2013. december 30., hétfő

19.Ünnepség.

Sziasztok!
Hát ma ismét hoztam egy részt, remélem örültök neki.
Ez rész az ünnepségről szól, de még csak az első fele van benne
a következő részben is ez lesz... Hogy azt mikor fogom hozni azt nem 
tudom, mivel holnap bulizunk a barátnőimmel, de lehetséges, hogy szerda 
este, hanem szerdán akkor csütörtökön biztosan.
Köszönöm a komikat és a 32 rendszeres olvasót! Mindig nagy örömmel
tölt el, hogyha azt veszem észre, hogy nő az olvasóim száma. 
Remélem ez nem fog megváltozni.
Jó olvasást!
                               Ölellek Titeket!

-------------------------------------------------------------------------------------


  Nem tudom, hogy csak nekem tűnt-e fel, hogy Louis és Emma között valami alakulóban van, vagy másnak is, de ahogy én elnézem őket, ez jön le. Amikor Louis meglátja Emet a szemei csak úgy csillognak és mindig sokat hülyéskedik vele. Lehet, hogy csak nekem tűnik úgy, hogy ez nem csak barátság Louis részéről?! Nem tudom, hogy Emma, hogy érez vagy, hogy egyáltalán észrevette-e már, de rá fogok kérdezni, amint kettesben leszünk. Szerintem nagyon jól mutatnának együtt, én szurkolnák is annak, hogy összejöjjenek.
  Bár én is fel tudnám fogni, hogy mi zajlik bennem, de egyszerűen nem megy. Tudom, hogy szeretem Andyt, tudom, hogy nem akarom megbántani, tudom, hogy rá mindig számíthatok, de mi van akkor, ha valaki még beférkőzne a szívembe? Mi van akkor, ha rájönnék, hogy hiába próbálom tagadni, Harry nem közömbös számomra. Tudom, hogy hülyeség, hiszen még egy hete se ismerem jóformán, de akkor is valamit érzek vele kapcsolatban, de azt még nem igazán tudom eldönteni, hogy az egy szoros barátság kezdete vagy vonzódás? Fogalmam sincs, hogy mit kéne tegyek, hogyha az utóbbi lenne. Hogy, hogyan fojtsam el azt az érzést. Szeretnék rá úgy nézni, mint bármelyik más srácra, szeretném újra azt érezni, hogy tök mindegy milyen helyes pasi jön velem szembe, nekem csak Andy a fontos, de akkor most miért nem megy? Most miért nem tudok parancsolni a szívemnek, hogy nekem csak Ő fontos? Ha meglátom, már gyorsabban kezd verni a szívem. Szeretnék beletúrni abba a göndör fürtökbe, szeretném megölelni... - Jézusom Mad fejezd be! Úgy érzem, hogy nem lesz könnyű dolgom, ha csak a barátja szeretnék lenni, hogy nehezen fogom elérni azt, hogy barátként tekintsek rá. De mivel van motivációm menni fog! Ott van nekem az a fiú, akit már kicsit több mint fél éve tudhatok magam mellett és akit tiszta szívemből szeretek. Képes leszek kitörölni a fejemből, képes kell rá legyek, hiszen szeretem. A szeretet pedig sok mindenre képes, még olyan dolgokra is, amit az ember nem tenne meg önszántából.
  Lehet amit Harry iránt érzek az csak szimpla köszönet azért, mert megmentett. Ezért a tettéért örökké hálás leszek neki. Bárkire számítottam volna, hogy megtalál csak rá nem. Rá sosem gondoltam volna, hogy eljönne megkeresni, hogyha már egy jó ideje 'otthon' kéne lennem, de megtette és ezért nagy köszönettel tartozom neki.
  - Hé Mad, figyelsz te egyáltalán rám? - himbálja meg előttem a kezét Em. Hoppá túlságosan is elmerültem a gondolataimba észre sem vettem, hogy hozzám beszél.
  - Mi, ja bocsi, csak elgondolkodtam. - vallom be.
  - Azt látom, - nevetett fel. - mi vonta el ennyire a figyelmed? - kíváncsiskodik.
  - Inkább beszéljünk, arról amiről, te beszéltél az előbb. - nézek rá. - Mi is volt az?
  - Az most nem fontos. - mondja egyszerűen. - Na halljam ki vagy mi vonta el ennyire a figyelmed? - rebegteti előttem hosszú szempilláit.
  - Nem fontos. - próbálkozom.
  - Mad, nekem elmondhatod. - miért vagyok ilyen kíváncsi emberekkel körülvéve? - Harry? - kérdezi hírtelen, mire nagyra nyílt szemekkel nézek rá. - Tehát ő az!
  - Mi? - kérdezem vissza. - Nem ő az. - most sem tudsz valami jól hazudni, mivel látszik, hogy egy szavadat sem hiszi el. - Na jó, egy részben ő az. - sóhajtom. - Nem értem, hogy miért ő jött utánam és miért nem Andy vagy Sara?! - kezdek bele.
  - Szerintem én tudom. - bólintok és várom, hogy előálljon valamivel. - Talán azért mivel már több mint három órája elmentél, a barátaid pedig nem tudták, hogy még nem jöttél haza.
  - Igen ebben lehet, hogy igazad van. - ők tényleg nem tudták, csak Sara tudhatta volna.
  - Azért ment érted mivel aggódott, ő ilyen természet. - von vállat.
  - Kezdem észrevenni.
  - Tetszik neked? - na jó ettől jobban már semmi sem tud meglepni a mai napon.
  - Én Andyt szeretem. - nézek a szemeibe.
  - De tetszik neked. - folytatja az abbahagyott mondatomat.
  - Nem, nem tetszik. - vágom rá, talán túl hamar is.
  - Ezt úgysem fogom elhinni, mivel tudom, hogy milyen jó pasi és hidd el nem sok lány van, aki ellen tud állni neki és én azokat felismerem... és te is közéjük tartozol.
  - Nem tartozom, nekem csak Andy van. - ragaszkodom a válaszomhoz.
  - Legyen ahogy akarod, de előttem úgysem tudod tagadni. - kezd elegem lenni a témából így úgy gondolom, hogy itt az ideje, hogy rákérdezzek Louisra.
  - És köztetek mi van? - kérdezek rá.
  - Kivel? - néz rám érthetetlenül.
  - Louissal. - vigyorgok. - Látom rajtatok, hogy nem vagytok egymásnak közömbösök.
  - Lou nekem csak egy jó barát, testvér. - na most ki az aki nem akarja bevallani.
  - Szerintem Louis nem csak barátként tekint rád.
  - Ezt meg honnan veszed? - lepődik meg.
  - Em, lehet, hogy csak majdnem egy hete vagyok itt, de azért nem vagyok vak. - kezdek bele. - Ahogy rádnéz, ahogy beszél hozzád, ahogy csak a közeledben viselkedik... csak azt ne mond, hogy te nem vetted még észre?!
  - Nem igazan - vallja be. - nekem ő olyan, mint egy tesó. - Oké azt bevallom, hogy irtó szexi, de akkor is, én csak barátként tekintek rá.
  - És ha bevallaná, hogy érez irántad valamit akkor mit mondanál neki?
  - Nem tudom, ma is furcsán viselkedett, megállított, hogy beszélni akar velem, majd nem mondott semmi jó néhány percig és után pedig csak annyit kérdezett, hogy táncolok-e majd vele... most ahogy ezt mondod, lehet, hogy van benne igazság.
  - Szerintem csak nem meri bevallani neked, mert fél a válaszodtól. Beszéljek vele? - kérdezem.
  - Megtennéd?
  - Meg, de az nem biztos, hogy el is mondaná nekem, hiszen még nem is ismer.
  - Ha nem sikerül akkor majd kiszedem Harryből, neki biztosan elmondta.
  Miután ezt megbeszéltük úgy döntöttünk, hogy ideje ágyba bújni, de előtte még lezuhanyozunk. Végig azon gondolkoztam, hogy vajon Andy miért nem hívott egész nap? Sőt még üzenni sem üzent... Úgy érezem, hogy kezdünk eltávolodni egymástól, bár lehetséges, hogy a szülei azok akik lefoglalják... remélem így van. Felfrissülve bújtam az ágyamba és hajtottam nyugovóra fejem, de mielőtt még elaludhattam volna a telefonom rezegni kezdett. SMS Andytől: "Szia Kicsim! Sajnálom, hogy ma nem hívtalak, de a szüleim teljesen kikészítenek. Semmi szabadidőm nincsen. Most végre leszálltak rólam, mivel holnap suli... Remélem veled minden rendben van és már nagyon várom, hogy lássalak holnap. Tudod, hogy szeretlek aludj jól! xxA." Most ezt nem tudom mire vélni, holnap találkozunk? Most ezzel célozni akart valamire vagy csak szimplán meglátogat? Nem tudom, de gyorsan bepötyögtem neki a választ és álomba merültem.

***

  - Mi a franc? - kiállt fel Em, mire én is felébredek. - Louis mi a jó francot keresel az ágyamban? - kérdezi mérgesen. Felülök az ágyamban és lám-lám Louis Em mellett fekszik és vigyorogva néz rá.
  - Emma ne visíts már. - morgom.
  - De te is látod, hogy az ágyamba van. - fordul felém. - Mit keresel itt? - kérdezi újból.
  - Nyitva volt az ajtó. - vonja meg a vállát.
  - És akkor máris be kell mellém bújni? - förmed rá Em.
  - Fel akartalak ébreszteni - kezdi el. - de olyan édesen aludtál, hogy nem volt szívem. - ezen én halkan felkuncogtam.
  - Mad ne nevess, mert hallom ám. - képtelen voltam megállni így egy párnába fojtottam a nevetésem. - Te pedig takarodj az ágyamból. - löki meg Louist.
  - Mi ez a ricsaj? - lép be Harry is a szobába  kócos hajjal, ami csak még tökéletesebbé teszi a reggelemet. - nem ezt én nem gondoltam! - Már a folyosó végéről hallatszik a kiabálásotok. - túr bele a hajába.
  - Harry! - kiált fel Em. - Mond meg ennek a majomnak, hogy tűnjön el az ágyamból. - mire csak nevetni kezd, én pedig próbálom elrejteni.
  - Lou, már megint más nő ágyában talállak? Hányszor fog még megcsalni? - itt már nem bírtam tovább és kitört belőlem a röhögés. Lou kipattant Em mellől és Harry arcára nyomot egy puszit.
  - Sosem tenném.
  - Ezt ne előttünk csináljátok! - vág hozzájuk egy párnát Em.
  Nagy nehezen rávettük a fiúkat, hogy húzzanak ki a szobából, hogy fel tudjunk öltözni. Amint kimentek magunkra is kulcsoltuk az ajtót, nehogy Louis megint betévedjen ide, véletlenül. Először Em zuhanyozott le, addig én az ágyon ülve gondolkodtam az álmomon, amiből Em sikítása vert fel. Nem igazán emlékszem, hogy mi volt benne, csak néhány kép ugrik be. Egy hosszú folyosón állok előttem két fiú és azt várják, hogy döntsek?! De mégis miben? Ki az a két fiú? Sajnos erre már nem emlékszem, de szerintem jobb is, mert akkor most azon kezdenék el agyalni, hogy miért is álmodtam én ezt. Miután Em kijött én vonultam be. Lezuhanyoztam, majd egy törölközőt csavartam magamra és egyel pedig a hajamat dörzsöltem meg. Kifésültem, de mivel elfejeltettem behozni magammal ruhát így kellett kimenjek. Szerencsére az ajtó még mindig kulcsra volt zárva, mivel Emma alsóneműben állt a szekrénye előtt és kutakodott a ruhái között.
  - Micsinálsz? - kérdeztem meglepetten.
  - Ruhát keresek az ünnepségre.
  - Basszus! - kiáltok fel. - Én mégis mit fogok felvenni? - teszem fel a kérdést, amit inkább magamnak szegezek, minthogy Emnek.
  Már én is fehérneműben állok a szekrényem előtt és azt próbálom kitalálni, hogy mit is vegyek fel. Mivel olyan ruhát, ami passzolnak egy ünnepséghez nem hoztam magammal, nem gondoltam volna, hogy szükségem lesz rá egy árvaházban, de úgy látszik, hogy mégis mivel ez nem egy átlagos árvaház. Néhány nyári ruhát betettem, de az a baj, hogy azok világosak, én pedig gyászolok... képes leszek félretenni ezt, ez kis időre és felvenni egy fehér ruhát? Bár sokan mondják, hogy a gyász nem abban nyilvánul meg, hogy feketébe öltözöl, hanem a szívedben, lelekedben. Elővettem egy fehér combközépig érő ruhát, ami nem ünnepi, de van egy ötletem, hogy hetem azzá. Kikutattam a fekete derékövemet, majd ráraktam és már máris jobban nézett ki. 
  - Ez szerinted jó lesz? - fordultam Em felé.
  - Tökéletes. - mosolygott rám. - És ez? - egy világoskék ruhácskát tartott a kezében, ami úgyszintén nem volt elegáns, de szerintem tökéletesen fog rajta állni.
  - Szerintem nagyon jól fog rajtad állni. - a ruháinkat az ágyra tettük, majd kivettünk hozzá illő cipőket is. Én egy fekete magassarkút, ő pedig egy tűrkizkéket. Mivel az ünnepség csak délután kezdődik, addig még felvettünk itthoni ruhákat.
  Victoria még kiadott néhány elvégezendő feladatot, amit hamar teljesítettünk is. Mielőtt még elmentünk volna készülni körbenéztem a terembe. Csodaszép lett! Virágok, lufik csodás összhang volt az egész teremben. Egy kisebb színpad is fel volt állítva, ahol a fiúk majd énekelni fognak, Em pedig táncolni.

***

  Kezdetét vette a nagy készülődés! Felvettem a ruhát és valljuk be, hogy sokkal jobban állt, mint ahogy elképzeltem. Az öv nagyon sokat segített benne, belebújtam a cipőmbe is, majd feltettem az Andytől kapott nyakláncomat. A hajamat összekötöttem és a tükör előtt állva kezdtem el sminkel magam. Nem vittem túlzásba, csak egy kis szempillaspirál és ceruza, meg szájfény. Mivel a hajam sehogy sem állt úgy gondoltam, hogy kisimítom. Kölcsönkértem Em gépét, mivel láttam, hogy nála van. Másfél óra készülődés után, egy elég jó kinézet varázsoltam magamra. Nem mondanák meg rólam, hogy miken mentem át az elmúlt időben. Emma is gyönyörű lett. A haja hullámos, kis smink és máris csodaszép lányt varázsolt magából, bár ez smink nélkül is igaz lett volna...
  - Készen vagytok? - léptek be a fiúk. - Ahogy észreveszem igen és milyen gyönyörűek. - vigyorog Louis.
  - Ennyivel nem fogsz kiengesztelni a reggeli után. - makacskodik Em.
  - Azt még meglátjuk. - vigyorog.
  - Mehetünk? - lép mellém Harry.
  - Nem tudtam, hogy veled megyek... - nézek rá.
  - Itt nem kell párokba menni - mosolyog rám. - de ha szeretnél akkor leszek a kísérőd.
  - Amit csak azért fogok elfogadni, hogy ne essek hasra ezekben a cipőkben. - nevetek. Belekarolok és abban a pillanatban megcsapja az orromat az illata. Nem Mad erős vagy, ez csak egy parfüm, semmi több.
  Így indultunk el a díszterem felé, ahonnan már halk zene hallatszott ki. Kicsit félve közelítem meg az ajtót, hiszen most derül ki, hogy melyik Brooks családról is van szó. De amint beléptünk rögtön feltűnt, hiszen egyből kiszúrtam a sok fiú közül pont az enyémet. Igen Andy ott állt egy férfi és nő mellett, akik gondolom a szülei, pontosabban azok a szülők akik megvették ezt az intézetet. Elengedtem Harry karját, majd megindultam felé. Mivel ő nem vett engem észre megleptem amikor megfogtam a kezét.
  - Mad! - ölel magához. - Meglepetés. - vigyorog.
  - Nem igazán volt az. - motyogom vigyorogva. Mire ő felvonja az egyik szemöldökét. - Hallottam amikor Victoria beszélt az apukáddal, igaz csak a vezetéknevet hallottam, de éreztem, hogy te leszel az.
  - Pedig meglepetést akartam okozni. - fogja meg a kezem.
  - Így is azt okoztál. - nézek a szemeibe.
  - Fia - szólítja meg az ember Andyt. - bemutatnád nekünk is a hölgyet?
  - Jó napot! - köszöntöm őket. - Madison Clarck, de csak Mad, am én Andy... - nem tudom befejezni, de Andy megteszi helyettem.
  - A barátnőm. - az szülei szeme elkerekedik.
  - Örülök a találkozásnak én Robin Brooks vagyok - mutatkozik be. - ő pedig a feleségem Anne. - mutat a mellette álló nőre.
  - Örvendek.
  - Andy, miért nem mondtad, hogy egy ilyen szép barátnőd van? - kérdezte az anyja.
  - Már be akartam nektek mutatni, csak történt pár dolog... - válaszolja.
  - Mad, te is itt élsz? - kérdezi az apja.
  - Igen. - válaszolom kurtán.
  - Mi történt a szüleiddel? - miért teszi fel nekem mindenki ezt a kérdést.
  - Apa - szólal meg Andy - ezt ne most beszéljük meg.
  - Semmi baj Andy. - húzom végig a kezem a karján.
  - Nekem most mennem kell, még beszélnem kell néhány ismerősömmel. - szabadkozik az apja, majd magunkra maradunk Anneval.
  - És mióta vagytok együtt? - válaszolni szeretnék a kérdésre, de inkább hagyom Andyt, nem akarom bajba keverni Őt.
  - Pár hónapja. - néz az anyjára.
  - Reméljük, hogy egy napon talán jobban is megismerhetünk téged Robinnal. - lehet, hogy csak nekem tűnik így, de ahogy elnézem nagy a feszültség Andy és Anne között.
  - Persze. - mosolygok és megszorítom Andy kezét.
  Egy kis figyelmet kértek, mivel kezdetét vette a fiúk előadása. Kíváncsian fordultam a színpad felé, ahol azonnal megtaláltam azok a göndör fürtöket. El sem hiszem, hogy még mindig képes vagyok ilyenekre gondolni, mikor mellettem áll a pasim. Eddig még végig sem néztem rajtuk. Harryn egy kockás ing félig kigombolva, egy fekete csőnadrággal, Louison pedig egy szürke nadrág fehér pólóval és fekete kantár. Elég viccesen nézett ki, de azt nem tagadom le, hogy jól állt neki. 
  A fiúk énekelni kezdtek. Amint meghallottam Harry hangját a világ megszűnt körülöttem, az is lehetséges, hogy Andy beszélt hozzám, de én meg sem hallottam, csak arra a rekedt hangra voltam képes figyelni. Jó pár számot előadtak. Voltak közöttük vidámak, szomorúak, de mindegyik tökéletes volt. Közben arra is felfigyeltem, hogy milyen jó koreográfiát hozott össze Em... Miután lejöttek a színpadról, bocsánatot kértem Andytől, de odamentem hozzájuk gratulálni. Láttam rajta, hogy csalódott, hogy otthagytam, de elengedett.
  - Srácok ez nagyon jó volt. - vigyorgok.
  - Igen az volt Mad! - kap el Louis és megpörget a levegőbe, mire én nevetni kezdek és nem egy szem szegeződik ránk, köztük az Andyé is. Miután megöleltem Emet és elmondtam neki, hogy nagyon tetszett a tánc, már csak Harry maradt. Kicsit félve álltam meg előtte és tártam szép a karjaim. Gyengéden megöleltem. Ezt neked küldöm. - suttogta a fülembe, ha jól értettem amit mond.
  - Hová mész? - kérdezi Emma, Harry csak legyint és visszamegy a színpadra.
  Emmával érthetetlenül nézünk egymásra, de ahogy látom Louis nem lepte meg. Közben Andy is megérkezett mellé és hátulról átölelt. Láttam, hogy Harry szeméből egy kis idő eltűnt a csillogás, de leült a mikrofon elé, gitárjával a kezében, majd beszélni kezdett.
  - Elnézést - a teremben csend lett. - szeretnék még külön előadni egy dalt, amit én írtam. Sok bátorság kellett hozzá, hogy most itt el is ékeljem, de remélem tetszeni fog nektek. - mély levegőt vett majd a szemembe nézve énekelni kezdett. - Now you were standing there right in front of me...

2 megjegyzés:

  1. Evelyne!:D
    Tudtam, éreztem a csontjaimban! Huhú, most jósnak tartom magamat!:'D Tudtam, hogy Louis táncra fogja kérni Emet és azt is éreztem, hogy Andy édesapjának köszönhető ez a hely, bár szerintem az Andynek köszönhető, hogy Mad ide került, de szerintem ez is ki fog majd derülni.:D És Harry!:D Oh szegény Harry!:( De ah, imádom a Don't let me go-t!:3 Kedvenc! Andy-t most már annyira nem kedvelem, bár nem tudom miért, de Harry, Harry, Harry!! És az álom! Hihi! Mad remélem Harryt választod!:D De úgy érzem ő lesz a nyertes!:DD
    Úristen Evelyne! Annyira jó! Sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok előre is!:D És örülök, hogy megismertettelek!:DD
    Rose King

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen Lounak még nincs elég bátorsága... de lesz vagyis majd kiderül... Minden szép lassan ki fog derülni, még sok mindent nem tudtok Andyről, Madről, Harryről... de szép lassan minden tiszta lesz... azt, hogy Mad kit fog választani meg fogjátok tudni, de az nem a mostani részekben lesz azt tudom... Örülök, hogy tetszett! Én is örülök, hogy megismertelek és Neked Is Boldog Új Évet kívánok!!!
      Evelyne

      Törlés