2014. szeptember 15., hétfő

II.évad 29.rész - Aggodalom

Sziasztok!
Meghoztam a következő részt! Remélem tetszeni fog!
A következő rész érdekes lesz, mivel feltűnik benne egy régi
szereplő. Kíváncsi vagyok, hogy számítottatok-e majd rá, bár kétlem.
Itt is elkezdődött a suli, így csak hétvége fele lesznek részek.
Természetesen a mai nap kivétel!
Köszönöm a bíztatást és olvasókat! A véleményeiteket most is várom!
Már csak három napig lehet szavazni!
Jó olvasást!
Ölellek Titeket!
---------------------------------------------------------------------------


Madison Clarck



  Aggódva csukom be magam után az ajtót, hogy elinduljak a fotózásra. Eszem ágába sem volt őt egyedül hagyni, így megvártam, hogy Louis megérkezzen, amit biztosan nem fognak díjazni bent, hiszen késésben vagyok. De nem érdekel. Azok után, amit reggel mesélt, képtelen lettem volna arra, hogy csak úgy elsétáljak, egyedül hagyva őt akár egy percre is. A munkám is fontos számomra, de ha róla van szó akkor előtérbe kerül. Semmi és senki sem lehet nála fontosabb, ha tudom, hogy szüksége van rám. Tudom, hogy Louis kezei között biztonságban van, de még így is nehezen vett rá, hogy elinduljak. Aggódom érte, de hát ez érthető, hiszen szeretem. Bármit képes lennék azért tenni, hogy elvegyem a mostani rossz kedvét és újra az a vidám srác legyen, aki mindenkit mosolygásra késztet. Lehet, hogy még nem jártam sikerrel, de egy biztos, addig nem adom fel, míg nem láthatom ismét azokat a gödröcskéket az arcán. Az elkövetkezendő pár napra ezt a célt tűztem ki magam elé. Amit meg is valósítok majd, az egyszer biztos. 
  Amint beülök a ház előtti taxiba, szabadjára engedem kalandozó gondolataimat. Nem elég, hogy Harry maga alatt van a történtek miatt, amit meg is értek, hiszen végig abban a tudatban élt, hogy őt elhagyták. Ami egy részben igaz is, de más részt pedig hamis, mert törődtek vele a tudta nélkül. Bár kit áltatok, ha velem ezt tették volna a szüleim én is gyűlölném őket. Megértem Harry viselkedését, de remélem, hogy egy kis idő elteltével képes lesz, majd nyitni Anne és Robin felé. Kedvesek, én tudom, hiszen ismerem őket. Az elmúlt pár hónapot szinte velük töltöttem, inkább Andyvel, de ők is ott voltak. Csak remélni tudom, hogy így lesz. Ugyanis én nem szeretnék velük rosszban lenni, de ha választanom kell, hogy ki mellett állok, minden gondolkozás nélkül Harry mellett döntök. Viszont ezen kívül még van egy dolog, ami 'feldobja' a mai napom. 
  A stúdió. A fotózás. Cara! Imádom a munkám, semmi kivetni valóm nincs benne, hogy behívtak. Ám az már egy kicsit zavar, hogy egy olyan személy is részt vesz ezen, akivel most még nem igazán állok készen a találkozásra. Kínos lesz. Nem is kicsit. De, hogy a francba ne lenne az?! Hetekig voltunk együtt Harryvel a háta mögött. Hátba szúrtam a saját barátnőm. Amit egy részem bán, a másik viszont egy csepet sem. Utálom, hogy azt tettük vele, mint anno Andyvel. Ám boldog vagyok, mert végre az a bizonyos üres rész bennem, kitömődött. Már egyáltalán nem érzem magam üresnek, hiszen Harry az életem rész és soha többé nem engedem, hogy kiszálljon belőle. Most viszont, hogy beszélnem kell vele, fogalmam sincs, hogy mit mondjak neki. Egyáltalán felhozza majd a témát vagy sem? Úgy tesz, majd mintha semmi sem történt volna? Ha igen, akkor én képes leszek ugyanígy tenni vagy felemészt a bűntudat?! Viszont már sok mindent túléltem eddig, ezt is sikerülni fog. Már csak azért is, mert van kihez hazamenjek, van ki tartsa bennem a lelket, akkor is mikor magam alatt vagyok.
  - Megérkeztünk kisasszony! - szól hátra a sofőr. Odaadom neki a pénzt, majd kiszállok a kocsiból és sóhajtva bámulom az előttem lévő épületet. 
  Már csak idők kérdése és minden kiderül. Az órámra pillantok, mire gyors léptekkel közelítem meg az üvegajtót és vágom ki azt magam előtt. Negyed órát késtem. Filip leszedi a fejem, ha meglát. Gyorsan köszönök a szembe jövő portásnak, majd rohanni kezdek egyenesen az öltözőm felé, ahol valszínüleg már várnak rám. Amint belépek a szobába, azonnal megpillantom a kanapén ülő kissé dühös férfit. 
  - Késtél! - pillant rám, majd elém sétál.
  - Sajnálom. - kérek elnézést. - Csak volt egy kis porblémám, amit muszáj volt megoldamon mielőtt elindulok. Többet nem fordul elől. - ígérem meg neki.
  - Nyugalom nem ezért vagyok mérges. - jelenti ki, mire belőlem megkönnyebbülő sóhaj törik fel. - Hanem a kérdésért, amit fel kell neked tennem. De leginkább a válaszodtól félek. - összeráncolom a szemöldököm, mivel egyáltalán nem értem, hogy mit akar ezzel mondani. 
  - Miről lenne szó? - kérdek rá.
  - Tudod, hogy Ash lebetegedett. - bólintok. - Övé lett volna a végső nagy végigvonulás a jövőheti bemutatón, de így nem vehet rajta részt, mivel nem tud a próbákra jönni. - rázza meg a fejét. 
  - Értem, bár azt még mindig nem, hogy miért mondod ezt el nekem. - szólásra nyitja a száját, de visszazárja. - Ugye nem azért mondod ezt, mert....?
  - ... mert azt szeretném, ha te lennél a fő attrakció a bemutatón. - vág a szavamba. 
  Szavai meglepetésként értek. Sosem gondoltam volna, hogy valaha erre fog megkérni. Azon a bemutatón nekem is részt kell vennem, de csak fehérneműben vagyis eddig így volt. Viszont most úgy érzem, hogy Filip rá akar erre beszélni. Igazság szerint nem nagyon kellene, hiszen szívesen csinálnám, de elég jó vagyok én ehhez? Hiszen az a ruha gyönyörű és méregdrága.
  - Szerinted elég jó vagyok én ehhez? - kérdeztem halkan. 
  - Először is rád akartam bízni, de aztán láttam Ashen, hogy mennyire szeretné, ha az övé lenne a vége, így megengedtem neki. Ha azt hinném, hogy nem vagy elég jó hozzá akkor nem kérnélek meg rá, hidd el. - néz a szemembe. 
  - Akkor mi más válaszom lehetne erre, mint örömmel vállalom?! - mosolygok rá.
  - Megmentettél. - sóhajt fel. - Azt hittem, hogy egy olyan lányra kell majd bíznom, akiben nem lenne meg hozzá a kellő erő és szépség, mivel te magad is tudod, hogy Emma nem vesz részt ezen a bemutatón, csak nézni fogja.
  - Igen ez igaz, de lesz elég időm, hogy gyakoroljak? - kérdem bizonytalanul.
  - Mad, egyszer végigmész és már tökéletes lesz, tudom, hogy képes vagy rá különben nem kértelek volna meg. Tökéletes lesz és gyönyörűen fog állni rajtad az a ruha! A barnákhoz jobban megy, mint a szőkékhez ezért is szerettelek folna téged erre megkérni. 
  Miután ezt megbeszéltük, Filip eltűnt, hogy beküldje hozzám a lányokat, akik segítenek készülni. Köntösömet magamra kapva foglaltam helyet a székemben. A smink hamar ment, ahogy a hajam is, bár mindketten megjegyezték, hogy ma nem igazán vagyok beszélgetős kedvemben. Ami nem igaz, csak még mindig nem tudom elhinni, hogy mit fogok majd a bemutatón csinálni. Én mint főattrakció. Már csak abban reménykedem, hogy nem botlom meg a saját lábamban. Bár szerintem Filip tényleg nem kért volna meg rá, ha nem érezné úgy, hogy képes lennék rá.
  - Szabad megkérdeznem, hogy miért vágsz olyan képet, mintha szellemet láttál volna? - kérdez rá Nina miközben elvégzi a ruhámon az utolsó simításokat is. 
  - Mert úgy is érzem magam. - sóhajtok fel. - Félek a bemutatótól. - suttogom.
  - Tehát Filip beszélt veled. - kuncog fel. - Csodás leszel Mad, hidd el. Nem hiába választott téged már a kezdetek óta. Én sosem akartam, hogy Ash vegye fel azt a ruhát. Amint megkaptuk én csak rajtad tudtam elképzelni, ahogy Filip is... de örülök, hogy végül csak ahhoz a személyhez kerül, akihez mindig is akartam. - mosolyog rám.

***

  A fotózás egyáltalán nem ment zökkenőmentesen. Sokszor kellett újravegyük, hiszen figyelmetlen voltam, bár semmit sem szóltak innen arra a következtetésre jutottam, hogy már ők is tudják, amit én. Türelmesek voltak és várták, hogy összeszedjem magam. Egy órával tartott tovább, mint kellett volna, de végül csak sikerült minden. Most a szobámban ülök és öltözöm, amíg cselekedetem egy halk kopogás meg nem zavarja. 
  - Igen? - szólalok fel, mire az ajtó kinyílik, előttem pedig megjelenik Cara. Nyelek egyet, majd kedvesen elmosolyodom. - Szia.
  - Szia. - lép beljebb. - Gratulálok. - mosolyog rám. - Hallottam, hogy te lépsz Ash helyére. Biztosan nagyon jó leszel, én szurkolni fogok neked.
  - Köszi. - biccentek felé. - Nézd, fogalmam sincs, hogy felakarod-e hozni vagy sem, de nekem muszáj. Sajnálom amit veled tettem, nem akartam. De mindig is szerettem Harryt, végig. Amikor kicsit szomorú voltam a fotózások után-előtt az miatta volt, mikor megláttam őt rád várni, pedig újra előjöttek a bennem élő érzelmek. Fájt és haragudtam is rá ezért. Rád nem, hiszen te nem is tudtál róla, de kétlem, hogy ő nem tudta, hogy én is veled dolgozom... aztán pedig már csak keveredtek a dolgok tényleg sajnálom Cara... - hadarom el, mielőtt még meggondolhattam volna magam. 
  - Mad, levegőt is vegyél. - nevet fel. - Nem haragszom rád, ahogy Harryre sem. Láttam rajta, hogy nem teljesen boldog veled, azt is láttam, hogyan néz rád. Nem tudtam volna és nem is akartam a boldogságotok közé állni, szóval nem kell elnézést kérned. Neked sem és Harrynek sem. Inkább csak felejtsük el ezt az egészet. Rendben? - mosolyog.
  - Miért fogadod ilyen könnyen el? - szalad ki a számon. - Hiszen összejöttem vele, miközben veled volt.. Te pedig úgy beszélgetsz velem, mintha semmi sem történt volna.
  - Mert én ilyen vagyok. - vonja meg a vállát. - Nem tudok haragot tartani senkivel és veled sincs máshogy. Nem esett jól, de nem haragszom. 
  - Akkor benne vagyok a felejtésben, bár azt nem ígérem, hogy könnyen fog menni. - szólalok meg. 
  - Képes vagyok kivárni. - biccent felém. - De nekem most mennem kell, ugyanis anyáék már biztosan megérkeztek. - aprót bólintok. - De azért a hétvégén találkozunk?
  - Persze. - mosolygok. - Jó szórakozást!

***

  A tükörképemmel szemezek már percek óta.  Képtelen vagyok lépésre bírni a lábaim. A rajtam lévő fekete ruha tökéletesen illik rám. Deréknál kicsit ráncba szalad a csipke anyaga, míg hátul szinte semmi sem takarja el a bőröm. A ruha alsó része alig ér combközépig, így tökéletesen látszódnak a remegő lábaim. A próbákon minden tökéletesen ment az igaz, de most, hogy már csak percek vannak a kezdetig egyre jobban járja át a testem a félelem. Még mindig az van bennem, hogy elesem majd azokban a hatalmas sarkakban és mindenki rajtam fog nevetni. Az sem igazán könnyíti meg a dolgom, hogy ott lesz a pasim, annak a legjobb barátja Louis és Emma is. Ahogy az sem, hogy Cara fehérneműben fog a színpadra állni, miközben Harry az első sorból nézi majd. Tudom, hogy semmi sincs közöttük, hiszen velem van, de attól még ezt el szeretném kerülni. És még egy apróság. Most fognak minket először együtt látni egy fontos eseményen, ami csak annyit tesz, hogy velünk lesznek tele a holnapi újságok.
  - Mi a baj? - karol át Harry hátulról. Azt sem vettem észre, hogy bejön a szobába, pedig a tükörbe néztem végig, ahol látnom kellett volna, hogy felém közelít. 
  - Semmi csak kicsit izgulok. - suttogom, miközben a vállára hajtom fejem. - Ennyi az egész.
  - Gyönyörű vagy és csodás leszel, nincs miért aggódnod. - suttogja a hajamba. Ezzel csak annyi a baj, hogy neki fogalma sincs arról, hogy én leszek a végén is, ugyanis szeretnék neki meglepetés okozni. Biztos vagyok benne, hogy nem kicsit lepődik majd meg mikor észrevesz abban a ruhában, miközben az egész színpad engem bámul. 
  - Honnan tudod, hogy semmit sem rontok majd el. - nézek a szemébe, a tükrön keresztül. - Honnan tudod olyan biztosan, hogy minden rendben lesz?
  - Azért mert ismerlek. - fordít magával szembe. - Tökéletes leszel, mert én ott leszek és az első sorból fogok neked szorítani. 
  - Pont ettől tartok. - vallom be. - Az az érzésem, hogy te fogod a vesztem okozni.
  - Akkor majd behunyom a szemem, míg te vagy a színpadon. - kuncog fel. - Ha ez kell, akkor képes vagyok megtenni, érted.
  - Akkor meg azért szúrnám el. - sóhajtok fel.
  - Akkor most melyik legyen? - nevet fel. - Ott leszek melletted. - csókol meg lágyan. - Nem engedem, hogy bármi bajod essen és nem is fog. - von szorosan a karjaiba. - De azt nem ígérhetem meg, hogy mindenki épségben megússza, aki téged fog bámulni. - morogja a fülembe.
  - Bámulni bámulhatnak, de nekem csak te számítsz! - igazítom meg a gallérját. - Menjünk. - nézek fel rá.
  - Menjünk. - kulcsolja össze a kezeinket. 

8 megjegyzés:

  1. Imádom, imádom imádom!! Nincs rá szó mennyire! Annyira fantasztikusan írsz! Én is szeretnék majd egyszer úgy írni mint te. Csak hogy tudd tehetséges vagy benne :) A fantáziád hatalmas, és a szókincsed is. Köszönöm hogy elolvashattam ezt a részt is! Várom a kövit!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én köszönöm ezeket a csodás szavakat! Mindenki jó abban, amit csinál, igaz nem fentről kezdi, de olvasással és sok gyakorlással oda fog majd jutni! Te is így leszel! Örülök, hogy tetszik a történet és a rész is tetszett!

      Törlés
  2. FAN-TASZ-TI-KUS!! Nagyon jó részt lett, akár csak az eddigiek!!! Nagyon várom a következőt!!! Kérlek, siess vele!!:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett! Nem tudom mikor olvashatod de hétvégén biztosan!

      Törlés
  3. Szia!
    Megint nagyot alkottál! Nagyon jó lett. Várom a kövit, siess vele!
    Klau

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Örülök, hogy így gondolod! Hétvégén olvashatod!

      Törlés
  4. Szia!
    Még nem írtam soha kommentet Neked, de nagyon csodásnak tartom a blogodat :) Roppantul jól fogalmazol és mindig tudsz valami izgalmat varázsolni minden bejegyzésbe! Gratulálok és csak így tovább!! :)
    u.i.: a just can't let her go blogodat nem fogod folytatni? én személy szerint imádtam, nagyon jó lenne ha nem maradna abba! puszi :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Mindig boldogan olvasom az új kommentelők kommentjeit. Örülök, hogy tetszik! Próbálkozom nem unalmas részeket írni, bár így is becsúszik egy-kettő. De folytatni fogom, de azt nem tudom mikor szeretném szép lassan mindegyiket befejezni, hiszen van már két új ötletem is, amit szeretnék egy nap veletek is megosztani az egyiket hamarosan meg is fogom! Puszi!

      Törlés