2013. december 2., hétfő

2.rész - Te meg Én...

Sziasztok!
Nem tudom, hogy mi van velem, de ez a blog már nagyon
megvan a fejemben és próbálom mindig leírni a részeket is, ahogy
most is. Remélem örültök, hiszen új rész van. Remélem tetszeni fog 
nektek és kapok hozzá visszajelzéseket is. 
Tudom, hogy még az elején vagyok és nem értitek, hogy hol 
vannak a fiúk, de ígérem, hogy pár részen belül meg fogjátok érteni,
de addig még lesz egy két esemény, mint például a fél éves évforduló meg
persze a pénteki buli, utána még 1-2 rész és a fiúk is megérkeznek. 
Remélem, hogy azért fogjátok olvasni, ha az elején még nincsenek is benne!
Köszönöm az előző részhez érkezett komikat és a 12 rendszeres olvasót!
Lenne egy kérdésem, szerintetek hová vigye el randizni?
                                                                 1.London Eye
                                                                 2.Romantikus vacsora a parkban
                                                                 3.Étteremben
                                                                 4.Otthoni meglepetés
Jó olvasást! 
                                   Ölellek Titeket!




-------------------------------------------------------------------

  Hiába próbáltam meggyőzni Andyt, hogy ezt a három órát kibírom és, hogy semmi bajom, nem érdekelte, csak azt mondogatta, hogy most szépen elmegyünk hozzá és aludni fogok méghozzá úgy, hogy Ő is lássa. Imádom, hogy ilyen makacs, hogy képes megtenni bármit csak azért, hogy én jól legyek. Bár most kicsit durciztam, hiszen elrángatott az utolsó három óráról, mondjuk egyáltalán nem zavart, sokkal inkább töltöm vele ezeket az órákat, mint a padban gubbasztva és arra várva, hogy csengessenek már, de ezért már előre látom, hogy újabb balhé lesz otthon.
  Amint beszálltam mellé a kocsijába nem beszéltünk, én tettem a megsértettet, Ő pedig mosolyogva vezetett ugyanis ismer már annyira, hogy tudja, hogy nagyon is örülök neki, hogy vele lehetek. Az ablakból kibámulva csodáltam London hatalmas épületeit, nyüzsgő népeit. A mosolygó kisgyerekeket, akik az anyukájuk kezét fogva sétálnak és nevetgélnek vagy a szerelmes párok, akik kézenfogva és összebújva járják London utcáit. Nem azért szeretem ezt a város, mert itt nőttem fel és itt éltem le életem nagy részét is, hanem azért mert csodálatos hely. Vannak kis zugai ahová el lehet rejtőzni, ha egyedül szeretnél lenni. Mosolygó és kedves emberek vesznek körül vagyis inkább legtöbbször, ugyanis néha akadnak borús napok is amikor mindenki morogván közlekedik... ilyen napok például akkor vannak amikor esik az eső, de ez most nem egy olyan nap, hiszen hét ágra süt a Nap és mindenki vidám. Mivel itt nem sokszor adatik meg, hogy érezzük a napfényt, minden egyes percét kiélvezzük. Bár én most alvással fogom eltölteni az elkövetkezendő pár órát, de remélem később rá tudom venni Andyt, hogy elmenjünk a Mi kis helyünkre.
  Egyre szebb és szebb házak mellett haladtunk el és én csak akkor eszméltem fel, hogy még sosem voltam náluk. Tudom furcsa hiszen már majdnem fél éve együtt vagyunk, de még sosem voltam náluk. Ennek az okára már nem emlékszem, legtöbbször nálunk voltunk, amikor a szüleim nem voltak otthon. Most viszont elhozz magukhoz?! Félek hiszen még a szüleivel sem találkoztam. Vajon kedvelni fognak? Mit fognak rólam gondolni? Nem így szerettem volna megismerkedni velük... A gondolatmenetemet a keze zavarta meg, ami a combomra tévedt. Rákaptam a tekintetem és akkor vettem észre, hogy megálltunk, egy gyönyörű és hatalmas ház előtt.
  - Megérkeztünk. - mosolyog felém. Én pedig még mindig a házukat bámulom. A miénk is nagy, bár nem ház, hanem két emeletből álló luxus tömbház. - A szüleim nincsenek itthon, értük nem kell aggódnod. - kiszállt, majd nekem is kinyitotta az ajtót.
  - Gyönyörű házatok van. - nyögtem ki ezt a három szót is nagy nehezen. Összekulcsolta az ujjainkat, majd a ház felé kezdet vezetni. Belülről is szép volt, bár nekem egy kicsit túl fehér, de a képek hoztak bele egy kis harmóniát. Amikor beléptünk a szobájába, jó alaposan végignéztem rajta. Be kell, hogy valljam egyáltalán nem így képzeltem el. A fala sötétbarna volt, egy hatalmas ággyal és néhány szekrénnyel, amikor oldalra fordítottam a fejemet nem akartam hinni a szememnek, csak nagyra nyílt szemekkel néztem. Egy tábla volt feltéve az asztala fölé, amin képek voltak. Képek rólunk, a barátaival és néhány a szüleivel, de ha jobban megnézem inkább csak Rólam és Róla. Mosolyogva fordultam felé. - Ezekről eddig nem is beszéltél.
  - Nem szeretem ha tudják, hogy mit rejt a szobám. - mosolyogva vállat vont, majd a hátamhoz lépett és átölelt. - Azok a képek ott, azért vannak, hogy akkor is velem legyél amikor nem vagy velem. - suttogta a fülembe, amitől átjárta az egész testemet a bizsergés. Megfordultam a karjaiban, majd mélyen a szemébe néztem és lábujjhegyre állva megcsókoltam. Persze Ő nem érte be ennyivel, megemelt egy kicsit én pedig automatikus a dereka köré csavartam a lábaimat, a kezeimmel a hajába túrtam. A csókunkat egy másodpercre se szakította meg, ráültetett az asztalra, a számról a nyakamra tévedtek az ajkai. Halk sóhajok hagyták el a számat, amikor gyengéden a fogai közzé vette az érzékeny bőrömet a körmeimet a hátába fúrtam. Zihálva húztam vissza egy újabb édes csókra, majd amikor elváltunk egymástól nevetni kezdtem.
  - Azt hittem azért rángattál el a suliból, hogy aludjak. - az arcán megjelent a jól ismert pimasz mosolya. Tudtam, hogy már nem fogunk tovább játszadozni, hanem ágyba fog fektetni alvásra kényszerítve.
  - Elrágatni? - nevetett fel. - Nem kellett téged rángatni jöttél te magadtól is. - simogatta meg az arcomat. - De igazad van, irány az ágy. - felkapott, megpörgetett a levegőben majd a kezében velem ráugrott az ágyra. Az egész szobát betöltötte a hangos nevetésem. Feljebb kúsztunk az ágyon, majd miután Ő kényelmesen elhelyezkedett én is megtettem ezt. Kényelmesebb helyet a mellkasánál nem is találhattam volna, a kezét a derekamon pihentette és szorosan maga mellett tartott, mintha attól félne, hogy bármikor megszöknék, pedig köztudat tény, hogy ez az egyetlen hely ahonnan sosem szöknék meg, nem lennék rá képes. - Aludj. - duruzsolta a fülembe.
  - Vigyázni fogsz az álmaimra? - suttogtam.
  - Nem engedem, hogy bajod essen, itt vagyok veled és vigyázni fogok rád. - puszilt a hajamba, én pedig mosolyogva hunytam be a szemeimet.

***

  Amikor felébredtem hírtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok, majd amikor oldalra fordultam és megláttam a mellettem szuszogó Andyt minden beugrott. Boldog voltam, hogy végre nyugodtan aludhattam semmilyen rémálom nélkül. Igen aludhattam mivel az én őrangyalom vigyázz rám. A kezemmel végigsimítottam az arcán, mire mosolyogni kezdett, rögtön tudtam, hogy már fent van, így közel hajoltam hozzá és egy puszit nyomtam a szájára, Ő pedig egy laza mozdulattal fölém kerekedett. A szemei álmosan csillogtak, a haja sem volt annyira jól belőve, de nekem így sokkal tökéletesebb volt. Pimaszul vigyorgott rám, hiába könyörögtem a tekintetemmel, hogy csókoljon meg, nem tette így nekem kellett lépnem. A kezeimet a hajába vezettem, majd egy mozdulattal magamhoz rántottam, az ajkaink forró csókban forrtak össze.
  - Látom kialudtad magad. - mosolyog rám, miután elváltak az ajkaink.
  - Mert az őrangyalom vigyázott rám. - pusziltam meg az orra hegyét. Ledobtam magamról, amit Ő egy morgással díjazott. Az ablakhoz sétáltam, majd kinéztem rajta, még a Nap nagyban ragyogott, így még simán rávehetem Andyt, hogy menjünk el a mi helyünkre.
  - Min töröd a kis buksidat? - puszilt a vállamra. Nem tudom, hogy egy ember lehetne attól boldogabb,  ha a szerelme mellette van és mindent megtesz, hogy mosolyogni lássa. Én nem tudok ettől szebb dolgot elképzelni, csak ha újra együtt lenne a család, mint régen, de ez nem lehet és tudom, hogy sosem lenne már olyan mint régen.
  - El szeretnék veled menni sétálni. - fordultam meg és néztem a szemeibe, mikor megjelent a mosolya az ajkán, már tudtam, hogy nyert ügyem van. - Köszönöm. - bújtam hozzá. - De előtte együnk, mert farkas éhes vagyok. - nevettem, majd kiszaladtam a szobájából, le a lépcsőn bár a konyha honnlétéről fogalmam sincs, így futottam amerre láttam, hallottam, hogy a közelemben van. Épp be akartam nyitni az egyik ajtón, amikor elkapta a csuklóm és magához rántott. Az ajkaink összeértek és egy forró csókban forrtak össze. Utána már csak azt éreztem, hogy a falnak dőlök és egyre többet akarok. - Így nem fogunk eljutni a konyháig. - suttogtam az ajkaiba.
  - Ki mondta, hogy én elakarok? - vigyorgott. Majd megfogta a kezemet és vezetni kezdett. Kiderült, hogy ahová az előbb be szerettem volna menni az a fürdőszoba volt és nem a konyha. A hatalmas konyhában én pont a pulton találtam meg a helyemet és onnan figyeltem, hogy hogyan ügyeskedik. Tudom, hogy sosem volt jó a főzésben így nem lepődtem meg amikor egy zabpehely tálat nyújtott felém. - Hercegnőm a zabpelyhe. - felült mellém, majd csendben 'ebédeltünk'. A használt tálakat a mosogatóba tette, majd leemelt a pultról és a hátára vett.
  - Hová viszel? - nevettem. - Nem úgy volt, hogy sétálni megyünk?
  - Csak az ajtóig viszlek, mivel még eltévedsz nekem. 
  - Hé, ez nem volt szép. - ütöttem meg a hátát. - Most vagyok itt először majd akkor mond ezt, ha nem így lesz.
  Mindketten felvettük a cipőinket, majd kézenfogva indultunk el a mi megszokott helyünkre. London utcái már kihalóban voltak, alig volt egy két ember, aki a munkából sietett hazafelé. Csendben haladtunk egymás mellett, nem kellettek szavak ahhoz, hogy elmondjuk mit is érzünk. Elég volt csak egy pillantás vagy mosoly és már mindent elmondtuk egymásnak. Ahogy közeledtünk a part felé, már sötétedni kezdett. Ilyenkor még csodálatosabban néz ki. A vizet megvilágítják az esti fények, meg persze a lemenő nap árnyalatai. Régen sokszor voltam itt, amikor magamra maradtam. Itt mindig képes voltam tisztábban gondolkozni és ha a Holdra néztem, Ő láttam rám visszamosolyogni. Erről helyről senkinek se beszéltem egészen addig, amíg meg nem ismertem Andyt. Benne megbíztam annyira, hogy megmutassam ezt a helyet. Sok minden jut most eszembe, hogy ismét idejöttünk... ritkán járunk ide, általában akkor mikor vele álmodom vagy ha már nagyon hiányzi, de Andy sosem mond semmit se, mindig boldogan jön velem... Ez egy kicsit hülyén fog hangzani, de a második első csókunk is itt történt. Itt kérte meg, hogy legyek a barátnője és én itt mondtam neki igent. 
  A fűben feküdtünk és a csillagokat kémleltük vagyis még csak azt a párat, amit látni lehet. A fejem a mellkasán pihent, a kezeink össze voltak kulcsolva és a levegőbe emeltem őket, hogy nézegessem...
  - Mi a baj? - kérdezte halkan, miközben végig simított a karomon.
  - Semmi. - hazudtam. - Csak tudod hamarosan eljön az a nap és attól félek, hogy megint történni fog valami. - sóhajtottam.
  - Mad, ne gondolkodj ilyeneken. - puszilt bele a hajamba. - Nem lesz semmi baj, az csak egy szörnyű nap volt, de az nem azt jelenti, hogy a mostani is az lesz. - bíztatott.
  - Köszönöm, hogy te vagy nekem. - mosolyodtam el. - Nem is tudom, hogy nélküled mit csinálnék.
  - De én itt vagyok és nem megyek sehová sem. - húzott az ölébe. - Én mindig itt leszek neked. - a telefonom rezegni kezdett, 15 nem fogadott hívásom volt apámtól. - Ki hívott? - kérdezte Andy a hátam mögül.
  - Apa. - sóhajtottam. - Előre látom mit fognak rendezni amikor hazamegyek.
  - És mi lenne, ha nem mennél haza?
  - Ezt, hogy érted? - néztem rá vigyorogva.
  - Aludj ma nálam.

6 megjegyzés:

  1. Ez a rész annyira édes volt :) Andy annyira aranyos!! A kérdésedre az én véleményem az otthoni meglepetés lenne, mert a többi szerintem olyan snassz/minden második blogban megtalálható... A rész nagyon jó lett, nagyon ügyes vagy!! Siess a következővel!!
    Puszi Kitti!! xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett! Igen Andy aranyos személyiség, de majd még kiderül a történet során néhány dolog. Igen én is az választottam volna. Sietek vele!
      Puszi Evelyne! xx

      Törlés
  2. Húú ez a rész! Nagyon jó lett! Olyan aranyosak..de annyira kiváncsi vagyok, hogy mikor lesznek a fiúk meg mi jön ki az egészből..ha minden igaz ez egy hosszú de annál izgalmasabb blog lesz! Otthoni meglepetés lenne a legjobb! siess nagyon a kövivel! :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett! A fiúkig még kell egy kicsit várni, de ők is hamarosan megérkeznek megígérem! Az biztos, hogy hosszú és izgalmas blog lesz vagyis remélem!

      Törlés
  3. Ez a rész olyan aranyos volt. Majdnem könnyeztem :) Eddig nagyon jó a történet, már alig várom hogy a fiúkkal mit kezdesz. :) Én otthoni meglepetésre szavazok. Remélem hamar hozod a következő részt ! *-* Petra xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszik a történet. Hamarosan ők is meg fognak jelenni... Sietni fogok vele!
      Puszi Evelyne! <3

      Törlés