2014. december 3., szerda

Epilógus

Sziasztok!
Eljött a búcsú ideje! Ez az utolsó rész, amit ebbe a blogba írok!
Remélem örültetek, hogy olvashattátok és elmondjátok a véleményeiteket
egy hosszabb kommentben. Azok is tegyék meg, akik eddig nem kommenteltek
egybe senki sem hal bele, csak nekem szerez vele örömet.
A hétvégén még lesz egy búcsú is, amiben sok mindent tudtok majd meg.
Benne lesznek a kimaradt ötleteim is történetből, amit remélem várni fogtok.
Köszönöm a bíztatásokat és az olvasókat!
Véleményeiteket várom!
Jó olvasást!
Ölellek Titeket!
-------------------------------------------------------------------------




  Madison Clarck



  - Mad? - kiált fel Louis, mire én kíváncsian nézek rá. - Emlékszel még arra a pillanatra, mikor először találkoztunk?
  Hogy is felejthetném el azt a pillanatot. Lehet, hogy nem voltam a legjobb állapotban, de ki lett volna a helyemben? Nem akartam ott lenni, minden egyik percről a másikra történt, viszont sosem tudnám elfelejteni Victoria fogadtatását és az előttem felbukkanó emberek arcát.
  - Arra gondolsz, amikor mindketten úgy néztetek végig rajtam, mintha valami hús lennék? - nevetek fel. - Hogy felejthetném el.
  - Mad, felvilágosítanálak, hogy nem én néztem úgy végig rajtad, hanem Harry. - jelenti ki Louis, mire a mellettem ülő göndörke felmordul.
  - Kösz szépen haver. - néz rá dühösen.
  - Nem fogok neki hazudni. - vonja meg a vállát. - Szerintem ő ezt anélkül is tudta, hogy elmondtam volna neki. Tudod a tekinteted lyukat vés az emberekbe.
  Érzem, ahogy az izmai megfeszülnek, mint mindig amikor szívatják egymást. Évek elteltével sem szoktak le még róla. Ott ütnek ahol csak tudnak, bár tudom, hogy csak hülyéskedésből, de akkor is gyerekesnek tartom a viselkedésüket. Hiszen már felnőttek, nem pedig 5 éves kölykök.
  - Szóval ti még az árvaházból ismeritek egymást? - kérdez rá Diana, mire én meglepődve fordulok felé.
  Hogy létezik, hogy ezt nem tudta? Ha a fiúk rajongója akkor tudnia kéne róla.
  - Nem is tudtad? - kérdek rá, mire megrázza a fejét.
  - A rajongónk vagy, jól tudom? - szólal meg Zayn, mire a lány bólint. - Akkor, hogy létezik, hogy erről nem volt tudomásod?
  - Hát... - motyogja, tekintetét lesütve. - Én nem olyan rajongó vagyok, aki kíváncsi az emberek magánéletére. Én úgy gondolom, hogy nekünk ehhez semmi közünk. Lehet, hogy kinevettek majd, de én nem olvastam rólatok, csak a zenétekről. Meg persze képekből tudom, hogy ki mit szeret csinálni vagy éppen kivel alkot egy párt. De nem olvasok cikkeket, mert azok vagy hazudnak vagy olyan dolgokat hoznak a nyilvánoságra, amiket nem kellene.
  Tátott szájjal bámuljuk Dianat. Még sosem találkoztam egy rajongóval sem, aki ilyet mondott volna. Mindegyikük kíváncsi minden apró részletre, erre most előttem ül egy olyan lány, akit ez nem érdekel. Döbbenet, hogy vannak még ilyenek a Földön.
  - Most megleptél. - köszörüli meg a torkát Liam. - Nem gondoltam volna, hogy találkozni fogok egy ilyen rajongóval.
  - Kivétel vagyok, de nem sajnálom, mert így nem ítéllek el titeket. Mert nem azt a személyiségeteket ismerem, amiket az újságok írnak le, hanem amit most fogtok nekem mutatni. - mosolyog.
  - Megleptél. - vallom be. - De örülök neki, hogy találkozhattam egy ilyen lánnyal is, mint te. Niall becsüld őt meg. - nézek rá, mire alig láthatóan elvörösödik. - Igen, még az árvaházból ismerjük egymást. Ott találkoztunk először és ott találtam meg az igazi barátaim - nézek Loura és Emre - és a szerelmem is. - fordulok Harry felé, akinek mosolyogva lehelek egy csókot az arcára.
  - Sosem gondoltuk volna, hogy egyszer lesz egy pozitív oldala is annak a helynek. - neveti el magát Harry. - De tévedtünk. Igaz barátokat találtunk és azt a lányt, akit teljes szívünkből szeretünk. - húz közelebb magához. - Egy szóval sem mondom azt, hogy könnyű út vezetett idáig, de megérte átélni minden egyes poklát, hiszen most nem is lehetnénk boldogabbak.
  - Teljesen igazat adok neked. - biccent felé Emma. - Nem volt könnyű, de minden perce megérte. - simít végig a hasán.
  - Szóval mi nem tartozunk bele ebbe a kis csapatba? - vonja fel a szemöldökét Perrie.
  - Dehogynem! - vágja rá Lou. - Csak ti később csatlakoztatok hozzánk, de attól még ugyanolyan fontosak vagytok számunkra.
  - A ti kapcsotok erősebb. - mosolyog Soph. - Amit mi meg is értünk, hiszen hamarabb kerültetek egybe, ahogy a fiúk is, de attól még ugyanúgy barátok vagyunk.
  Jó volt visszaemlékezni mindenre, ami az elmúlt években történt. Lehet, hogy nem azok voltak életem legszebb napjai, de sosem akarom őket elfelejteni, mert ott tértem vissza önmagamhoz, ott éreztem először, hogy tényleg fontos vagyok valakinek.
  Mivel Diana bevallotta, hogy nem igazán ismeri a történetünket úgy döntöttünk, hogy elmeséljük neki. Kíváncsian hallgatta. Bevallom még én is tudtam meg újdonságokat, pedig azt hittem, hogy ez már nem lehetséges.
  Viszont a sok mesélésbe mindenki belefáradt és lassan elálmosodott.
  - Én még nem akarok aludni. - sóhajt fel Lou. - Csináljunk valamit. - néz körbe rajtunk.
  - Én esküszöm neked, ha most azt mered mondani, hogy üvegezzünk, kizárlak a farkasok közé. - néz rá komolyan Emma.
  - Megsértettél. - jelenti ki Louis. - De nem erre gondoltam, hanem mondhatnánk köszöntőt és készíthetnénk egy képet.
  - Te is tudod, hogy a lányok nem ihatnak. - vágja rá Harry.
  - Gyerekpezsgőre gondoltam. - válaszolja lazán, mire mind rápillantunk, majd felszakad belőlünk a nevetés. - Az legalább nem káros. - próbálja helyreállítani légzését.
  Ebben igaza van, bár Harry körülöttem lévő karjai miatt tisztában vagyok vele, hogy neki ez nem tetszik. Louis tíz pohárral és egy  rózsaszín üveggel tér vissza, amit lehelyez az asztalra, majd mindenkinek tölt és a kezébe adja a poharát.
  - Mire mondjunk köszöntőt? - kérdezi Niall.
  - Szerintem mindenki tudja, mi az a két szó, ami a fejünkben van. - mosolyodik el Liam.
  Szép lassan mindenki felállt, majd előre nyújtotta a poharát és egyszerre szólalt meg:
  - A barátokra és szerelemre! - mondjuk kórusban, majd poharainkat összeérintjük és végül lenyeljük a tartalmát.
  - Szeretlek. - suttogja a fülembe Harry, majd a nyakamba puszil.
  - Én is téged. - fordulok vele szembe, majd puszit nyomok az ajkára.
  Vigyorogva helyezkedünk el a földön arra várva, hogy leteljen a 15 másodperc és elkészüljön a kép. Nem tudjuk mit hozhat a jövő, de most boldogok vagyunk és csak ez számít. Tudjuk, hogy együtt maradunk és sosem feledkezünk meg a másikról, történjék bármi  is.
  Hogy mi lesz velem és Harryvel? Fogalmam sincs, csak annyi biztos, hogy nem menekülünk el egymástól. Együtt maradunk és egy nap majd összeházasodunk, miután megszületett a gyermekünk. Nem akarok előre tervezni, mert az sosem sül el jól. A jelenre akarok koncentrálni, mivel csak az a fontos.
   Harry kezét a pólóm alá rejti, mire a mosolyom csak szélesebb lesz. A vakú a szemünkbe fog világítani, alig két másodperc múlva, ami azt jelenti, hogy elkészül az első közös képünk - amin együtt az egész nagy 'család' - a sok közül. Egyszerre kiáltunk fel a villanással:
  - BOLDOGSÁG!

17 megjegyzés:

  1. Azta, el sem hiszem hogy vége :/ Nagyon imádtam, ez volt ez eső blog amit olvastam tőled, imádtam minden egyes részt. :) Tökéletes befejezés volt, imádtam Harry és Mad történetét. <3 Igazán tehetséges író vagy és nagyon örülök, hogy olvashatok tőled :) Továbbra is veled tartok és várom a megkezdett blogjaid folytatását. :)
    Szép napot, sok puszi :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is nehezen hiszem el, hogy már vége. Kedvenc blogom volt, ezt írtam a legszívesebben, de ideje volt megválnom tőle. Szomorú vagyok miatta, de egyben boldog is, mert ez azt jelenti, hogy több időm lesz a régi blgojaimra, aminek remélem örültök. Én nagyon boldog vagyok, hogy tetszett a történet.
      Puszi Evelyne!

      Törlés
  2. Sajnálom,hogy vége ennek a blognak.Az elejétől olvastam már.Mindig nagyon vártam,hogy legyen új rész.Ha nem is komiztam mindegyikhez,de olvastam őket.Imádtam ezt a blogot. :)♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is sajnálom, de így kellett legyen. Örülök, hogy velem tartottál és remélem a jövőben is így lesz!

      Törlés
  3. hmmm..még egy számomra nagyon imádott blog ért a végére. Mad és Harry vidám, olykor szomorú történetét mindig imádtam olvasni. Mindig izgatottan vártam mikor érkezik a következő rész, sokszor törént hogy olyan fordulatok történtek melyeket életemben nem gondoltam volna.
    Hogy rólad is írjak, nagyszerűen használod a fantáziád, valamint a szöveghasználatod is perfect, szinte az egész blog alatt beletudtaam élni magam a helyzetetkbe és olykor még megis könnyezetem azt.
    Sajnálom nagyon hogy vége lett, de aminek már vége azt nem szabad tovább húzni :)
    Valamint jó hogy nem maradok történet nélkül mert még akad amiben várhatom izgatottaan a részeket. :)
    Köszönöm szépen hogy megajándékoztál ezzel és a többi fantasztikus bloggal.
    Remélem még sokáig olvashatom az általad írsz szuper történeteket. :) ‹3 xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szeretek az embereknek meglepetéseket okozni a fordulatokkal, ez sosem fog változni. Valahogy mindig nehezen hiszem, hogy jól írok, de ti mindig elhitetitek velem, hogy így van. Az, hogy a fogalmazásom és a fantázim is fejlődik annak köszönhető, hogy rengeteget olvasok, amikor időm engedi...
      Sosem lesztek történet nélkül, mert azt nem engedem meg.
      Én köszönök mindent!
      Puszi

      Törlés
  4. Őszintén nem vagyok annyira a szavak embere, de azt legalább el tudom mindani, hogy imádtam ezt a blogot. A történetet, a szereplőket -igaz, volt akit elküldtem volna melegebb éghajlatra:D -lényegében mindent imádtam. Imádtam, ahogy leírtad az érzéseiket, teljesen velük tudtam érezni.
    Hiányozni fog Mad és Harry története<3
    További sok sikert!!:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. örülök, hogy tetszett a blog. Minden blgoba kell olyan szereplő akiket szeretünk és olyan is akiket nem. Ez mindig így lesz... ettől izgamlasak a történetek! nekem is hiányzoni fog, de így lesz a legjobb.
      Köszönöm! Puszi.

      Törlés
  5. Nagyon szerettem ezt a blogot
    Minden heten arra varva hogy jojjon a kovi resz oedig tudtam hogy szombaton jon csak biztam benne hogy unatkozol es hogy hamarabb hozod... ez a blog sok mindenre megtanitott teged sztem leginkabb helyesebben irni es fogalmazni... Mad es Harry tortenete nagyon tetszett
    ♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡
    Ha vannak meg blogjaid letszi linkelsz mert nagyon szeretem ahogy irsz..
    Sok sikert a meg blogot tervezel...!! Remelem hogy tervezel:D

    By.:Adyka

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett!
      Ha lett volna időm több rész érkezett volna a héten, de nem volt... Igen, ez az egyik legrégebbi blogom, amit írni kezdtem. Fejlődtem és ez nektek is köszönhető, mert ti tartottátok bennem a lelket! A blogjaim megtalálod a modulsávon, ha érdekelnek.
      Igen tervezek, ahogy ezt a búcsúban is olvashattad. Lesznek új blogjaim, csak egyenlőre még szeretném befejezni a régieket!
      Puszi

      Törlés
  6. Hali.
    Nem hiszem, hogy 2-3-nál többször komiztam, de így a végére azért gondoltam írok :))
    Nem tudom elhinni, hogy vége a sztorynak. Szinte teljesen hozzám nőtt már!! Sajnálom, hogy itt a The End...
    Fantasztikussan fogalmazol, és nagyon jól használod a képzelőerődet. Egyébként gratulálok a rendszeres
    olvasókhoz, nagyon sok embert sikerült a bloghoz láncolnod :D
    Ui.: csak így tovább!!!
    Puszi Barby

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nekem az a néhány komment is sokat jelentett!
      Én is nehezen hiszem el, hiszen kedvenc blogom volt, de egyszer minden jónak vége szakad nem igaz?!
      Mindent megpróbálok, hogy fejlődjek, ugyanis szeretnék a jövőben a munkám mellett még az írással is foglalkozni, csak nem mint bloggerina, hanem mint író, ha sikerül majd...
      Köszönöm, a támogatást!
      Puszi

      Törlés
  7. Örülök, hogy tetszett és, hogy vártad a részeket, remélem a következő és a régi blogjaim is tetszeni fognak majd.

    VálaszTörlés
  8. Drága írótársam G.B.Evelyne!
    Igaz,nem az elejétől tartok veled/veletek ebben a blogodban. Nyáron találtam rá. Nagyon megtetszett. Egyenesen imádom! Nem egy blogodat olvastam már! Ha a kedvenc blogíróimat kéne megmondanom akkor Téged mondanálak! Egyszerűen csodállak! *-*
    Tudom,hogy Ez nagyon sablonos,de így igaz! Nagyon csodálom ahogy írsz. Ahogy megfogalmazol egy mondatot is. Sok 'író' (köztük Én is) irígyjedik a szókincsed miatt. Nem Olyan író vagy aki 'jómostmegíromeztarésztisaztáncső' ,hanem szépen kifejted közölnivalódat. 2-3író miatt kezdtem el én is az írást. Te is benne vagy. Nagyon imádtam ezt a blogodat is! Csak így tovább! Remélem lesz még Harry-s blog! :) Utólag is kellemes karácsonyt! És persze majd boldog új évet! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nagyon köszönöm! Ez nagyon sokat jelent nekem. Sajnálom, hogy ilyen későn válaszolok, de már rég befejeződött a blog és mivel elég sok komment ékezett utólag ezért most mindre válaszlok. Azért annyira nem tartom magam jónak, hogy én legyek a kedvenced, de ha te ezt mondod én elhiszem neked! hidd el nekem az elején én is közéjük tartoztam, de rengeteget írtam és olvastam, ami sokat segített. Szinte minden résszel szenvedtem és sokszor mondtam már azt is, hogy csaklegyenmárvége de nem adtam fel. És elég jó helyre jutottam, vagyis szerintem! Szerintem észrevehetted, hogy lett még új blogom, ami Harrys, remélem az is tetszett neked!
      Köszönöm a jókívánságokat, én is neked, bár már egy kicsit lekéstem róla, de na!

      Evelyne xx.

      Törlés
  9. Szia!Tudom "kicsit" későn írok,de úgy gondoltam hogy Jobb későn mint soha! Először mikor megláttam hány részes megakadt a szemem.Mennyi? De amint elkezdetem olvasni magával ragadott a történet amely nagyon egyedi volt.Amint akad 10 percem leültem olvasni.Nem találtam benne felesleges részeket,mert olyan ebben a történetben nincs!!Nagyon jól írsz és fogom olvasni más blogodat is!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Sosem késő, mindig szívesen fogadom a kommenteket! Igen ez elég sok részes, de nem bántam meg, hogy húztam, mert így volt jó. Örülök, hogy tetszett és hogy megfogott az írásmódom. Remélem más blogom alatt is olvashatom majd a véleményed!

      Evelyne xx.

      Törlés