2013. december 28., szombat

17.Mr Brooks?

Sziasztok!
Azt hiszem, hogy azt mondhatom, hogy ez lett a leghosszabb
rész és még így sem írtam bele mindent, de sebaj majd a következőbe.
Remélem tetszeni fog nektek és örültök, hogy hosszú lett!
Köszönöm az előző részhez érkezett komit és a 31 rendszeres olvasót is!
Jó olvasást nektek.
                            Ölellek Titeket!

----------------------------------------------------------------------------------


Harry Styles



  Hiába mondták azt az orvosok, hogy rendbe fog jönni amíg a saját szememmel nem látom ezt addig nem fogom elhinni. De amikor éreztem, hogy megmozdítja a kezét fellélegeztem. Lassan nyitotta a ki a szemeit és szólalt meg gyönyörű hangján. Azt mondta, hogy hallotta ahogyan énekeltem neki, de engem abban a pillanatban egyáltalán nem érdekelt, csak az számított, hogy végre felébredt. Láttam a szemében, hogy mennyire bántja amit tett, hiszen el sem tudja képzelni, hogy hány embernek okozott volna fájdalmat, ha nem megyek utána... Nem csak nekem, hanem az összes barátjának, mindenkinek. 
  Nem akartam magára hagyni, de azt mondta az orvos, hogy szóljak neki, ha felébredt. Elmentem megkeresni és amilyen gyorsan csak tudtam vissza is tértem hozzá. Megnyugodtam és ahogy látom Mad is amikor azt mondták neki, hogy semmi bajon azon kívül, hogy még egy kicsit fáradtnak fogja magát érezni. Azt mondta, hogy menjek és hozzak neki egy teát, így én is kimentem az orvossal. De amikor elkezdtem neki köszönetet mondani, közbeszólt.
  - Nem tudom, hogy a kisasszony miken mehetett keresztül az elmúlt időben, de biztos vagyok benne, ha egyszer már megpróbálkozott az öngyilkossággal akkor másodszorra is megfog. - nem tetszett amit hallok, de én is pontosan ezt gondoltam. - Jobb lesz ha nem hagyják sokáig magára és talán egy pszihológus sem ártana neki. 
  - Rendben, mindent megfogok tenni, hogy ne érezze magát egyedül. - szólalok meg.
  A forró teával a kezemben sétálok visszafelé a kórterméhez, közben pedig azon gondolkozom, hogy hogyan is akadályozhatom majd meg azt, hogy még egyszer ilyen butaságot tegyen. Azt már sejtem, hogy ezt miért tette, de nem értem mi ott voltunk neki, segítettünk volna rajta... az sosem megoldás, ha elmenekülsz a problémák elől, bár neki a mostani már tényleg túl sok lehetett. Mikor beléptem az volt az első kérdésem, hogy jól van-e? Tudom, hogy már nagyon sokszor megkérdeztem mióta itt vagyunk, de tudnom kell... Miután megitta a teáját indulni akartunk, de magába nem tudott járni, én persze odasiettem hozzá és átkaroltam a derekát, így mentünk egészen a taxiig, amibe besegítettem, majd én is beültem.
  Az úton azon gondolkoztam, hogy hogyan fogom megmagyarázni Victoriának, hogy miért hazudtam neki?! Vagy, hogy egyáltalán mit fogok neki mondani és mit fog tenni Madel. Miközben ezen gondolkoztam észre sem vettem, hogy Mad feje a vállamra esett és a szemei lecsukódtak. Biztosan még mindig az altató a hibás a fáradtságáért. Közelebb húztam magamhoz, majd hagytam, hogy a vállamon szunyókáljon. Annyira aranyos, annyira ártatlan lánynak tűnik, aki képtelen lenne ártani magának, senki se gondolná róla, hogy mit tett pár órával ezelőtt. De most ezzel, hogy ilyen közel van hozzám teljesen össze fog zavarni. Hiszen az egyik pillanatban ki nem állhat a másikban pedig itt van mellettem és látszik rajta, hogy mennyire nyugodt. Nem értem, hogy mi játszódhat le ilyenkor a fejében, de azt hiszem jobb, ha nem is tudom. 
  Miután kiszálltunk a taxiból ismét átkaroltam a derekát, Ő pedig a fejét a vállamon pihentette. Próbálta összeszedni magát, bár nem nagyon sikerült neki. Még szerencse, hogy Mel semmit sem vett észre, biztosan azt hitte, hogy a temetés miatt van ennyire ki, aminek most örültem... tovább mentünk, majd egy nem várt lány jött velünk szembe.
  - Nocsak, nocsak. - nevet fel. - Megérkezett a kis öngyilkos... - nem hiszem el, hogy Bella még most is képes így beszélni. Az isten szerelmére, semmi megértés nincs benne?
  - Bella ne most kezd. - sziszegem. Nem akarok vele most kiabálni, mert semmi kedvem ahhoz, hogy Victoria meghallja és meglássa így Madet. 
  - Miért hiszen igazam van, vagy tévedek? - lép közelebb.
  - Bella fejezd be, amíg nem lesz késő. - fogom erősebben Madet.
  - Harry nyugodj meg. - suttogja.
  - Óóó, de aranyos! - vigyorog ördögien. - Harry szerintem nem most van itt az ideje a fenyegetőzésnek. - pislog nagyokat. - Vagy azt szeretnéd, hogy elmondjam Victoriának? Hid el meg merem tenni.
  - Mi a francot akarsz a hallgatásodért? - kérdezem flegmán, mert tudom, hogy szeretne valamit.
  - Egy randit - csillognak a szemei. - Veled. - na azt már nem. Ki nem állhatom Bellát, nem akarok vele randizni. De Madet sem akarom bajba keverni. A francba már nem hiszem el, hogy egy boszorkánnyal fogok randizni egy lány megvédéséért.
  - Rendben, de most állj arrébb. - morgom.
  - Nem fogom elfelejteni, szépfiú!
  Éreztem ahogy Mad izmai megfeszülnek. Tudom, hogy ezzel megbántom, hiszen ő sem bírja Bellát, de csak neki akarok jót, nem akarom bajba keverni. Nem akarom, hogy kitegyék innen, ezt a pár hónapot még vele szeretném tölteni.
  - Miért mondtál neki igen? - kérdezi halkan.
  - Miattad - suttogom. - nem akarom, hogy megtudják és tudom, hogy csak így érhetem el, hogy hallgasson. - nyomom le a kilincset.





Emma Kunis



  Köszönhető Louisnak a keddi napot máris a koreográfia készítésével kezdtem. Természetesen ezért egy órán sem figyeltem, amit némely tanár észrevett és nem nagyon örült neki, de ez van, ha a barátod az utolsó pillanatban szól. Mad is nézegette, hogy mit csinálok, de nem kérdezett semmit sem, egészen az ebédig. Mivel még enni sem volt időm, teljesen lekötött, hogy szinte még semmi sincs meg és még gyakorolni is kellesz, meg persze táncosok is kellenek majd... Utálom mikor az utolsó percben szólnak, de abban biztos vagyok, hogy Lou még vissza fogja ezt kapni. Mad felajánlotta, hogy segíteni fog amiért én örökké hálás leszek neki.
  Harry mindenáron el akart menni Madel vásárol, én bár még egy kicsit mindig féltem ettől, hiszen Mad este elégé kiborult, de tudtam, hogy képtelen lennék lebeszélni róla, így hagytam. Ebéd után szóltam néhány lánynak akiben megbízom, hogy jöjjenek a táncterembe. A lányokkal elég hamar megtaláltuk a közös hangot, gyakoroltunk és már valamennyire sikerült is kiegészítenünk az üres részeket. De nem volt sok időnk mivel nekik is segíteniük kellett Victoriának, így magamba maradtam és gyakoroltam, egészen addig, amíg Harry meg nem jelent.
  Az arcát látva tudtam, hogy baj van, hiszen ő nem szokott ilyen aggódó arcokat vágni a semmiért. Elmondta, hogy Madnek itt volt valamilyen rokona és nem épp szép beszédet mondott neki, amiért Mad ki is borult és nem szeretné, ha egyedül maradna. Utálom az ilyen embereket, akik azért jönnek ide, hogy veszekedjenek valakivel. Senki sem érdemli meg ezt! De várjunk csak Harry azt mondta, hogy rokona volt az a nő, de akkor Mad miért került ide? Bár abból amit Harry mondott nekem az jött le, hogy nem valami jó a kapcsolatuk... Elköszöntem Harrytől, majd rohantam is a szobánk felé. Közben még párszor a pokolba küldtem Louist.
  Amikor beléptem a szobába Mad az ágyon feküdt és nézett a semmibe. De amint észrevett rögtön bocsánatot is kért tőlem, de én nem haragudtam rá, hiszen ezek után nem is lehetne. Még azt is elfelejtettem, hogy azt mondta, hogy segíteni fog... Leültem mellé és azt mondta neki, hogy a fiúkkal mi itt leszünk neki. Meglepetésemre megölelt, most először mióta itt van. Kicsit még beszélgettünk, majd én visszamentem gyakorolni, mivel írtak a lányok, hogy most van egy kis idejük.


***

  Reggel megbeszéltük, hogy 7-re bejövünk gyakorolni, de persze a fiúk sehol sem voltak. De hát mit is vártam tőlük? Kábé fél óra kell nekik a tükör előtt, hogy belőjék a 'sérójukat'... Persze amikor mi lányok késünk akkor már nekik áll feljebb, hogy mi a francot tudunk ennyit a tükör előtt állni, meg blah-blah-blah. Hát mi elkezdtünk nélkülük gyakorolni, majd egy kis idő után ők is megérkeztek. Louis persze megint ugyanazzal a dumával jött, hogy Harry volt az akire várni kellett, nem rá. Mikor ez mindig így van, ő ül annyit a tükör előtt, mivel sosem áll sehogy a haja elmondása szerint. Persze én mindig szívesen belemegyek a játékba, hiszen szeretem szívatni az én haverom, akinek mindig tökéletesen állnak a göndör fürtjei. 
  A próba jól sikerült, szerencsére a fiúk sem hülyéskedték el annyira, amiért külön köszönet nekik. Miközben szünetet tartottunk megnéztük, hogy Mad felébredt-e, de mivel nem így írtunk neki egy levelet, hogy tartson ki és, hogy délután beszélünk... Visszamentünk próbálni. Hulla fáradtan estünk mind a hárman a földre, pedig ők csak énekeltek én mozogtam egész nap vagyis inkább az utóbbi két napban végig. A lányok elbúcsúztak, majd hárman maradtunk, beszélgettünk. 
  Egy kicsit már kezdtem furcsállni, hogy Mad még nem ért vissza, de nem csak én voltam az egyedüli Harrynek sem tetszett. Mivel már mind úgy éreztük, hogy le kéne feküdnünk elbúcsúztunk és mindenki ment a saját szobájába pihenni, viszont nekem az az érzésem volt, hogy Harry nem oda ment. Én amint bedőltem az ágyba el is aludtam.
  Hét óra múlt pár perccel amikor kinyitottam a szemem, de még álmos voltam így visszadőltem és a szemeim is behunytam. A nosztalgiám egészen addig tartott míg az ajtó ki nem vágódott. Nem kellett, hogy kinyissam a szemem tudtam, hogy csak Lou lehet az. Ki az idióta aki nem kopog rajta kívül?
  - Louis meg akarsz halni vagy végre használni fogd a kicseszett kezed a kopogásra? - néztem rá.
  - Hupsz. - huppan le mellém az ágyba, épp, hogy csak nem esik rám.
  - Magánszféra! - tolom arrébb. - Én nem vagyok Harry, hogy engedjem, hogy egy ágyba aludj velem.
  - De igen, mivel ő sem engedi. - morogja.
  - Jól van na maradhatsz. - simogatom meg az arcát.
  - Köszönöm. - fordul felém. Az ágyamban fekszünk és egymás szemébe bámulunk. - Hiányzik, hol van már? - kérdezi hírtelen.
  - Tényleg, még nem jöttek meg? - kérdezem.
  - Nem, ami már kezd elég furcsa lenni. - sóhajtja. Harry nem mondta, hogy hová megy, de tudtuk Louval, hogy Madet fogja megkeresni. 
  - Attól félek, hogy valami baj történ... - motyogom.
  - Nem kell rosszra gondolni. - veszi fel a komoly arcát. - Lehet, hogy csak beszélgetnek vagy csak beültek valahová. - mondja ő ezeket, mikor ő sem hiszi el.
  - Ezt te sem gondolod komolyan. - nézek a kék szemeibe. - Egy temetés után, nem hiszen, hogy sok kedve lenne bárhová is menni.
  - Jó igazad van - sóhajtja. - biztosan mindjárt megérkeznek. - ebben a pillanatban nyomódott le a kilincs és lépett be rajta Harry Madisont szorongatva.
  Erre mindketten felültünk az ágyba. Mi történt Madel? Miért néz ki ilyen furcsán és miért nem tud járni? Lou kipattant mellőlem és segített Harrynek letteni Medet az ágyára. Borzalmasan nézett ki. A szemei csukva voltak és amint az ágyra került már el is aludt. Én is kibújtam a paplan alól és Harry mellé álltam, akinek az arca olyan aggodalmas volt, hogy már kezdtem megijedni. Fel sem tudom fogni, hogy mi történhetett vele. Harry megfordult, majd az ágyamhoz sétált és leült rá, mi is így tettünk Louval.
  - Mi történt? - tettem a kezem a combjára. De ő csak ült és Madet bámulta.
  - Harry - próbálkozott Lou is. - mi lett vele?
  - Én nem tudom... - motyogta. A keze után nyúltam és megszorítottam, tudnia kell, hogy itt vagyunk vele, hogy bennünk megbízhat. - Meg akarta magát... - kezd bele, de elcsuklik a hangja.
  - Mit akart? - kérdeztem gyengéden.
  - ... megölni - épp, hogy hallani lehetett amit mond, de én abban bíztam, hogy ezt rosszul hallottam, hogy nem azt mondta, hogy meg akarta magát ölni.
  - Tessék? - kérdezi vissza Lou.
  - Ha nem találok rá, fogalmam sincs mi lett volna vele - sóhajtja. - lehet nem élte volna túl.
  - Miért tett volna ilyet? - kérdezi Lou.
  - Nem kérdeztem tőle, de biztos vagyok benne, hogy a tegnapi nőnek köze van hozzá.
  - De ugye jól van? - csak bízni tudok benne, hogy jól van.
  - Igen, szerencsére nem volt elég a gyógyszer amit bevett. - sóhajtja. - De az orvos azt mondta, hogy ezt bármikor megismételheti...
  - De nem fogja - fordítom felém a fejét. - nem fogjuk neki engedni. - aprót bólint és pedig magamhoz ölelem. Ebben az elmúlt évben még sosem láttam ilyennek.
  - Victoria tudja?
  - Nem, de az a baj, hogy Bella igen...
  - Az a ribanc?! - morgom.
  - Honnan? 
  - Azt, nem tudom, de meglátott és tudtunkra adta, hogy szól Victoriának, ami nem lenne a legjobb mivel én azt mondtam neki, hogy Mad jól van...
  - Ugye tudod, hogy nagy baj lesz, ha elmondja neki? - kérdezem.
  - De nem fogja. - motyogja.
  - Honnan veszed? 
  - Micsináltál? - kérdi Lou.
  - A hallgatása cserébe randit kért amibe én bele kellett menjek - sóhajtott fel. - miatta. - mutatott Madre. - Annyira biztonságban akarom tudni és magam mellett, hogy képes vagyok még a boszorkával is elmenni randizni, csak, hogy neki jó legyen.
  - Tudom, hogy nehéz, de gondolj arra, hogy Madért teszed. - simítom meg a karját.
  - Igen, csak ez jár a fejemben. - képtelen levenni a tekintetét Madről.
  - Harry - felém fordul. - menj pihenj le, én vigyázok rá, ígérem.
  - Nem akarom magára hagyni. - suttogja.
  - Itt lesz vele Em, de nekem aludnod kell rossz rádnézni. - próbálkozik Lou is.
  - Rendben. - áll fel. - De ha felébred akkor azonnal szól. - bólintottam, majd felálltam és még egyszer szorosan átöleltem.
  - Minden rendben lesz vele. - nyomok egy puszit az arcára. Majd Louhoz fordulok és őt is megölelem. Harry még az ajtóból visszanéz Madre majd kimegy. Én pedig egyedül maradtam a gondolataimmal.
  Visszaültem az ágyra és azon kezdtem gondolkozni, hogy mi kényszerítette Madet erre... Tudom, hogy nem könnyű az élet, de ez azért már nagy butaság. Nem mintha az én fejemben nem fordult volna ez már meg, de mindig hallgattam a szívemre ami azt mondta, hogy ez nem megoldás, de ő nem tette. Ő majdnem megölte magát, ha Harry nem megy utána... bele se akarok gondolni, hogy mi történhetett volna vele. Mivel én még csak most keltem fel nem voltam álmos és megígértem Harrynek is, hogy vigyázok rá. A hátam a falnak döntöttem, a fülembe pedig bedugtam a fülesem és zenét hallgattam, közben pedig csak azt néztem milyen nyugodtan alszik.



Madison Clarck



  Már így is alig álltam a lábamon, de persze nekünk találkoznunk kellett a kedves Bellával. Fel sem tudom fogni, hogy ő mégis honnan tud erről a butaságról, amivel megpróbálkoztam, de már nem is érdekel. Viszont annyira még magamnál voltam, hogy halljam, ahogy megfenyegeti Harryt... Nem tudom elhinni, hogy belement a feltételébe, hogy hallgasson, nem tudom elhinni, hogy randizni fog vele. Miért? Miért pont vele kellett találkoznunk? Miért kell ilyen hülye liba legyen? Hiába mondja nekem azt Harry, hogy csak azért megy el vele, hogy nekem segítsen, nekem ez fáj. Nem tudom, hogy miért, de arra már rájöttem, hogy nem közömbös nekem ez a göndör hajú srác. De Andyért ki fogom bírni, hogy csak a barátja legyek, hiszen szeretem és nem akarom megbántani és tudom, hogy Ő sem lenne képes bántani engem.
  Amikor beléptünk a szobába én már félig aludtam, egyszerűen képtelen voltam nyitva tartani a szemem, annyit éreztem, hogy leraknak az ágyra, majd álomba merülök.
  Amikor kinyitottam a szemem még sötét volt kint. Az órára pillantottam és rájöttem, hogy még csak négy óra van, de én már nem igazán voltam álmos. Talán ez azért van mivel végigaludtam szinte az egész napot. A telefonomért nyúltam, ami a polcon pihent. Nem lepődtem meg mikor 25 nem fogadott hívásom és ugyanannyi SMS-em volt. A legtöbb Saratól, de néhány Andytől is. Teljesen megfeledkeztem Saráról, hiszen megígértem neki, hogy szólok, most biztosan aggódik értem, de ha megtudja, hogy mit tettem majdnem tuti, hogy ő fog kinyírni... Ahogy olvastam az üzeneteket az egyiken nagyra nyíltak a szemeim, mivel azt írta, hogy Harry szólt neki, hogy minden rendben csak egy kicsit magam alatt vagyok. Harry? Visszakerestem az elküldött üzeneteket és tényleg volt egy amit ő írt. Meg kellesz neki köszönnöm, hogy nem árult be. Andynek visszaírtam, hogy minden rendben csak elaludtam, amit tuti, hogy nem fog elhinni, de nem akarom neki elmondani...
  Emma telefonja 5 órakor csengett, mivel ő még aludt és nem akartam, hogy felébredjen felvettem helyette. Nem kellett volna ugyanis Harry volt az, aki amint meghallotta a hangom, azt mondta, hogy lejön. Kibújtam az ágyból és az ajtó felé mentem, amint kiléptem rajta szembe is mentem vele.
  - Jól vagy? - teszi fel az első kérdést.
  - Harry - sóhajtom. - jól vagyok, nem kell folyton ezt kérdezned tőlem.
  - Én csak... - kezd bele, de közbevágok.
  - Te csak nem akarod, hogy újra megpróbáljam... - motyogom. - megnyugtatlak nem fogom.
  - Nem is engedném. - ül le mellém a lépcsőre.
  - Köszönöm, hogy megmentettél. - fordulok felé.
  - Mad ezt nem kell megköszönnöd. - fogja meg a kezem, amit én elhúzok. Nem akarom, hogy hozzám érjen... mivel ilyenkor valami különlegeset érzek.
  - Szerintem vissza kéne mennünk. - állok fel.
  - Igazad van. - áll fel Ő is.
  Még pár másodpercig néztem, majd megfordultam és visszamentem a szobába. Tiszta ruhával a kezemben léptem a be a fürdőbe. Megengedtem a vizet és hagytam, hogy átjárja az egész testem a melegség. Eszembe jutott, hogy Victoriával is beszélnem kell mivel ma pszihológushoz kell mennem... Miután felöltöztem és kiléptem már Emma is fent volt, aki azonnal átölelt.
  - Meg ne próbáld még egyszer.
  - Nem fogom, de megfolytasz.
  - Bocsi. - lép hátrébb. - Jól vagy?
  - Igen jól vagyok, vagyis nem de nem számít, nem fogok még egyszer hülyeséget csinálni nem kell percenként kérdezni. - sóhajtom.
  - Harry?
  - Igen Ő. - fordulok meg és a szekrényhez lépek, ahonnan kiveszem a cipőm. - Nekem beszélnem kell Victoriával.
  - Nem tud semmit...
  - Nem arról, hanem ma azt akarja, hogy pszihológushoz menjek... - morgom. Megölelem és kilépek a szobából egyenesen Victoria szobája felé veszem az irányt ahol meghallom, hogy épp telefonon beszélget.
  - ... persze Mr.Brooks a fiát is szívesen látjuk az ünnepségen...

3 megjegyzés:

  1. Kedevnc*-*
    Benne lennél egy cserében?o.o

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha küldöl egy linket természetesen, de a chaten kérlek, mert azt hamarabb észreveszem :)

      Törlés
  2. Evelyne!!!:DD
    Annyira jó rész és előre sajnálom, ha rövid lesz a megjegyzésem, de épp barátnőmnél vagyon!
    Nagyon jó és Harry!:DDDDD És bella!-.-" Uhh annyira jó, de ki ez a Mr. Brooks?
    Úristen, nagyon várom a folytatást,
    Rose King

    VálaszTörlés