2014. augusztus 16., szombat

II.évad 21.rész - A titok, ami már nem titok.

Sziasztok!
És megérkezett az új rész, amiben kiderül a titok! Remélem tetszeni fog.
Próbáltam érthetően leírni, de ha itt nem is tiszta az egész, akkor 
a következő részekben az lesz majd. 
Szép lassan minden tisztább lesz. Csak még kell egy kicsit várni addig.
Már nem sok minden kell kiderüljön, de amint látjátok még van pár titok 
benne. De a legnagyobbra most derült fény. 
Köszönöm a sok-sok bíztatást és olvasókat. Várom a véleményeiteket!
Jó olvasást!
Ölellek Titeket!

-----------------------------------------------------------------------


Harry Styles


  Döbbenet! Ezt lehet ebben a pillanatban leolvasni az arcomról. Döbbenten bámulom az előttem álló személyt és magamban próbálom feldolgozni, hogy ki is valójában az én titkos informátorom. Nem könnyű szembesülni vele. Sosem gondoltam volna, hogy újra látom egyszer még az életemben, de úgy látszik London nem elég nagy kettőnk számára. Nem elég nagy, hogy elkerüljem őt és megfeledkezzek arról, hogy mennyi fájdalmam volt miatta. Hogy mit tett velem és mindennek mi lett a következménye. Az önelégült vigyorát képtelenség volt levakarni az arcáról. Nem tudom, hogy minek örülhet ennyire?! Talán annak, hogy újra láthat? Vagy esetleg annak, hogy kétségbeesett képpel bámulom őt? Nem tudom. Fogalmam sincs, hogy mit kéne most csináljak. Sosem hittem egyetlen szavát sem, most mégis itt áll előttem, hogy beavasson valamibe, amit még én sem tudok saját magamról. De ő honnan tudhatja?! Mégis mit tudhat rólam, amit én nem tudok magamról? Hiszen ez hülyeség! Az ember ismeri magát, egy számára idegen személy, nem tudhat róla többet önmagánál. Vagy mégis? Még sosem gondoltam ebbe bele. Igazából abba sem, hogy mi lesz mikor ideérek, csak eljöttem. Rohantam idáig. Rohantam, mert nem gondolkodtam azon, hogy kivel kell majd szemben állnom. Rohantam, mert dühös voltam, hogy szórakoznak velem. De legfőbbképpen azért, mert tudni szeretném, hogy mi a faszomat akar tőlem. De most, hogy vele szembe állok, már nem vagyok olyan biztos benne, hogy tényleg tudni szeretném ezt az egészet. Nem tudom, hogy képes lennék hinni neki... Hogy is hihetnék, mikor annyi mindent tett, hogy ne legyek boldog?! 
  - Ha feldolgoztad, hogy én vagyok az a személy, aki titokban írogatott neked, akkor talán le is ülhetnénk, hogy meghallgasd a történeted. - neveti el magát, mitől nekem a hideg futkos a hátamon. 
  Gyűlölet. Ez az, amit e személy iránt érzek most. Ahogy rám néz és gúnyosan vigyorog, azt érzem, hogy csapdába csalt. Hogy ez az egész egy hazugság volt és csak azért írt, hogy újra láthasson és megfenyegessen, mint alig pár hónappal ezelőtt. Dühös vagyok magamra, mert ennyire hülye voltam, hogy bedőltem a szavainak és képes voltam idejönni és találkozni végre vele, hogy megtudjam ki is ő. De most, hogy tudom, szeretnék innen eltűnni. Elhúzni, amilyen messze csak lehet. Viszont valahol mélyen bennem ott van a kíváncsiság, hogy mégis mivel állhat elő.
  - Mit akarsz tőlem? - sziszegem dühösen, fogaim között.
  - Jaj ne néz már így, Harry. - nevet fel. - Nem is örülsz, hogy újra láthatsz és én leszek az a személy, aki végre felvilágosít az életeddel kapcsolatban? - húzza gúnyos mosolyra a száját.
  - Kurvára ne szórakozz velem! - emelem fel a hangom. - Bökd ki mit akarsz tőlem vagy, ahogy te mondod az éltem történetét, majd húz a picsába! - nézek egyenesen a szemébe, de ő még csak pislogni sem pislog. Nem ijedt meg tőlem. Hát persze, hogy nem, hiszen ő nem olyan. Csak egy valamit imád és az a győzelem, amit már megkapott, hiszen itt vagyok. Kurvára eljöttem hozzá és ezzel csak értem el, hogy büszke legyen magára. - Szóval mit akarsz tőlem? - ráncolom a homlokom.
  - Szerintem inkább te akarsz tőlem valamit. - vágja rá. - Tudod, ha nem így lenne akkor nem lennél itt. - kacsint rám.
  - Rohadtul ne szórakozz velem Bella! - szór szikrákat a szemem felé. - Semmit sem akarok tőled, csak megtudni, hogy mi a francot tudsz te rólam, ha egyáltalán van valami ilyen... - morgom.
  - Hát akkor szerintem üljünk le. - mutat a mögöttünk lévő padra. - Mivel ez a történet nem lesz rövid. - fordul meg, majd indul el. Vacillálok. Menjek oda és hallgassam meg vagy húzzak el és ne is törődjek vele. - Nem jössz? - kérdi miután helyet foglalt. Megrázom a fejem, majd nagy léptekkel elindulok és leülök mellé. - Ne morogj már ennyire, szerintem kíváncsi vagy arra mit tudok rólad, amit te sem tudsz magadról.
  - Miért hinnék neked? - fordulok felé. - Miért hinném el egyetlen szavad is azok után, amit velem tettél még abban a hülye intézetben? - vonom fel a szemöldököm. - Miért?
  - Mert, bizonyítékom van rá. - vágja rá. - Tudtam, hogy nem fogsz nekem hinni, hiszen kiismertelek. De be tudom bizonyítani, hogy amit mondok az igaz is, ezekkel a papírokkal itt. - mutatja fel a kezében tartott lapokat.
  - Essünk már túl rajta, a pokolba is! - csattanok fel.
  - Tudom kik a szüleid. - néz egyenesen a szemembe. Ledermedek. A szüleim? De hát ő mégis honnan tudhat róluk, ha még én sem tudok? Hazudik, ez az első dolog ami eszembe jut.
  - Hazudsz. - jelentem ki. - Nekem pedig rohadtul nincs időm erre. - állok fel, majd indulok el, de amint meghallom mit vág a fejemhez megállok.
  - Gondolom nem akarod, hogy a kicsi Mad megtudja a titkod, amiért még a mai napig is eszed magad. De ha most elmész megtudja! - jelenti ki.
  - Ez fenyegetés? - fordulok meg. - Ne fenyegess engem Bella! - üvöltöm a képébe. - Nincs hozzá jogod! És mégis miért hallgatnálak meg? Basszus! - túrok idegesen a hajamba. - Mégis honnan tudhatnád kik a szüleim, ha még én magam sem tudom? Honnan. Ez hülyeség, csak egy indokot keresel, hogy itt maradjak. De nem! Ezt most nem kapod meg! - csattanok rá.
  - Te magad is ismered őket! - szólal meg kicsit élesebben. Hogy érti ezt? Ismerném őket és mégsem mondtak nekem semmit? Ismerem őket és mégis ott rohadtam abban az intézetben? Oké ez nem egészen így volt, de akkor is, ha volt egy családom akkor miért voltam intézetbe. Szemforgatva ülök vissza mellé. - Így már sokkal jobb. - vigyorog rám. - Mint már mondtam ismered őket, sőt nagyon jól kijössz velük. Kíváncsi vagy melyik házaspárról beszélek? - ingerülten, de bólintok. - A Brooks házaspár. - jelenti ki egyszerűen.
  Szemeim nagyra nyílnak, egy pillanatra még levegőt is elfelejtek venni. Brooks?! De hát ők az intézet igazgatói és... és egyben. Te jó ég! Ez nem lehet igaz. Nem ez nem igaz! Nem lehet ez az igazság, hiszen ők olyan kedvesek. Basszus! Mindig is kedvesek voltak velem és jól ki is jöttünk egymással. De ők nem lehetnek azok, ők nem! 
  - Nem! - jelentem ki. - Ők nem lehetnek! - rázom a fejem. - Bizonyítsd be! - nézek rá.
  - Tessék. - adja a kezembe a régi lapot.
  Kíváncsian forgatom a kezembe, majd erőt veszek magamon és olvasni kezdem. Ez is egy nagyon régi keresztlevél, pontosabban az én keresztlevelem. Ott van a születési dátumom, helyem és a szüleim nevei is. Anne Styles és Robin Twist. De hát ők nem is Brooks vezetéknevűek. Mi a franc ez az egész?! A mellkasom gyorsan süllyed, majd emelkedik. Képtelen vagyok uralkodni magamon. Annyira felzaklatott ez az egész, hogy nekem ez túl sok egyszerre! Sok!
  - De hát itt az áll, hogy Anne Styles és Robin Twist a szüleim, nem pedig Brooksék. - sóhajtom megtörten. - Honnan veszed, hogy ők azok?
  - Tudom és ha képes leszel figyelni akkor elmondom a történeted, hogy miért kerültél az intézetbe, hogy miért nem vettek ki és azt is, hogy eddig miért nem tudtad ezt, meg a testvéreidről is beszélek. - motyogja.
  - Figyelek, csak mond már, mielőtt megörülök. - morgom.
  - Nevet változtattak, de kezdem az elején. - bólintok. - Két család ment szét az anyukád miatt. Anyukád és az első férje Des, nem igazán jöttek ki jól. Sokat veszekedtek, anyukád pedig nem bírta és egy nap, mikor maga alatt volt megismerkedett egy férfival, pontosabban Robinnal. Akinek boldog és szerető családja volt, ám ő mégsem volt benne boldog. - áll meg, majd levegőt vesz és folytatja. - Robin és Anne együtt töltötték a napot, mivel nem akarta magára hagyni az összetört asszonyt. Megismerték egymást, majd egyre többet találkoztak. Hírtelen azt vették észre, hogy szeretik egymást és egyiküket sem érdekelte, hogy családjuk van. Robinnak amellett még egy fia is volt, pontosabban Andy. Igen Andy a te féltestvéred volt. Ám, mint minden titok egyszer az ők kapcsolatuk is kiderült. Ám nem elég, hogy két család tönkrement, de Anne terhes is maradt veled. Mikor te még megszülettél Styles volt, mivel a válás nem ment olyan könnyen, ugyanis Des kórházba került, infarktussal. Robinék elváltak, de mikor kérdezték ki az apja a kisbabában, akkor még Twist volt, de megváltoztatta nevét Brooksra... Andy vele maradt, te pedig árvaházba kerültél, mivel Anne nem tudott volna felnevelni téged nem volt rá pénze. Ám két év után újra összehozta a sors Annet és Robint. Megbeszélték a dolgokat és újra összejöttek, de már össze is házasodtak. Egy évre rá megszületett a kis Gemma, aki a te igazi testvéred, akinek már a keresztlevelét is a kezedben tartottad, akinek ezidáig még a létezéséről sem tudtál, mivel nem itt él. Anne sokat gondolkozott, azon, hogy kivesz téged innen, de nem tudta megtenni. Nem tudta, hogy mondhatná el egy kisfiúnak ezt az egészet. Képtelen volt rá, Robin is próbálta meggyőzni, de végül annyiban maradnak, hogy mindent megadnak neked a tudtod nélkül is és egyszer, ha majd úgy érzik elmondják neked ezt az egészet. Felújították az árvaházat, jóba lettek velük, te is jóba lettél Andyvel, akiről nem is tudtad, hogy a rokonod, bár ő pontosan tudta ezt rólad. Most már sosem mondhatja el neked, de te tudhatod végre az igazságot. Gemma nem messze innen egy falúban él a nagyszüleivel, ő is tud rólad. Sokszor szeretett volna megismerni téged, de nem engedték neki, így elküldték. 
  Észre sem vettem, hogy sírok, amíg a kezemre nem csepegett egy csep. Andy a mostohabátyám volt és én még csak nem is tudhattam róla? Sosem mondhattam neki azt, hogy szeretem és már nem is tehetem meg, mivel meghalt?! A rohadt, kibaszott életbe! Jóba voltam vele és mégis, hogy átvertem őt. Elvettem tőle a barátnőjét. A barátnője pedig megcsalta őt a mostohatestvérével. Basszus! Hülye vagyok! Hogy nem vettem sosem észre semmit? De már mindennek túl késő, hiszen meghalt... Aztán ott van a nővérem, aki messze él innen, mert a szüleim megtiltották neki, hogy megismerjen, pedig ő szeretne megismerni, ahogy én is őt, hiszen a testvérem, ő nem tehet semmiről sem. 
  Ám, ha ez igaz és tényleg ők a szüleim, ahogy Bella is mondja. Akkor teljes szívemből gyűlölöm őket! Gyűlölöm őket, mert átvertek. Kedvesek voltak velem és törődtek is, bár én mit sem tudtam arról, hogy miért is teszik ezt. Éveken keresztül hazudtak nekem. Sosem adták a tudtomra, hogy kik is ők valójában és fogadjuk, hogy most sem tennék. Évekig voltam abban az intézetben, miközben a szüleim egy köpésre voltak tőlem, de szartak rám. Hiába adtak meg nekem mindent a tudtom nélkül, nekem ez nem elég. Utálom őket! Hiszen rengeteg esélyük lett volna elmondani nekem az igazságot, mégsem tették. Nem mondtak nekem semmi! Nem tudtam semmiről. Végig azt hittem, hogy utálnak a szüleim és tessék kiderül, hogy nem így van, csak... 
  - Igaz ez? - suttogom.
  - Igen Harry, igaz. - érinti meg a karom, de én elhúzódom. - Tudom, hogy nem hiszel nekem, de... - nem vártam meg, hogy befejezze, közbevágtam.
  - Hiszek neked! - vágtam rá. - Látom a szemedben, hogy most nem hazudsz. Pont, amikor azt kívánnám bárcsak azt tennéd, te igazat mondasz nekem. - suttogom. - Hogy lehet ez? Miért nem mondták el nekem? - idegesen törlöm le a könnyeim, majd veszek pár mély lélegzetet.
  - Nem tudták hogyan tegyék. Nekem sem volt tiszta nagyon sokáig ez az egész, de én is kaptam egy levelet, amit Andy írt nekem, hiszen én ismertem őt. Ott elmondta az egészet és azt kérte, hogy valahogy adjam a tudtodra.
  - És te rohadtul a tudtomra adtad, azokkal a hülye leveleiddel. - megy fel bennem a púmba. - Miért nem mondtad, csak úgy el? Miért kellett napokig leveleket írnod?
  - Szerinted nekem könnyű volt elmondani? - csattan fel ő is. - Rohadtul nem volt az, Harry!
  - Nekem kurvára sok volt ez mára! - pattantam fel a padról. - Szia, Bella! - morogtam, majd megfordultam és sietős léptekkel indultam el a parkból kifelé vezető úton.
  Elcseszett egy életem van az már biztos. Mi a francot kéne most csináljak? Elegem van! Az órámra pillantottam, fél három. Innom kell! Muszáj, csak erre van most szükségem. Részeg akarok lenni és megfeledkezni erről az egészről. A lábaim a már jól betanult úton vittek a legközelebbi bárba, ahol egyből rendeltem egy üveg wiskeyt. Az első kortyok még égették a torkom, de nem törődtem vele. Csak ittam és ittam, egészen addig míg az üveg üres nem lett.
  Szédültem. Szarul voltam. De az emlékeim még mindig megvoltak. Nem mentek ki a fejemből Bella mondatai, hiába szerettem volna, nem sikerült. Legszívesebben most elmenekülnék mindenki szeme elől. Biztos vagyok benne, hogy valaki hallotta a kiabálásunkat és most is lát engem. Holnap majd olvashatom magam az újságokban, ismét, pedig már egy ideje nem volt rólam szó. Hülye vagyok. A pia Madet sem felejtette el velem, miért hittem azt, hogy most sikerülni fog?
  Mad! Most mindennél jobban szükségem van rá! Látni akarom. Megcsókolni, megölelni. Azt akarom, hogy a karjaimban aludjon el és ott is ébredjen fel. Szükségem van rá! Most mindennél jobban szükségem van rá. Ő tudja velem ezt elfelejtetni. Kétségbeesetten baktattam London utcáin, miközben a kezeimmel a hajamba szántottam. 
  Elvettem a barátnőjét tőle, most pedig hozzá szeretnék rohanni, hogy megvigasztaljon. A mostohatestvéremtől vettem el a csaját, aki már nem tud velem soha többé beszélni, mivel meghalt. Basszus! Nem így képzeltem el ezt az egészet! Nem így akartam. Sosem gondoltam volna, hogy valaha megtudhatom kik a szüleim, de nem erre számítottam. Nem egy halott testvért és egy innen messze levő húgicát akartam. Hanem egy családot, akit megérthetek, miért szabadultak meg tőlem. Olyan családot, akik azért löktek el, mert nem volt pénzük felnevelni, de nekik volt, mégis megszakították a kapcsolatunkat!
  Dülöngélve másztam felfelé a lépcsőn. Néha-néha megkapaszkodtam a korlátban, nehogy leessek, de amint összeszedtem magam tovább mentem. A kezem a falra tettem, majd a másikkal a csengőt nyomtam. Hülye ötlet idejönni, de szükségem van rá. Hallottam, ahogy káromkodva közelíti meg valaki az ajtót, majd, amit a zár kattant, levettem a kezem a csengőről.
  - Mi a rohadt élet van ebben az időben? - nyitotta ki az ajtót egy álmos és ideges Emma. - Harry? - zárta résnyire a szemét. - Mi van veled?
  - Ki a franc az ilyenkor? - hallottam meg álmosságtól rekedtes hangját.
  - Mad? - szólítottam meg kétségbeesetten. Beléptem a szobába Emma mellett, majd Madre vetettem magam, akinek még ellenkezni sem volt ideje. Megcsókoltam, amit ő nem viszonzott. A szívemben lévő tört ezzel újra elfordították bennem.
  - Harry. - próbált eltolni magától. - Hé, állj. - motyogta, mire én elszakítottam ajkam az övétől. - Mi a baj? Miért sírsz? - simított végig az arcomon. Semmit sem voltam képes mondani. Elveszítettem az egyensúlyom, így a földre estem. Mad abban a pillanatban leült mellém, majd kezei közé vette az arcom és a szemembe nézve ismét megkérdezte. - Mi történt?
  - Bent leszek, ha kellek. - szólalt meg Em, majd eltűnt.
  - Szükségem van rád, nagyon. Mindennél jobban. - suttogtam.
  - Mi történt veled? - kérdezte sokkal inkább magától, mint tőlem, majd szorosan magához ölelt. - Nyugodj meg kérlek. - suttogta, miközben egyik kezével a fürtjeim simogatta.  
  Pár perc múlva a fejem Mad ölében volt és simogatott, de képtelen voltam megnyugodni. Zaklatott voltam és az, hogy visszautasít nem segít. Meg akarom csókolni érezni, hogy ő valódi.
  - Kérlek csókolj meg. - suttogom a szemébe nézve. Látom benne az aggodalmat, a zavarodotságot a félelmet. Az ajkát a homlokomra nyomta. - Nem így. - motyogtam. - Nem ott. 
  - Nyugodj meg. - suttogta, majd tovább simította az arcom és hajam.
  - Megengeded, hogy itt maradjak veled? - kérdeztem halkan, mire ő aprót bólintott.

5 megjegyzés:

  1. Tudtaam :D Már az első levél után sejtettem, hogy nem véletlen Andy szüleinek a neve, gondoltam hogy van valami közük Harryhez és bingóóó. Most büszke vagyok magamra :3 Remek rész volt, kíváncsi vagyok a folytatásra, siess :*

    VálaszTörlés
  2. En ugy tudtam...:) Mar amikor Harry szuleinek neve merult fel es a levelek ...tudtam hogy Andy szulei lesznek Harry szulei is ...csak le kellett valaki irja is hogy megbizonyosodjak rola :)) :). Nagyon jo resz volt,olyan kivancsi vagyok a folytatasra,kerlek siess :* :*

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jó lett.Siess a kövivel. ;)

    VálaszTörlés
  4. Imádom a blogod, ezért kitetttem a sajátomra is :) Ha van kedved nézz be hozzám és, ha érdemesnek találod a blogomat arra, hogy megoszd az olvasóiddal, azt nagyon megköszönném :) Siess a kövivel :) BG http://liampaynefanfiction29.blogspot.de

    VálaszTörlés
  5. Sziaa! Nagyon jó! Mikor lesz kövi??

    VálaszTörlés