II.évad 35.rész - Csak kettesben, pár napig

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt, remélem tetszeni fog nektek. 

El sem hiszem, hogy már ennyire közeledik a vég, de még nem kell aggódni

hiszen lesznek részek az az egy biztos, hogy decemberig még biztosan, de

az is lehet tovább, bár még újév előtt szeretném befejezni, hogy legyen időm

a többire is. Köszönöm a bíztatást és az olvasókat is, nagyon örülök, hogy

ennyien mellettem álltok. 

Szeretném, ha azok a személyek akik azt mondják, hogy ez a kedvenc történetük

tőlem leírnák nekem egy hosszabb kommentben, hogy miért?! Nagyon érdekel a 

válaszotok.

Jó olvasást!

Ölellek Titeket!

----------------------------------------------------------------------------

Madison Clarck

  A repülőn ülve New York felé van időm egy kicsit gondolkodni. De mielőtt még elkalandoznék elmondom, hogy mit keresek én ezen a gépen. Az első ok, amiért ide utazom Harryvel az egy fotózás, amire meghívást kaptam. Igaz Harryt nem volt könnyű rábeszélni, főképpen most, de sikerült. A második ok, pedig nem más mit egy premier,  amire Harry meghívást kapott. Igazság szerint sosem voltam oda az ilyen eseményekért, legfőbbképpen nem most. Mióta Harry felhúzta a gyűrűt az ujjamra kérdések rengetegei bombáznak nap, mint nap. Kicsit már kezdem uni, hogy mindenki ezzel van elfoglalva. Megértem, hogy új nekik, de ez magánügy nem pedig közösségi pletyka. Eddig még nem volt alkalmunk beszélni az eljegyzésről, mivel a management és szerintünk is még korai lenne. De itt már biztosan kérdezősködni fognak, nekünk pedig muszáj lesz válaszolnunk néhány kérdésükre. Mindketten tudjuk, hogy ez mindenkinek új és lehetetlen eltitkolni bárki elől is a hírünk miatt, de néha ilyen helyzetekben azt kívánjuk, bárcsak senki se ismerne minket. Sokkal könnyebb lenne ez az egész. De a jelent megváltoztatni már nem lehet. Mint minden más interjút ezt is kibírjuk majd valahogy, hiszen ketten leszünk. Ha az egyikünk elakad akkor a másik majd kihúz a bajból. 

  Természetesen ebben az öt napban, amit itt töltünk majd, nem csak munka lesz. Lazítani is fogunk, most, hogy végre csak kettesben vagyunk. Még mindig nehezen hiszem el, hogy ez a gyűrű, amit ebben a pillanatban is az ujjamon forgatok, alig két hete került fel oda. Amikor egy olyan személy kéri meg a kezed, aki számodra még az életednél is fontosabb, egy álomnak tűnik. Folyamatosan azt várod, hogy mikor ébredsz majd fel belőle és jössz rá, hogy meg sem történt. Én már két hete várom, de nem történik semmi, mivel ez nem egy álom, hanem a valóság. A rajongók közül még mindig vannak páran akik nem fogadták el, hogy Harry engem választott, nem ítélem el őket, hiszen én is voltam gyerek nem is olyan rég és ha valaki tetszett nekem akkor én sem voltam kibékülve azzal, ha barátnője volt. De azért olyat sosem feltételeztem volna róla, hogy azért megy hozzá, mert gazdag. Én Harrybe nem is így szerettem bele. Amikor minket összehozott az élet csak két fiatal voltunk, akik egy intézetben éltek. Egyikünknek sem volt vagyona. Én nem azt szeretem benne, hogy gazdag és az egész világ ismeri a nevét, ez egy cseppet sem számít. Számomra csak azt számít, hogy szeretem. Ha egy kis lakásban kéne leélnünk az életünk, amiben csak egy hálószoba és egy kicsi fürdőszoba lenne, én annak is örülnék. Ha mindketten dolgoznunk kéne a megélhetőségért miatta képes lennék rá, mert tudom, hogy mikor este hazamegyek egy olyan fiú lesz majd mellettem, akit szeretek. Ha az ember azért megy férjhez, mert az illető gazdag az szánalmas. Attól te még nem leszel boldog, hiába van pénzed. Ám ha egy olyan pár mellett találod meg a helyed, akit szeretsz viszont nincs vagyona, még igazán boldog lehetsz. Igaz nálunk mindkettő életbe lép, hiszen mindkettőnknek van vagyona és szeretjük is egymást, de nem győzöm elégszer mondani, hogy a pénz nekem semmit sem számít. Számomra az igaz szerelem ezt jelenti. 

  - Min gondolkodol ennyire, szerelmem? - suttogja a fülembe Harry, kizökkentve gondolataimból.

  - Rólunk. - fordulok felé mosolyogva, mire az ő ajka is felfelé görbül. - Arról, hogy hamarosan egy olyan személlyel kötöm össze az életem, akivel még álmaimban sem gondoltam volna.

  - Néha a valóság olyan, mint egy álom. De mi most nem álmodunk, hanem átéljük a való életben az eltitkolt vágyainkat. Én mindig is egy olyan lányt szerettem volna magam mellett tudni, amilyen te vagy, csak erre hamarabb is rájöhettem volna. - néz a szemeimbe. - Ha akkor nem engedlek el, lehet ebben a pillanatban már az oltár előtt állnánk és éppen ebben a percben mondanánk ki a boldogító igent.

  - Lehetséges, de én úgy gondolom, hogy minden okkal történik az életben. Semmi sem hiábavaló. Lehet nekünk szükségünk volt arra a fél évre egymás nélkül, hogy rájöjjünk tényleg ennyire fontosak vagyunk egymásnak. Az a rövid idő, csak szorosabbá tette a mostani kapcsolatunkat, amit már nem tudok bánni, hiszen azóta egy percet sem töltöttünk hosszú ideig külön...

  - És nem is fogunk, mert ahová te mész oda én is megyek és ez fordítva is így lesz. - fejezi be helyettem. - Nem érdekel, hogy turnézni megyünk, én csak akkor egyezem bele, ha te is mellettem lehetsz. - suttogja az ajkamra. - Nélküled nem vagyok teljes és ott annak kell lennem, hogy minden jól sikerüljön. Lehet, hogy te nem vetted észre, de amikor te nem voltál velünk a turnén más voltam a színpadon. Igaz kívülről nem nagyon mutattam, de utána, előtt és közben magamban attól tartottam, hogy valamit elrontok, mivel nincs velem az a személy, aki miatt teljes vagyok. Ám mikor ott voltál, akkor ezek a gondolatok messzire elkerültek. Semmivel sem törődtem, csak veled és az énekléssel. 

  - Nekem sem volt könnyű és tudod mit, ezek után nem is akarom, hogy elmenj, ha te mész akkor én is megyek veled. Egy pár vagyunk, akik hamarosan össze is házasodnak majd, ami azt jelenti, hogy a mostaninál is elválaszthatatlanok leszünk. - nyomok egy puszit ajkaira. 

  

***

  Alig két óra elteltével meg is érkeztünk New Yorkba, ahol rengetegen vártak minket. Bele sem merek gondolni, mi lett volna testőrök nélkül velünk. A rajongók biztosan szétszedtek volna minket, de Paulnak hála erre nem került sor. Ő mindig gondol az ilyesmikre. Harry bármilyen fáradt is volt, megállt néhány autogramot osztogatni és képeket készíteni a rajongókkal, amit én türelmesen kivártam. Tudom, hogy számára mennyire fontos, hogy elfogadják őt. Emlékszem, hogy régebben mesélte milyen rosszul sikerült neki az első számuk élő előadása. Utána pedig minden sértő tweetet elolvasott, ami róla szólt. Azóta mindent megtesz, hogy ne okozzon csalódást nekik. 

  Fáradtan lépünk be a lakosztályunkba, ahol egyből egy kisebb előszobában találjuk magunkat. Jobbra egy kisebb konyha található, balra pedig egy ajtó, ami gondolom a fürdőszoba lehet. Előttünk egy nappali, onnan pedig egy ajtó a hálószobába. Ha nem lennék ennyire álmos akkor még sikerülne is kicsit körbenéznem, de ehhez ebben a pillanatban semmi kedvem. Csak az ágyban szeretnék végre aludni, amíg fel nem kell a nap és indulnom kell a fotózásra. Utána este pedig a premiere, amit fogalmam sincs, hogy mennyi kávéval fogok kibírni éberen, de valahogy majdcsak megoldom. 

  Mivel látom Harryn, hogy ő sokkal jobban kivan nálam előreengedem a zuhanyzásban. Addig én pedig felhívom Emmát, hogy elmondjam nekik, megérkeztünk és jól vagyunk, bár a képekből már biztosan rájöttek. 

  - Vigyázzatok magatokra és sok sikert a fotózáshoz. - búcsúzkodik Em. - Amint hazaértek beszámolót kérek róla. Most pedig irány az ágy, ha nem akarsz hulla fáradt lenni a holnapi nagy napon, amikor végre újra a kamerák elé állhatsz, mivel őfelsége megengedte neked.

  - Te is tudod, hogy csak félt engem. - sóhajtok fel, fáradtan. - Louisnak sem hiszem, hogy tetszik mikor fehérneműs képek kerülnek ki rólad.

  - Na jó ebbe inkább ne menjünk bele. - nevet fel. - Senkinek sem tetszene, de ő különbözik Harrytől.

  - Én is tudom. - bólintok rá. - Ad át üdvözletünket a többieknek is. Majd még beszélünk. Szia és vigyázz magadra, meg a picire is.

  - Ez természetes. Sziasztok. - teszi le a telefont.

  Megkönnyebbülten sóhajtok fel, mikor meghallom, hogy Harry elzárta a vizet. A bőröndömből kiveszem a ruhám, majd leülök az ágy szélére, amíg ki nem lép a fürdőből. Ha nem lennék ennyire kibukva akkor biztosan rávetném magam, hiszen ki lenne képes ellenállni egy csillogó testnek, amit csak egy fehér törölköző takar el. Senki. Én sem, de most mégis úgy döntök inkább zuhanyzok. 

  Nem teketóriázok sokat, hamar lezuhanyzok, majd felöltözök. Természetesen egy kicsit több ideig tart, hiszen nekem még a hajam is meg kell számítani, ha nem akarok holnap úgy kinézni, mint egy idióta. Fél óra múlva én is az ágyban találom magam. Harry már békésen szuszog mellettem, így megpróbálok úgy hozzábújni, hogy nem ébresztem fel. Viszont a kezéről, amit egyből a derekamra tesz és magához ölel, egyből rájövök, hogy nem sikerült a tervem.

  

***

  - Ideje felkeni, kicsim. - nyom egy puszit valaki az arcomra, mire én felmordulok. - A hasadra süt a nap, Mad, fel kell kelned. - kuncog fel, miközben én feljebb húzom magamon a takarót.

  - De hiszen, csak most feküdtünk le, nem lehet reggel. - motyogom.

  - Sajnálom, hogy ezt kell mondanom neked, de az már hét órája volt. Így is többet aludtál, mint szerettél volna, ha nem akarod lekésni a fotózásod, amit én egyáltalán nem bánnék, akkor ideje felkelnek. - simít végig az arcomon.

  - Nem volt könnyű rávenni téged, hogy elengedj rá, szóval semmiképpen sem maradok le róla. - nyitom ki szemeim, mire egyből az ő vigyorgó képével találom szembe magam. - Jó reggelt. - húzom magamhoz egy csókra.

  - Jó reggelt. - motyogja. - Annyira szeretem, amikor ilyen nyűgös vagy reggelente. - vigyorog rám.

  - Nem is vagyok az, csak tudod nekem szükségem van az alvásra, nem mint neked. - nyújtom rá a nyelve. - Lehet te hozzászoktál, de én lány vagyok és ahhoz, hogy szép legyek szükségem van elegendő alvásra, amit ma nem kaptam meg.

  - Akkor ne menj el a fotózásra és aludjunk még. - vonja meg a vállát.

  - Tudod, hogy ezt már megbeszéltük. Elmegyek rá és te is ott leszel, mivel biztos vagyok benne, hogy egyedül úgysem engednél el. 

  - Azt nagyon jól gondolod. - vágja rá.
  Nagy nehezen sikerült rávennem magam, hogy kibújjak a puha ágyból, ami csak úgy hívogatott, hogy ne hagyjam magára, de muszáj volt megtennem. Talán nem is erőlködtem volna annyira, ha nem telt volna két napba, hogy meggyőzzem róla Harryt, hogy ott kell lennem azon a fotózáson. Örülök, hogyha egy fél évben legalább egyre elenged. Sajnos azt is el kellett neki árulnom, hogy fehérnemű fotózásról van szó, ami miatt egyből rávágta, hogy nem. Bevallom én sem szeretem, hogyha mások is látnak engem úgy, de ez az állásom. Különben is ott van az is, hogy mindent a szemnek, semmit a kéznek. Harrynek ezért nem kell aggódni, hiszen ő mindkettőt megkaphatja, ám azok a fiúk akik a képeimet nézik, csak láthatják, viszont soha az életben nem érinthetik  meg.
  Szerencsére elég hamar elkészültem, így nem késtük le az elém küldött kocsit, ami egészen a fotózás helyszínéig fuvaroz minket. Egy hatalmas üvegből kirakott épület előtt álltunk meg. Rég nem voltam már ilyen szép helyen fotózáson. Azt hiszem még a karrierem elején volt, de most, hogy már alig járok rájuk nincs esélyem...
  - Ugye tudod, hogyha túl kihívónak találom eszem ágába sem lesz engedni, hogy felvedd. - szólal meg Harry, amint belépünk az ajtón.
  - Harry a fehérneműk, mind kihívóak számodra, de már nem tudom hányszor mondtam neked, de a látványt hiába élvezi valaki, ha nem érhet hozzá, viszont de élvezheted és meg is érinthetsz szóval ne nyafogj nekem. - mosolygok rá.
  - De nekem az is elég, ha látják az az én tulajdonom, csak én láthatom. - morogja.
  - Remélem tudod, hogy nem vagyok egy tárgy. - állok meg egy pillanatra. - Igen, a tied vagyok, de nem egy tárgy. Különben is a strandon hányan is látnak bikiniben?
  - Az más, hiszen ott mindenki abban van...
  - Hát persze. - nevetek fel. - Nem lesz semmi, senki sem érdekel rajtad kívül, mikor fogod ezt fel végre? - nézek a szemébe.
  - Már most is felfogtam, de nem tehetek róla, hogy féltékeny vagyok azokra a pasikra, akik szinte meztelenül látnak téged. - suttogja.
   - De csak te láthatsz teljesen meztelenül. - motyogom a fülébe. - Rajtad kívül senki más nem kapta meg rá az engedélyt és nem is fogja. - mosolyodom el.
  Ezzel sikerült elhallgattatnom, hiszen én általában nem vagyok ilyen nyitott ezeken a tereken, mint ő, de ha kell és most kellett akkor képes vagyok megnyílni. Amikor beértem az öltözőbe már előre láttam, hogy Harry ki fog borulni. Két fehérnemű elégé kihívó volt, bár számomra nem, de Harry számára biztosan az lesz. De nem fogok vele veszekedni, hiszen tudom, hogy nem éri meg a végén úgyis ő győzne.
  Leültem a székemre, amint megjelent a sminkes, hogy elkezdhesse a munkáját. Örültem neki, hogy nem lettem nagyon kifestve hiszen az nem az én stílusom. Jobban szeretem a kevesebbet, hiszen az néha több a soknál. Ezek utána a hajam jött, amit csak egy kicsit összeborzoltak, mivel már hullámos volt a tegnap este összekötése miatt. Ezek után, pedig jöhetett az öltözködésem.
  - Semmi esélyed sincs arra, hogy belemenjek ebbe. - emeli fel a fekete alsóneműt. - Sem abba. - mutat a pirosra.
  - Tudtam, hogy ezt fogod mondani. - léptem hozzá közelebb. - Ezért nem is mentem bele. Azt a kettőt csak neked tartogatom majd. - suttogom a fülébe.
  - Akkor azt hiszem nem is lesz olyan nagy baj, ha majd letépem rólad. - morogja. - Mivel biztos lehetsz benne, hogy elvesztem majd a fejem, ha meglátlak bennük.
  - Mint mindig, nem igaz? - mosolygok rá. Szép lassan hozzászoktam az ilyesfajta bókjaihoz. Már ritkán éri el, hogy zavarba jöjjek, bár van, hogy teljesíti a tervét.
  Harry végigülte az egész fotózást. Egy pillanatra sem ment ki a szobából. Hiába tessékelték ki őt, azt mondta, ha ő megy akkor engem is visz magával, amin én jót nevettem, bár a többieknek nem igazán tetszett. Ugyanis a fotózásokon nem szabad kívülállóknak is részt venniük, ahogy neki sem lett volna szabad. De lassan majd a fotósok is hozzászoknak, hogyha ő nincs itt akkor én sem lehetek.
  - Ne duzzogj már. - bújok hozzá. - Hiszen megengedték, hogy ott maradj. - nyomok egy puszit az arcára.
  - Meg. - morogja. - De közben a stábban csak pasik voltak, akiknek csorgott a nyáluk utánad.
  - De én veled vagyok és nem velük. - jelentem ki. - Ne légy féltékeny, bár szeretem amikor ilyen durcás vagy, de nem akkor mikor egy kocsiban ülünk, hanem otthon, mert ott sikerül elterelnem róla a figyelmed, itt viszont, ha nem akarunk társaságot akkor nem csinálhatok semmit.
  - Tudod nekem annyi is elég, ha felidézed, hogy szoktál megnyugtatni. - csillan fel a szeme. - De igazad van ezt majd este otthon, miután hazaértünk a premierről folytatjuk. - egyezik bele. - Mikor is találkozol Stefannal? - kérdez rá hírtelen.
  - Úgy van, hogy holnap délután, de az csak attól fog függeni, hogy milyen állapotban leszek a buli után. Rég láttam őt. - sóhajtok fel. - Szóval az biztos, hogy ebben a pár napban találkozom vele.
  - Elhiszem, hogy hiányzik. - mosolyog rám. - Tudod az elején féltékeny voltam rá és nem igazán jöttünk ki egymással, de azóta sok minden változott és hát barátok lettünk. Remélem nem lesz baj, ha majd én is csatlakozom hozzátok miután ti kibeszéltétek magatokat.
  - Persze, hogy nem. - rázom meg a fejem. - Ő is mondta, hogy hozzalak téged magammal. Szeretett volna minket meglátogatni, de az egyetem miatt nem tudott elszabadulni.

***

  - Még van két óránk, mielőtt készülnünk kellene, mivel töltsük el? - húz közelebb magához Harry.

  - Szerintem most különböznek a gondolataink. - nevetek fel. - Én pihenni szeretnék, de ne aggódj mert ma még a te álmod is teljesül. - puszilom meg. - De most jobban szeretnék veled összebújni és élvezni, hogy lazíthatok egy kicsit.

  - Ahogy szeretnéd. - fogja meg a kezem. - Akkor üljünk le a tévé elé, bújjunk össze és lazítsunk.

  Így is tettünk. Aludni nem szerettem volna, hiszen akkor még jobban ki lennék majd ütve este, így a tévézés jó ötletnek tűnik. 

  - Szeretlek. - fordul felém és ismétli az előbb elhangzott szót a színésztől.

  - Milyen romantikus vagy. - nézek a szemébe. - Én is téged.