2014. november 29., szombat

II.évad 42.rész - "Remek ötletem támadt!"

Sziasztok!
Ahogy ígéretem itt az újabb rész, remélem sikerül a tervem és jövőhéten már csak
az epilógust kell megírnom nektek. 
Nem akarom elsietni a dolgokat és ha nem megy majd az írás akkor nem is fogom
erőltetni, de szeretném végre kiadni magamból a végét, míg ki van rajzolódva a 
fejemben. Remélem nektek is tetszeni fog az öltem és azt is, hogy az utolsó részhez 
a legtöbb olvasóm írni is fog. Tudom, hogy lusták vagytok kommentelni ezt tapasztalatból 
is mondhatom, de mi akik írunk ebből merítünk erőt, ha nincs komment, nem megy 
olyan könnyebb az írás, de mindig megoldom valahogy, mivel szeretnék nektek írni
akkor is, ha ti nem mondjátok el a véleményeiteket. 
Köszönöm a bíztatást és az olvasókat!
Jó olvasást!
Ölellek Titeket!

--------------------------------------------------------------------



Madison Clarck


  A koncert fantasztikusan sikerült. A fiúk nagyon jól teljesítettek. Harry szerint ez annak volt az oka, hogy én is itt voltam, viszont szerintem ez hülyeség. Hiszen így maximum csak neki volt jobb, de nem számít. 
  A legtöbb koncert után bulizni megyünk, ám ez már nem lehet így, miattunk. Emmával mi nem ihatunk, így a fiúk úgy döntöttek, hogy inkább vacsorázni megyünk, aminek mindketten örültünk, hiszen éhesek voltunk. Rám ez sosem volt jellemző, de most már nem csak magamat etetem, hanem a babánkat is, így érthető, hogy többet eszem, mint általában szoktam. 
  Egy nyolc személyes asztalnál foglaltunk helyet. Igaz, hogy egyel kevesebben voltunk, de ennél fértünk el mind. A pincér hamar felvette a rendelésünk, mi pedig távozása után beszélgetni kezdtünk.
  - Csak én érzem úgy, hogy ez volt az egyik legjobb fellépésünk? - kérdezi izgatottan Liam.
  - Szerintem mindenki nevében beszélhetek, hogy teljesen egyet értünk veled. - válaszolja Louis. - Szerintünk ez a lányoknak köszönhető, viszont ők ezt hevesen tagadják. - rázza meg a fejét.
  - Csak nem akarják bevallani, hogy ők a mi kabaláink. - neveti el magát Niall. - A barátnők mindig szerencsét hoznak nekünk, nem emlékeztek?
  - Dehogynem. - szól fel Zayn. - Amikor bármelyikük is ott van a koncertünkön az biztosan remekül sikerül. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a többi nem, de most legyünk komolyak eddig sosem volt semmilyen probléma míg valaki itt volt közülük. - pillant Harryre, mire én elnevetem magam.
  - Kösz, Zayn. - morogja. - Tudod igazi nagy öröm ezt hallani.
  - Én egy szóval sem említtettelek téged. - védekezik, bár mindenki tudja, hogy rá gondolt.
  Hiszen csak vele szokott megtörténni, hogy elesik, majdnem belesétál a tűzbe vagy hasonló dolgok. De szerintem ez nagyon aranyos benne, hogy ennyire izgul a koncertjeik előtt. Ahhoz képes mennyi mindent élt már át, nem értem, hogy létezik az, hogy még mindig azon parázik mikor történik meg vele, hogy elfelejti a szöveget vagy bármit is rosszul csinál.
  - Én így szeretlek. - suttogom a fülébe, mire combomon lévő keze belemar a bőrömbe.
  - Remek ötletem támadt! - csillan fel Louis szeme. 
  Legtöbben ennek örülnének, mi is így lennénk vele, ha nem ismernénk őt. Ahányszor csak elhagyja a száját, hogy remek ötlete támadt mindig valami hülyeséget talál ki, ami nem sül el szinte sosem jól. 
  Például részegen menjünk ki sétálni az utcára, aminek a következtében végül a sitten kötöttünk ki csendháborításért. Végül jó móka volt, csak az ott töltött éjszaka már senkinek sem tetszett annyira, főképpen akkor nem mikor felébredtünk és azt sem értettük mit keresünk ott. 
  A másik pedig az volt, hogy lopózzunk be egy buliba, amire minket nem hívtak meg. Igazából ennek a vége jó volt, hiszen a fiúk ismerték a tulajt és beengedtek minket, de az eleje már nem volt ilyen kellemes. Lefogtak minket és ki akartak tetetni, mindenki minket nézett és fotózott, de szerencsére lebeszéltük őket arról, hogy bármi is a napvilágra kerüljön abból, ami történt. 
  Szerintem nem én vagyok az egyetlen a srácokon végignézve, akinek eszébe jutott ez a néhány dolog. Ugye ezt nem mondod komolyan? fejjel bámulunk rá, mire ő elneveti magát.
  - Nyugi srácok. - néz végig rajtunk. - Ebből semmi rossz sem sülhet el.
  - Miért tűnik nekem olyan ismerősnek ez a mondat? - gondolkodik el Zayn. 
  Mindig ezt mondta előtte, hogy semmi rossz nem történhet és mi hittünk neki. Bár előbb meg kéne hallgatni az ötletét és csak utána elítélni...
  - De ezt most komolyan is gondolom. - morogja. - Szóval mondhatom?
  - Ha nem kötünk ki a sitten, mert én ilyen hassal nem igazán szeretnék. - pillant rá Emma, mire Lou csak a szemét forgatja.
  - Szóval arra gondoltam, hogy elmehetnénk valahová. - mosolyog ránk. - Emlékszem, hogy minden félévben legalább egyszer elmentünk egy közös nyaralásra, ám ez ebben az évben még nem történt meg. Mivel hamarosan mind családot alapítunk majd még kevesebb időnk lesz rá. Nem lenne kedvetek hozzá? Elmehetnénk mind a kilencen egy hétvégére a hegyekbe, mint két évvel ezelőtt...
  Jobban belegondolva teljesen igaza van. Rég mentünk már el, így. Visszaemlékezve azok a pillanatok örökké megmaradnak majd bennünk. A sok hülyéskedés, az együtt töltött romantikus pillanatok és a játékok, amikből már kinőttünk, bár ha Louis kicsit bepiál akkor biztos vagyok benne újra felhozná őket. 
  - Vallom én azt hittem azt mondod, hogy raboljunk ki egy bankot. - mondja halál komolyan Liam, majd pár másodperc múlva kitőr belőle a nevetés, amihez mind csatlakozunk. - De tévedtem. - fogja vissza magát. - Ez az ötlet nagyon is tetszik. - bólint rá.
  - Sok szép emlékünk van és még ennél is többet abban a házban. - vigyorog Harry.
  - Ha a lányok is benne vannak akkor már a jövőhéten mehetünk, hogy Emmának is jó legyen. - szólal meg Lou, ismét. - Bár nem szeretnék vele ilyen utat megtenni, de mivel azt mondta, hogy ne aggódjak érte annyira, így rávettem magam. Ott leszek vele és ti is ott lesztek nem eshet baja. Lányok benne lennétek? - néz ránk.
  Emmával összenézünk, majd kivesszük egymás tekintetéből a választ.
  - Szerintünk is remek ötlet. - mosolygok. - Sok emlék köt ahhoz a helyhez és szerintem is több ilyen kirándulást kéne szervezni, amíg még van rá időnk. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy miután megszületnek a babáink nem mehetünk sehová sem együtt, de már nem lesz annyi időnk. Természetesen benne vagyunk.
  - Remek. - vágja rá. - Akkor ezt is megbeszéltünk.
  - Srácok? - szólal meg Niall. - Szeretnék valamit mondani, azt hiszem. - motyogja, mire mindenki felé pillant.
  - Oké Niall, miért nézel úgy, mintha azt akarnád velünk közölni, hogy meghalt a kiscicánk? - kérdi Lou.
  - Nem. - rázza meg a fejét. - Nem erről van szó csak kicsit fura ezt elmondani. - vonja meg a vállát.
  Niall valamiért mindig furán érezte magát, mikor nyitott felénk. Még a mai napig sem értem az okát, de ha ennyire kellemetlenül érinti a dolog akkor biztosan fontos számára.
  - Ne is foglalkozz, Lou-val. - mosolygok rá. - Nem kell komolyan venni...
  - Hé ez nem volt szép. - vág közbe, mire én csúnyán nézek rá.
  - Pofa be, mert igazam van. - nyújtom rá a nyelvem, mire ő rám mosolyog. - Szóval csupa fül vagyunk Niall.
  - Arról lenne szó, hogy nem kilencen mennénk. - süti le a szemét. - Lenne egy plusz személy... - teszi hozzá alig hallhatóan.
  Plusz személy? Na várjunk csak egy pillanatot, azt akarja kinyögni, hogy barátnője van és nekünk erről egy szót sem mondott eddig?
  - Barátnőd van? - pislogok felé, mire ő elvörösödve bólint.
  Milyen aranyos. Igaz nem olyan szoros vele a kapcsolatom, de mindig számíthat rám, ha szüksége van bármire és ez fordítva is igaz. A fiúk biztosan cukkolni fogják vele, de én majd megvédem, mert tudom milyen az, mikor ezt teszik veled.
  - Miért nem mondtad el nekünk? - kérdez rá Liam. - Bennünk megbízhatsz.
  - Tudom. - sóhajt fel. - Nem is azért nem beszéltem róla, mert nem bízom bennetek, hanem mert nem voltam biztos, hogy komoly a dolog, de már úgy érzem. - pillant ránk zavartan.
  - Megtudhatjuk, hogy hol ismerted meg és hogy hívják? - kérdezi kedvesen Emma.
  - Persze. - bólint rá. - Lehet, hogy kicsit fura, de rajongó. - jelenti ki. - De nem valami őrül rajongó, mint aki ellopta Liam gatyáját. - teszi hozzá nevetve. - Hanem egy nagyon aranyos és kedves lány. Az egyik dedikáláson ismertem meg. Nem gondoltam volna, hogy még találkozunk, de amikor a múltkor elmentem meccsre pontosan mellettem ült és beszélgettünk. Zavarban volt eleinte, de ezzel én sem voltam másképpen. - vonja meg a vállát. - Majd számot cseréltünk és megígértem neki, hogy hívni fogom és meg is tettem, aminek nagyon örülök. Diana a neve. - vörösödik el.
  Nem tehetek róla, ne kicsúszik a számom egy kacaj. Hogy miért? Nem azért, mert kinevetem őt, erről szó sincs. Csak eszembe jutott, hogy a fiúknak van egy dala, aminek pont ez a címe.
  - Bocsi, hogy ezt kérdem, de ő ismeri a mi nyelvünket? - tartja vissza a nevetést Zayn.
  - Nagyon viccesek vagytok. - morogja. - Igen, persze, hogy ismeri.
  - Örülök, hogy boldog vagy. - köszörülöm meg a torkom. - Biztos vagyok benne, hogy mindenki örülne, ha elhoznád őt is és bemutatnád nekünk. Különben meg miért is titkoltad eddig? - vonom fel a szemöldököm.
  - Csak egy hónapja történt. - motyogja zavartan. - Nem akartam senkivel sem beszélni, míg nem vagyok benne biztos, hogy ő az igazi.
  - Úgy érzed, hogy ő az igazi? - kérdi mosolyogva Harry.
  - Nem tudom. - néz rá. - De mellette jól érzem magam és nem gondolok arra, hogy híres vagyok. Úgy érzem, mintha egy srác lennék akinek bejön egy lány, nem pedig Niall Horan, a híres fiúbanda énekese.
  - Akkor ne engedd el magad mellől soha többé. - néz rá komolyan Harry. - Mert én ugyanezt érzem mellette. - mosolyog rám, mire vigyorogva nyomok egy puszit az arcára.

  ***

  Még egy kicsit beszélgettünk, majd visszamentünk a szállodába, mivel Emma elfáradt. Nem mondom, hogy én még sokáig bírtam volna, de örülök, hogy nem nekem kellett ismét ezt mondani a fiúknak.
  Megbeszéltük, hogy a jövőhét pénteken indulunk és hétfő reggel jövünk haza. Természetesen a fiúk még zaklató kérdésekkel bombázták Niallt, amire ő nem mindig tudott mit mondani, vagy tudott volna csak nem akarta az orrukra kötni. Amit teljesen megértek, hiszen én sem mondanám el, hogy mikor feküdtem le először Harryvel. Milyen régen is volt már.
  Pizsamába bújva lépek ki a fürdőből és pillantok az ágyon fekvő Harryre, akin természetesen csak egy bokszer van. Mosolyogva nézek végig kidolgozott testén. Szemei csukva vannak, de mintha megérezné, hogy nézem, mivel mosolyra húzza ajkát.
  - Tudom, hogy tetszik amit látsz, de jobban szeretném, ha mellém jönnél és magamhoz ölelhetnélek. - pillant rám. 
  - Milyen kis követelőző vagy ma este. - ülök le mellé, mire ő pár másodperc alatt maga alá terít. - Te magad is tudod, hogy nem lehet. - nézek a szemébe.
  Persze, hogy tudja, de azt is, hogy nem csak úgy tud nekem örömet szerezni, hanem apró csókokkal is. Pontosan ezért tapasztja ajkát a nyakamra, majd hinti be a bőrömet puha csókokkal. 
  - Harry... - motyogom. Vigyorogva emeli fel a fejét, majd csak le ajkamra hevesen.
  Kezeimmel azonnal a hajába marok és közelebb húzom őt magamhoz. Addig csókol amíg csak lehet, amíg nem kiált levegőért a tüdőm. Aztán pedig egymás szemébe nézve próbáljuk helyreállítani lélegzésünket.
  - Ugye tudod, hogy mi jutott eszembe, amikor Lou azt a házat említette? - kérdi csillogó szemekkel.
  - Azt hiszem igen. - nyögöm ki.
  Sosem fogom elfelejteni, hogy mi történt első éjszaka a hálószobában. Nem volt mindennapi az biztos. Emlékszem, hogy egész úton idegesítettük egymást. Olyan helyen értünk "véletlenül" egymáshoz, ahol nem lett volna szabad. De mivel nem egyedül voltunk a kocsiban, nem tehettünk semmit. Ám, amint megérkeztünk alig tettük le a bőröndöket a szobában, Harry már le is csapot rám és hát egy elégé heves két órában volt részünk.
  Belevörösödtem az emlékeimbe. Sosem felejtem el, hogy szakította ketté rajtam a kedvenc pólóm és fehérneműm.
  - Most az nem történhet meg, de ígérem - suttogja a fülembe - kitalálok valamit, amivel felejthetetlenné teszem számodra azt a pár napot. 
  - Nekem már azért is felejthetetlen lesz, mert veled leszek és azért is mert megismerhetem Niall barátnőjét, akiről eddig a napig nem is hallottam. - simítok ki egy tincset a szeméből.
  - Szóval nem is miattam, hanem Niall miatt? - gördül le rólam, sértődötten.
  - Azt mondtam azért is. - fordulok felé. - Természetes, hogy miattad lesz felejthetetlen, de örülhetek, hogy bemutatja nekünk nem?
  - Persze. - mosolyog rám. - Mi is örülünk neki. Furcsa, hogy nem említette nekünk egy szóval sem. Bár nekem feltűnt, hogy néha órákra eltűnik és nem mondja hová megy, de arra nem gondoltam, hogy csajozni. Ismerem őt, de úgy látszik az emberek változnak.
  - Minden embernek szüksége van változásokra. - húzódom közelebb hozzá. - Remélem, amikor te apuka leszel csak egy gyerekre kell majd vigyáznom, nem pedig kettőre.
  - Ez fájt. - neveti el magát. - Rám nem kell vigyázni, lehet, hogy csinálok hülyeségeket, de a kislányomat úgy fogom védeni, mint téged, amikor valaki rád mer nézni a fotózásokon.
  - Kisfiúnkat. - javítom ki. - Szerencsés lesz, majd egy ilyen apukával, de nem tudom, hogy neki mennyire fog tetszeni a védelmezése.
  - Valószínűleg, mint neked. - vágja rá.
  - Sok sikert hozzá. - fektetem a fejem a mellkasára, mire ő körbeölel karjaival. - Nem lesz könnyű dolgod. - csukódnak le szemeim. 

2 megjegyzés:

  1. Ismét én! :D Olyan cuki Niall. :33, Olyan kis ártatlan. Írmamó :33 Most sem csalódtam! :$$

    VálaszTörlés
  2. Imádom! Még csak egy hete találtam rá erre a blogra, de már is magával ragadott! Imádom, ahogy írsz! Egyszerűen nem lehet megunni. Nekem már csak egy valami fokozhatna a dolgokat... Mondjuk ez csak egy ötlet de... Én el tudnám képzelni Gemmát és Niellt!

    VálaszTörlés