayat. Akkor megfogadtam, hogy többet nem leszek az, de nem megy... Miért érzem magam ilyen ismeretlen helyen? Úgy érzem mintha egy ismeretlen kar között lennék, mintha valaki magához ölelne. Vajon Emma aludt velem? De ez nem Emma illata, ez annyira más ez sokkal édesebb. Te jó ég, mi történt velem? Ki sem merem nyitni a szemem, félek attól amit látni fogok. Érzem a kezét a derekamon, azt is érzem, hogy a fejem egyenletesen emelkedik, ami csak azt jelentheti, hogy a mellkasán fekszem. Az már biztos, hogy ez nem Emma... - gondolkodom el. Ami eszembe jut, hogy ez Andy és az előző hetet csak álmodtam, de ez elég butaság hiszen tudom, hogy nem így volt. Résnyire nyitom a szemem és egy fekete pólót látok meg először, kicsi félve felnézek és akkor látom meg a göndör fürtöket. Harry?! Atyám, hogy került ez ide? Nem is emlékszem, hogy este ő is itt lett volna. A francba, a végén még igaza lesz annak a libának... Miért jött ide? Meg sem mertem mozdulni. Képtelen vagyok felfogni, hogy vele aludtam, jobban mondva rajta. Nem tudom meddig bírok még mozdulatlan lenni... egyre nehezebben megy.
  - Ugye jobban vagy? - hallom meg a mély hangját, amitől végigfut rajtam a hideg. 
  - M-mit keresel itt? - dadogom.
  - Nem emlékszel? - ül feljebb az ágyon mire én is felülök és próbálok nem a szemébe nézni. 
  - Nem igazán... - motyogom.
  - Mivel Em az éjszaka közepén írt nekem egy olyan üzenetet, hogy jobb lesz ha lejövök hozzád, mert már nem tudja mit mondjon neked... lejöttem, te pedig észre se vetted, hogy már nem Em vigasztal, hanem én. - mosolyodik el halványan. - Aztán pedig álomba merültél és mivel az ölemben voltál nem akartalak felébreszteni így itt maradtam. - már világos. De azt még mindig képtelen vagyok felfogni, hogy én tényleg vele aludtam, azok után, hogy tegnap szerelmet vallott. - Minden rendben? - fordítja maga felé az arcom.
  - Nem... vagyis igen... ááá hagyjuk összezavarodtam. - dobom le magam az ágyra és az arcom egy párnába temetem.
  - Az a baj, hogy itt aludtam? - kérdezi. Nem válaszolok neki, még mindig szorosan fogom a párnát. Érzem, hogy megpróbálja elvenni, de nem engedem. - Mad, ne gyerekeskedj.
  - Jó. - felülök, ránézek és rögtön megbánom. Azok a szemek, megbabonáznak. - Igen, az a bajom, de egyben nagyon hálás is vagyok... csak az a baj, hogy már fogalmam sincs, mi van vagy mi történik és ez zavar.
  - Mi történt a tegnap, hogy sírtál? - hát mindenre számítottam csak erre a kérdésre nem.
  - Nem akarok róla beszélni. - suttogom.
  - Összevesztetek? - próbálkozik gyengéden.
  - Nem számít, nem akarok róla beszélni. - érzem, hogy máris nehezebben veszem a levegőt. Harry felül és átölel.
  - Sajnálom, nem akartam eszedbe juttatni. - suttogja.

***

  Még a forró víz alatt is csak rá tudtam gondolni. Ő vigasztalt és én nem is tudtam, megmentett megint. Már kétszer mentett meg vagy inkább háromszor, mivel ott volt Lily is. Én pedig, hogy hálálom meg neki? Megbántom. Tudom, hogy ez az alvás nem csak nekem volt fura, hanem neki is, de én más vagyok... nekem van barátom vagy már nem is tudom... de neki nincs barátnője. Nagy nehezen rávett arra, hogy elmenjek velük egy helyre ahová szombatonként járnak. Amit furcsállok az az, hogy se Emmát se Louist nem láttam még ma, pedig már 3 óra van. Lassan végeztem a zuhanyzással és felöltöztem. Mivel azt mondta, hogy melegen öltözzek egy fekete nadrágot és egy szürke kapucnis pulcsit vettem fel. A hajam szabadon hagytam, majd a tükörbe néztem. Hát igen a tegnapi sírásnak meg is van a hatása. A szemeim pirosak, de már nem annyira... Kiléptem a szobába, Harryt pedig az ágyamon feküdve találtam.
  - Kész vagyok. - szólalok meg, mire felül. 
  - Mehetünk?
  - Miután felvettem a cipőm igen. - kikotorom a szekrényből a fekete bakancsom és leülök, hogy felvegyem. - Hová megyünk? 
  - Majd meglátod. 
  Kisétálunk az ajtón és szembe megyünk Louissal és Emmával, akik elég közel állnak egymáshoz. Összejöttek? Nem hiszem, bár ki tudja. Megöleltek, majd én hátra húztam magam mellé Emet és egy kicsit elbeszélgettem vele, hogy miért is került Harry oda. Ő persze azt mondta, hogy tudta, hogy ő nem elég, hogy nekem most rá van szükségem... ami meglepett az az volt, hogy azt mondta, hogy mikor átölelt már kezdtem csendesebben zokogni. Nem is emlékeztem erre, tényleg ilyen hatással lenne rám?
  Amikor megérkeztünk olyan érzésem volt, hogy én már jártam itt és hát be kell, hogy valljam, hogy nagyon tetszett ez a hely. A Temze partján voltunk. Egy hasonló helyen mint ahol én voltam Andyvel pár napja. Egy fa allá Louis leterített egy plédet, majd Harry is egy kicsit messzebb tőlük. Oké már kezdem elég furcsán érezni magam, mintha kettős randi lenne pedig biztosan nem az. Miután leültem Harry mellé, csak néztem a folyót.
  - Tetszik? - kérdezi.
  - Igen, csodálatos. - mosolygok halványan. - Sokszor jártam ide vagyis egy másik ilyen helyre A... - de elhalt a hangom, megint eszembe jutott.
  - Semmi baj. - fogja meg a kezem.
  - Miért vagy ilyen kedves velem? - teszem fel azt a kérdést, amire kíváncsi vagyok már az első perc óta. - Bunkó voltam veled, igaz sokszor megmentettél a kiborulástól és a haláltól is, de akkor is tegnap tudom, hogy megbántottalak és mégis kedves vagy. Miért?
  - Mad, az első perctől fogva tudtam, hogy te más vagy és pont ez tetszett meg benned. - fordul felém. - Igen sokszor megmentettelek, de a haláltól még egyszer nem szeretnélek... - megrázom a fejem. - helyes. A tegnapi pedig, igen rosszul esett, de megértettem... nem haragszom rád és szeretnék a barátod lenni, ha megengeded?! - elgondolkoztató volt a miket mondott, de azt éreztem, hogy ez az igazság.
  - Én is szeretném, ha a barátom lennél. - mosolygok rá. 
  - Nem lesz egy kicsit furcsa? - fordítja a fejét a folyó felé.
  - Egy kicsit biztosan, de idővel megszokjuk. - egy ideig csendben ülünk és bámulunk magunk elé. Barátok? Lehetünk mi igazi barátok? Erre szerettem volna tudni a választ, de nem tudom, hogy valaha is kapni fogok rá, értelmeset. Egy lány és fiú között lehet barátság, de egy idő után több lesz, a mi esetünk viszont fordítva van. Többet érzünk. de szeretnénk barátok lenni. Furcsa helyzet, de remélem sikerül megtalálnunk a helyes utat.
  Egy kis idő után elég furcsa dolgot fedeztem fel. Nem is tudom, hogy mikor vagy hogyan történt, de Harry feje az ölembe került. Ő az én hajammal játszott, én pedig az övével. Mi a fenét csinálok? Most beszéljük meg, hogy barátok leszünk, errefel mit csinálunk... Úgy érzem, hogy nem lesz olyan egyszerű elszakítanom a tekintetem azokról a zöld szemekről és meggyőznöm magam, hogy mi csak barátok vagyunk.

10 megjegyzés:

  1. Evelyne!:D
    Atya isten, olyan cuki lett ez a rész, hogy a végén már majdnem elsírtam magamat!:') Ahj, olyan cukik együtt! Emma és Louis is, meg Mad és Harry is, még úgy is, hogy nincsenek együtt, de ahj! Szegény Mad, istenem! Nagyon várom már a folytatást, mint mindig!:D Amúgy a tollam épségben megúszta a tegnapi esett, de ma úgy kezdtem neki az olvasásnak, hogy a telefont letettem a kezemből jó messzire, valami biztonságos helyre!:'D Ezentúl így kell majd olvasnom a legújabb részeket!:D
    Rose King

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rose!
      Nagyon örülök, hogy tetszett és, hogy a tollad is épségben meguszta esést. A komented végére már megint vigyorogtam, mint egy hülye. De a gépednek se essen baja, mert ha belegondolok, hogy mik lesznek akkor tuti mérges leszel majd... csak nyugodtan majd. :DD Szerintem is édesek együtt, de mint barátok még csak azok és nem árulom el, hogy mikor lesz több is közöttük... hadddd kínozzalak titeket! A hétvégén lesz új rész!

      Törlés
  2. Eve! Imádom ezt a részt és imádlak téged is! Annyi érzés van benne, hogy az valami..csodálatos.:o Soha sem hittem volna, hogy egy blogon keresztül áttudnak jönni az érzések. Csodállak ezért! Andyre nagyon haragszom még mindig..de jobb is ez így! Mad jobban talál Harryvel ( :D :D ) persze, persze barátok..csak meddig? az a kérdés :D nagyon várom a következőt! :)
    xxMónika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindig örülök mikor azt írjátok, hogy átjönnek az érzések, de innentől ezt mégjobban meg fogom próbálni és remélem, hogy jobban át fognak jönni.... Tudom, hogy utáljátok Andyt, de még nem tudjátok a titkát és addig nem értitek meg őt... de szép lassan mindenre fény fog derűlni. A következő rész pénteken lesz! Puszi

      Törlés
  3. IMÁDOM ♥ annyira jó lett ♥

    VálaszTörlés
  4. *-* Mikor lesz kövi??? olyan cukiiiik <333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A következő rész pénteken érkezik!

      Törlés
  5. Am Evelyne !!! hozd már össze ezt a kettőt mert megőrülök :OO :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amíg még összejönnek nagyon sok minden lesz! És az még nem a közeljövőben, de ne örülj meg ki fogod bírni :DD

      Törlés