Búcsú

Sziasztok!

   El sem tudom hinni, hogy már a búcsút fogom írni, de még nem akarok erre gondolni, míg le nem írtam az utolsó szavakat. Mint említettem már itt nem csak a fecsegésemet olvashatjátok, hanem kimaradt jelenetekről is szó lesz, remélem kíváncsian vagytok rá. Most pedig kezdjük az elején. 

  Azt sem tudom, hol kezdjem. Annyi mindent szeretnék nektek mondani, de valószínűleg a fele sem lesz meg, viszont megpróbálok semmit sem kihagyni, ami számomra fontos, hogy ti tudjátok. 

  Először is: nélkületek ez nem ment volna. Ha ti nem vagytok akkor biztosan rég feladtam volna. Lehet, hogy számotokra nem jelentett sokat az az egy-két komment, nekem viszont önbizalmat adott. Mivel tudtam, hogy van értelme folytatnom, hiszen várjátok a folytatást. A legtöbb olvasó fel sem tudja fogni, hogy mennyit jelent az íróknak egy-két kedves szó, akik viszont írnak azok pontosan tudják, hogy mit jelent nekünk. Nem számít milyen hosszú, csak az, hogy gondoltatok rám, hogy megpróbáltátok kifejezni a véleményeiteket. Nekem ez sokat jelentett, hiszen sokkal könnyebben álltam neki a következő rész megírásának, mint amikor egyetlen egy komment sem érkezett, viszont erre később még visszatérek majd, most nem erről szeretnék nektek írni. Tudnotok kell, hogy ti vagytok a legjobbak! Minden kedves szavatok számomra egy lökés volt és az is lesz a jövőben. Amikor felnéztem a blogger-re és láttam, hogy egyel több olvasóm van, mint előző nap volt, bearanyozta a napom, hogy az egyik napról a másikra érkező kommentek is. 

  Köszönöm azt, hogy vagytok nekem és támogattok. Nem engeditek, hogy kételkedjek magamban, pedig nem egyszer megtettem, de mindig találtam valami vékony szálacskát, amibe belekapaszkodhatok. Ezek legtöbbször a ti szavaitok voltak esetleg beszélgetéseink facebook-on. Nem győzöm elégszer elmondani, hogy csak nektek köszönhetek mindent. MINDENT KÖSZÖNÖK, DRÁGA OLVASÓIM!

Kisebb csalódás: Nem volt nagy ne ijedjetek meg. Senkit sem akarok megbántani, remélem nem veszitek majd annak. Én is rengeteg blogot olvasok, ahová nem igazán írok kommenteket, bár tudom, hogy mennyire fontosak az íróknak. Én is lusta vagyok, ahogy a legtöbb ember, ezt mindenkinek el kell fogadnia, én is megteszem. Lehet, hogy nem írtatok minden részhez véleményt. Voltak olyanok ahová sok érkezett, olyanok is ahová kevés vagy éppen semmi. Bevallom az utóbbi kicsit elszomorított, de mindig sikerült valaminek köszönhetően kiküszöböljem magamból, hogy nem tetszett amit írtam... Csak reménykedni tudok, hogy kicsit hasonlítotok rám és az utolsó részhez ti is írtok majd nekem egy hosszabb kommentet, akik nem írtak még soha, de természetesen azokét is várom, akik írtak.

Kimaradt jelenetek. Gondolatok:

  Mielőtt még ebbe belekezdenék szeretnék nektek elmondani valamit a történetről. Ne haragudjatok rám, de ezt muszáj elmondanom. Az elején nem tudtam hová tart a blog. Csak kisebb jelenetek voltak meg bennem. Nem találtam ki semmit sem, nem volt biztos tervem, csak elkezdtem írni, ami éppen a fejembe motoszkált. Ám, amint közbejött az árvaház már tervezni kezdtem és kicsit előre gondolkodtam. Bár még akkor sem tudtam, hogy lesz-e vagy sem második évad, ez csak az utolsó öt részben derült ki számomra. 

  Az tudtam, hogy az első évadban biztosan nem lesznek híresek, bár a másodikra már megváltozott a döntésem, ahogy ezt ti is láttátok. Arra sem gondoltam, hogy Andy-t úgy fogom beállítani, mint Harry féltestvére, de mégis megtettem. De most inkább beszéljünk a kimaradt jelenetekről.

  Emlékeztek arra a részre, amikor Andy meghalt és Harry is és Mad is kapott egy levelet? Gondolom igen. Akkor arra gondoltam, hogy ezt Andy szemszögéből írom meg, ahogy írja őket és mit gondol a kapcsolatukról, hiszen Harry levelét nem fejeztem be és azt 'inkább abban mondta el'. Aztán meggondoltam magam. A végén is sokat változtattam. Sok jelenetet kihagytam, mivel már nem akartam ennyire húzni a dolgokat. De most elmondom, hogy mi maradt ki.

  Amikor Harry megtudta, hogy Mad terhes, akkor nem borult ki annyira, mint én azt terveztem. Nagyobb veszekedést akartam, aminek végül az lett volna a vége, hogy Harry elrohan és mivel figyelmetlen volt a gondolatai miatt balesetet szenved... Természetesen nem sérült volna meg komolyan, de Mad magát hibáztatta volna. Aztán lett volna egy rész, ahol mindent megbeszélnek és kibékülnek. Aztán szerettem volna még a turnét is belevinni a terhességel, de inkább nem tettem, hiszen akkor még rengeteg rész lett volna, ami már túlzás is lenne. Louis esküvőjét is meg akartam írni, de arra sem került sor, ahogy a Harryékére sem. A legtöbb blogba az epilógus évekkel később történik, én úgy gondoltam nem követem a rendet. Maradok a jelenben és egy kellemes kikapcsolódásban, majd a végén a gondolatok, hogy mire számít majd a jövőben. Talán még azt is beleszúrtam volna, hogy kiderül Harry lefeküdt Bellával és az is, hogy Madtől pénzt kunyerált az anyjának a testvére, így gondolom jobban emlékeztek, mintha a nevét írnám, ami ebben a pillanatban nekem sem jut eszembe. De úgy éreztem elég volt benne a dráma, nem viszek többet. Így az lett a vége, amit ti is olvastattok.

Statisztika:

  Mérhetetlen boldogság tölt el, amikor erre a kisebb képre nézek.  Hogy miért? Egyszerű, rengeteg olyan dologról van szó, amit szívesen néztem minden nap. 307. El sem tudom hinni, hogy enni megjegyzésem van, viszont lassan el kell hinnem, hiszen a számok sosem hazudnak. 101 olvasó, akik rendszeresen követték a történetem, akik minden részt izgatottan vártak. KÖSZÖNÖM NEKTEK! Ezt bevallom nem terveztem így, de ezzel a bejegyzéssel együtt összesen 100 közzétett bejegyzésem van. Fogalmam sincs róla, hogy ezek a számok változni fognak a jövőben vagy sem, de reménykedek benne, hogy igen. Boldoggá tenne, ha az után is sokan olvasnák, hogy már befejeztem.

  Több, mint 140.000 megtekintése van az oldalnak, amire nagyon büszke vagyok. Legtöbben Magyarországról nézték, de voltak sokan Romániából és az Egyesült Államokból is. Köszönöm nekik minden egyes kattintást!

A jövőben:

  Minden az írás az életem része és nélküle nem érzem magam teljesnek, természetesen folytatni fogom. De most nem szeretnék rengeteg blogot vezetni egyszerre. Igaz van még jó pár, ami befejezésre vár és meg is fogják őket kapni lassan. Addig egyetlen egy új blogom lesz, amiről már meséltem nektek, ami nem más mint Runaway with me (Louis Tomlinson ff,), ami karácsonykor fog megnyílni. Remélem várjátok.

Runaway with me

Természetesen a régebbi blogjaim is megvannak és folytatódnak, amint már mondtam. Ezeket az oldalsávon találjátok meg a My Blogs modulba, olvassátok őket, ha van kedvetek!

Ez volt a kedvenc blogom. Ide szerettem a legjobban írni, de egyszer minden jónak vége szakad és ez normális. Most ott lesz a Louisos blogom, amit már most imádok és remélem ez veletek is így lesz majd!

Mindent Nagyon Szépen Köszönök! Ti vagytok a legjobbak! Szeretlek titeket! Hamarosan hallotok rólam! Sok puszi, Evelyne!

The End...