Sziasztok!
Meghoztam az újabb részt, remélem örültök neki és tetszeni fog.
Amint észrevettétek mostanság két szemszögből írom a részeket, de
ez csak most lesz így a következő már csak egyből lesz írva.
Mert szerintem így elég zavaró, de biztosan lesznek még
ilyen részek is, de megpróbálok minnél kevesebbet.
Köszönöm a bíztatást és az olvasókat is!
Jó olvasást!
Ölellek Titeket!
----------------------------------------------------------------------
Madison Clarck
Fel sem fogtam, hogy mit mondtam neki. Nem gondolkoztam, nem gondoltam át, hogy mit is mondok, csak mondtam. Lehet, hogy megbánom majd, de tudom, hogy ez volt a helyes döntés. Hiányozni fog, de ha mellette lennék, akkor nem tudnék boldog lenni, teljesen már sosem lehetek boldog. Nem azért, mert ő nincs mellettem, hanem a sok dolog miatt, amit átéltem vagy átfogok élni. Most, hogy felfogtam, hogy valószínűleg elveszítettem, még ha ő azt is mondja, hogy küzdeni fog értem, sírni szeretnék. De nem fogok! Megígértem, hogy nem fogok és ezt az ígéretem be is fogom tartani. Nehéz lesz? Biztosan, de nem sírhatok, amíg csak élek. Ezzel csak magamnak ártok, csakis magamnak. Mély lélegzetet vettem, majd benyitottam a kávézóba, ahová most nagyon nem szeretnék benyitni. Nem így terveztem a mai napom, nem akartam se vele, sem pedig a többiekkel megismerkedni. Azt sem értem, hogy miért akarják, hogy találkozzam velük, hiszen nem is ismernek. Körbenézek a teremben, majd megpillantom az integető kezet, ami Louishoz tartozik. Lassan odamegyek az asztalukhoz, majd megállok mellettük.
- Ez az a csaj, akire én gondolok? - kerekedik el a szeme, a fekete tűsis hajú srácnak, akinek gyönyörű boci szemei vannak. - Mi szél hozott ide szépségem? - kérdezi vigyorogva tőlem.
- Zayn! - csapja tarkón Louis, az illetőt, mire ő felmordul. - Én hívtam őt ide. - mosolyog felém.
- Haver, te ismered Madisont és nekünk erről nem is beszéltél? - akad ki ismét a tűsis, ha jól tudom Zayn.
- Ha befejeztétek a bámulását. - áll fel. - Akkor bemutatom nektek régi barátomat. - Louis mellém állt, majd megszólalt. - Srácok ő itt az egyik legjobb barátom, Maddie. - mosolyog. - Legyetek vele kedvesek. - néz végig a társaságon, majd odasúgja nekem. - Hová tűnt Harry? - én csak egy vállrádítással elintézem az egészet.
- Szia, én Niall vagyok. - mutatkozik be, egy aranyos szőke hajú srác. - Ő - mutat egy barna hajú srácra - Liam, a mellette lévő idióta, aki már megmutatta, hogy mekkora egy nőcsábász Zayn.
- Hé. - csattan fel az említett. - Én is be tudok ám mutatkozni.
- Úgy látom, ti már ismertek engem, de azért bemutatkozom. - szólalok meg most először, mióta itt állok. - Madison vagyok, de szólítsatok csak Madnek, jobban szeretem. - teszem hozzá, mire vigyorogva bólintanak.
Leültem Louis mellé, majd végignéztem rajtuk még egyszer. Aranyosak voltak. Niall olyan, mint egy kisgyerek senki se mondaná, hogy ő egy híres ember, ha megnézné magának és nem ismerné igazából. Liam nekem valamiért úgy tűnik, mintha ő töltené be a felnőtt szerepet, pedig szinte biztos vagyok benne, hogy nincs több 18-nál. Zayn, hát ő az a rosszfiús típus, aki minden szabályt megszeg és szeret bulizni. Ezt nem csak a karján levő tetoválások miatt mondom, hanem mert első ránézésre nekem ez jött le.
- Oké, már azóta kíváncsi vagyok, mióta azt mondtad, hogy régi barátok vagytok. - szólal meg Zayn. - Honnan ismered, te a híres modellt? - néz rám vigyorogva, majd Louis válaszát várja.
Louis felém fordítja a fejét, mire én bólintok. Nyugodtan mondja el, hiszen nem titok, hogy honnan jövök, már úgyis sokan tudják. Annyira sokan mondjuk nem, de jó páran már ismerik a történetem.
- Ha hiszitek, ha nem én már azelőtt is ismertem őt, mielőtt még híres lett volna. - néz körbe a társaságon. - Madel még az árvaházban találkoztunk, majdnem egy évvel ezelőtt. - mosolyog. - Ott ismertem őt meg és lettünk jóba, nagyon jóba. - húz magához.
- Egy pillanat. - gondolkodik el Liam. - Ha ismered őt, az azt jelenti, hogy Harry is ismeri? - hamar összerakják a képeket. - gondolom magamban.
- Igen, ő is ismer. - bólintok.
- Apropó Harry. - kapja fel a fejét Zayn. - Hol a francba van most? - Louis megvonja a vállát, én pedig csendben maradok. Láttam elmenni, de nem tudom, hogy hová is ment. - Ti jártatok? - néz ránk furán.
- Nem! - vágjuk rá egyszerre nevetve. - Miből gondoljátok ezt? - kérdezte Louis.
- Nem is tudom, talán mert magadhoz öleled és olyan, mintha forrna köztetek a levegő. - vonja meg a vállát Liam.
- Sosem jártunk, csak olyan mintha a húgicám lenne. - adja a választ Louis.
- Hé, csak pár hónap van közöttünk. - bököm oldalba.
- Harryvel sem jártál? - teszi fel a kérdést Niall, teli szájjal. Én pedig elsápadok, erre a kérdésre nem számítottam. Mégis mit mondjak? Ha sokáig hallgatok, akkor rájönnek maguktól is.
- Vele is csak barátok voltunk. - erőltetek egy mosolyt az arcomra. Louis megszorítja a kezem az asztal alatt. Gondolom az érdekli, hogy jól vagyok-e, aprót bólintok.
- Valamiért én ezt nem hiszem el. - néz mélyen a szemembe Zayn, mire én lesütöm a szemem. Csodás, most árultad el, hogy igaza van. - De ne is törődjünk vele. - mosolyog, mire én egy halk sóhajt ejtek. - A hétvégén bulizni megyünk a srácokkal. - jelenti ki. - Nem akarsz velünk tartani?
- Szívesen mennék. - mosolygok rá. - De nem tehetem, most egy barátom mellett szeretnék lenni... amíg még lehet. - suttogtam az utolsó pár szót.
- Hát jó, mikor már a barátodnak nem lesz rád szüksége akkor szívesen várunk. - mosolyog, mire nekem lefagyik a mosoly az arcomról.
- Zayn. - szól rá Liam. - Nem látod, hogy neki ez fontos. - morog rá. - Remélem jobban lesz a barátod. - de én csak megrázom a fejem, majd lesütöm azt. - Sajnáljuk. - szólal meg megértően.
- Semmi gond, nem tudhattátok. - biccentek.
Még beszélgettünk kicsit. Meséltek az életükről, bulikról, hülyeségeikről, egészen addig míg Louis telefonja meg nem szólalt. Bocsánatot kért, majd felállt és elment. Kíváncsi vagyok, hogy kivel beszélget, mivel ahogy elnézem az illető felidegesítette.
- Gondolom, már megint Harryvel veszekszik. - sóhajtja Liam, mire én kérdőn nézek rá. - Az elmúlt időben nem önmaga, mindenkivel veszekszik a semmin.
- Az elmúlt időben? - nevet fel Zayn. - Liam amióta összeköltöztünk ezt csinálja. - morogja.
- Tudjuk, hogy valami baja van, de nem akar róla beszélni. - sóhajtja Niall. - Bármikor rákérdezünk elhajt minket. Csak Louis tudja, hogy mi baja lehet, mivel ő régóta ismeri. Esetleg te is tudhatod, hiszen egy évig vele laktál egy épületben. - néz a szemembe.
A francba! Ha csak Louis tudja az okát, akkor már tudom is, hogy ki a baja, hogy ki miatt ilyen. Tehát mégis igaz, mégis igaza volt Emmának, mikor azt mondta nekem, hogy ő sincs jobban. Én vagyok az oka a kitöréseinek és most, hogy még a 'barátságát' is visszautasítottam, biztos vagyok benne, hogy ez csak rosszabb lesz.
- Srácok nekem mennem kell, összedni egy idiótát. - morogja Louis. - Hazavigyelek? - néz rám.
- Kérlek. - állok fel. - Srácok örülök, hogy megismertelek titeket. Remélem még találkozunk. - mosolygok rájuk.
- Biztosan így lesz. - kacsint Zayn. Mindegyikőjük feláll, majd megölel, ami először meglepett, de hamar viszonoztam nekik a kedves gesztust.
- Menjünk. - fordultam Louis felé, aki még mit sem sejt a tervemről.
Harry Styles
Olyan gyönyörű volt, ahogy ott állt előttem, az ajkát harapdálva, amit gondolom észre sem vett. El sem tudja képzelni, hogy milyen hatással van rám, amikor ezt teszi. Ilyenkor érzem azt, hogy nem érdekel, hogy mi lesz, de én megcsókolom őt. De mégsem tettem meg, mivel már ígyis elbasztam, azzal biztosan mindent tönkretettem volna, ha már így nem is.
Fájt, nem is kicsit, amikor azt mondta, hogy nem lesz a barátom. Bár mégis mit gondoltam, miért is menne bele? Hiszen megbántottam, ezt én magam is tudom. Az ő helyébe én sem mentem volna bele, valószínűleg, de én mégis abba reménykedtem, hogy jelentek még számára annyit, hogy ezt megtegye nekem, de úgy látszik, hogy tévedtem. Mint mindig, hogy is sikeresen elbasztam az esélyem. Mikor azt mondta, hogy nem akar a barátom lenni - bár mindketten tudtuk, hogy nekünk nem is menne - először azt hittem, hogy hazudik, de a szemembe nézett és nem láttam a gyönyörű szempárba, hogy nem gondolja komolyan. Komolyan gondolta.
Tudtam, hogy a fiúknak felfog tűnni, hogy én nem vagyok ott, de egy csepet sem érdekelt. Sarkon fordultam, miután közöltem vele, hogy most küzdeni fogok érte, hogy most nem fogom elengedni őt és eljöttem.
Dühösen járkáltam az utcán. Dühös voltam magamra, mert ekkora barom vagyok, de egy már biztos, hogy nem fogom hagyni, hogy bármi közénk álljon. Most már nem! Egyszer voltam hülye, hogy hagytam, de most nem fogom! Nem érdekel, hogy mit kell majd átéljek és kibírjak, megteszem, ha ez azt jelenti, hogy ő velem lesz. Érte megteszek bármit.
A lábaim már egy ismert helyre vittek, ahová legtöbbször este jövök, nem mikor még fent van a nap, de most szükségem van erre helyre, szükségem van az itt lévő gyógyszeremre. Tudom, hogy nem teszek jót magamnak vele, de legalább kis ideig elfelejtem a bajom. A csengő jelezte, mire mindenki az ajtó felé kapta a fejét, majd folyatták a beszélgetést. A pulthoz mentem, majd levágtam magam az előtte lévő szabad székre.
- Styles! - mosolygott rám Amber. - Nincs még egy kicsit korán ehhez? - kérdezi vigyorogva.
- De, az van, de most nem érdekel. - vonom meg a vállam. - A szokásosat, kérlek. - morgom.
- Ahogy gondolod. - fordul meg, majd elém teszi a wiskeys üveget, egy pohár kíséretében. - Ne is kérdezzem, hogy mi bajod? - néz rám.
- Inkább ne. - vágom rá. - Különben szerintem már tudod magadtól is. - röhögök fel kínomban, majd lehúzom az első pohárt. Először marja a torkom, de hamar elmúlik. Öt pohárral később, már sokkal felszabadultabbnak éreztem magam. - Erősebb kéne, még mindig a fejemben van, azzal a hülye levéllel együtt. - morgom, mire vigyorogva tol elém egy poharat. Minden kérdés nélkül lehúzom.
- Szeretnéd, hogy segítsek a felejtésben. - suttogja közelebb hajolva hozzám.
- Azt mondanám, hogy igen. - nevetek fel. - De nem lehet, mivel csajom van, aki gondolom már halálra aggódjam magát miattam, mivel nem válaszolok a hívásaira.
- És ez mióta zavar is téged? - vonja fel a szemöldökét.
- Amber, ne csináld. Nem akarok hülyeséget csinálni. - mordulok rá.
- Ó szóval már nem vagyok jó, értem én. - húzza fel magát, majd arrébb lép, hogy felvegye a többi srác rendelését is.
Hát igen. Elkövettem néhány hibát az életemben. A legtöbbe Amber is benne volt. Amikor egyedül éreztem magam vagy csak szimplán szórakozni akartam, összegabalyodtunk. Jó volt, mivel elfelejtettem a bajom, de mikor rájöttem, hogy ő azt hiszi, talán több is lehetne közöttünk, mint csak szimpla sex, hát akkor közöltem vele, hogy mit gondolok. Azt hittem, hogy sarkon fordul, de előtte még a képembe ordítja, hogy dögölj meg Styles, de tévedtem, mivel csak annyit mondott nekem így is jó, mivel élvezett veled lenni.
A pia már ígyis a fejembe szállt, semmi kedvem ismét verekedésbe keveredni, így inkább a telómért nyúltam, majd felhívtam azt a személyt, aki tudom, hogy segíteni fog nekem.
- Haver szükségem van rád, asszem. - szólalok meg mikor felvette.
- Harry! Hol a francba vagy? - kérdi dühösen. Csodás ma mindenkit csak felidegesítek. - Ittál? Mond, hogy nem csináltál semmi hülyeséget. - sóhajtja.
- Egy kicsikét. - nevetek. - Csak egy kicsikét.
- Ez nem igaz! Komolyan mikor tanulod már meg, hogy a pia nem old meg semmit. - morogja.
- De egy kis időre, igen. - vágom rá.
- Sosem tanulsz! Olyan vagy, mint egy kisgyerek, akire legközelebb biztosan bébiszittert küldök, mert nem fogom hagyni, hogy még egyszer seggrészegre leidd magad.
- Nem kell bébiszitter. - csattanok fel.
- Kuss! - morogja. - Mindjárt ott vagyok.
- Te csak ne... - de nem várta meg, hogy befejezzem bontotta a vonalt.
- Hívjak valakit vagy már hívtál? - kérdi Amber, mikor jelzek, hogy fizetni akarok. - Nagyon szeretheted, ha ennyit iszol miatta. - teszi hozzá halkan.
- Igen, mert ez igaz. - suttogom. - Már jön értem....
- Oké. - vágja rá. Tudom, hogy megharagudott, de már elég hülyeséget tettem ma. Kifizettem, majd vártam, hogy Louis ideérjen.
Forog velem a világ, a fejem mindjárt szétmegy. Ilyenkor érzem azt, hogy neki van igaza, hogy a pia semmit sem old meg, de perccel ezelőtt még jól voltam tőle. Bár mikor már kifelé megy a hatása akkor sebezhető vagy és én most pontosan azt érzem. Ha most valaki nekemesne biztosan összetörnék.
- Haver komolyan? - teszi a kezét a vállamra gondolom Louis. - Tudom, hogy mi történt és nagyon sajnálom, de lehet, hogy jobban fogod magad érezni, mikor kiérünk.
- Már miért érezném? - nevetek fel.
- Majd meglátod, ha egyáltalán fogsz még látni. - morogja. - Csá Amber. - int neki, majd felállít és lassan az ajtó felé ballagunk.
Kétszer majdnem hasraessek, de szerencsémre Louis még időben elkap. Hálás vagyok érte, hogy ilyen jó haverom, mert fogalmam sincs, hogy hányszor szedett már össze seggrészegen. A hűvös levegőtől csak jobban fájni kezd a fejem, de amikor észreveszem, hogy ki pattan ki Louis kocsijából, majd sietve felénk tart. Barna hosszú haj. Ez ő! De mit keres ő itt? Miért jött ide?
- Mit ker...? - kezdtem, de félbe szakított.
- Te teljesen megörültél? - csattan fel. - Komolyan, Harry te magad is tudod, hogy ez nem old meg semmit sem. - dühöng.
- Úgy látszik mégis. - vigyorgok rá.
- És még részegen is ezt csinálod. - forgatja a szemét. - Inkább tegyük be mielőtt még összeesik. - fordul Louishoz.
Sikeresen betettek hátra és meglepetésemre, Mad is hátul maradt. Vigyorogva dőltem el, majd helyeztem a fejem az ölébe, mire ő dühösen nézett rám, majd tekintetét ismét az ablakra vezette. Tudom, hogy haragszik.
- Akkora egy tuskó vagy. - morogja.
- De egy szerencsés, mivel te itt vagy velem. - nézek rá, mire ő halványan elmosolyodik.
- Ne bízd el magad Styles, nem leszek mindig itt, egyszeri alkalom. - kacsint rám.
- Ne csináld ezt. - morgom.
- Amint hazaérünk az lesz az első dolgom, hogy ráderesztem a hideg vizet. - néz rám. - Büdös vagy és seggrészeg. - felvont szemöldökkel nézek rá. - Mi van?
- Haza? - kérdem halkan, de ő csak a szemét forgatja.
- Igen, hogy biztosra vegyem, hogy ágyba kerülsz és ott is maradsz. - szólal meg pár perc múlva.
- Akkor éjjelre is maradnod kell. - vigyorgom rá. Hallom, hogy Louis kuncog elől, bár Madnek ahogy látom nem tetszik az ötletem.
- Fogd be! - nézet mélyen a szemembe, majd ismét ki az ablakon.
Már alig bírtam nyitva tartani a szemem, mire hazaértünk. A parfümjének az illata és a saját illata, szinte már elkábított sokkal nagyobb hatást érnek el nálam, mint a pia valaha is. Éreztem, hogy ismét kint vagyunk a hidegben, de a szemeim már csukva voltak. Hallottam, hogy beszélnek körülöttem, de nem értettem, hogy miről. Egy hideg helyre fektettek be, amit én morgással díjaztam.
- A kurva életbe! - kiáltok fel, mikor jéghideg víz áraszt el. - Elment az eszed. - nézek Louisra.
- Ki kell józanítani téged, de leginkább megfürdetni, mivel bűzlesz. - vigyorog.
- Elment? - nézek körül, mivel Madet sehol sem látom.
- A szobádba van. - suttogja. - Ugye tudod, hogy nagy mázlid van vele. - teszi hozzá. - Eszem ágába sem lett volna megkérni, hogy jöjjön velem érted, de ő erősködött, hogy jönni akar, mivel ez miatta van. Ne baszd el az utolsó utolsó lehetőségedet is.
- Megpróbálom. - morgom, majd felállok és kiküldöm, hogy legalább már zuhanyozzak le, ha már így is tiszta víz vagyok.
Nem értem még mindig, hogy miért jött értem?! Ennyire aggódik miattam? Vagy csak azért van itt, mert tudja, hogy miatta ittam le magam és csak bűntudata van van. Inkább nem akarok erre gondolni. A csípőmre tekerek egy törölközőt, majd megtörlöm a hajam és kilépek a szobába, ahol Mad az ágyon ül.
- Kimegyek míg felöltözöl. - nézet rám elvörösödve.
- Engem nem zavarsz, nem vagyok szégyenlős. - vigyorgok rá.
- Részegen sokkal pimaszabb vagy. - vágja rá, majd kimegy a szobából.
Felveszek egy boxert, majd ledőlök az ágyra és kiáltok egyet, hogy kész vagyok. Vonakodva ül le mellém az ágyra. Biztosra veszem, hogy zavarban van, mivel csak alsó van rajtam, de ő maga is tudja, hogy csak ebben alszom vagyis mikor nem vagyok egyedül.
- Miért jöttél utánam? - kérdem pár perc múlva.
- Mert egy barom vagy. - vágja rá. - Ha valaki elutasít, akkor te leiszod magad és ha jól tudom nem ez volt az első alkalom.
- Louisnak túl nagy szája van. - morgom.
- Nem ő tehet róla, én szedtem ki belőle. - ismerem a módszereit, úgyhogy megértem miért mondta el. - Ugye tudod, hogy ez zsarolás. - néz rám, mire én kérdőn fordulok felé. - Ha nem engedem, hogy a barátom légy akkor minden nap leiszod magad, vagy tévedek?
- Erre még nem gondoltam, de most, hogy mondod ezt tenném. - vigyorgok rá, mire ő rámcsap. - Hé nem bántjuk a részegeket.
- De megérdemlik. - nyújtja rám a nyelvét.
- Ha nem akarod, hogy megcsókoljalak ebben a pillanatban, akkor többet nem csinálsz ilyet. - nézek mélyen a szemébe.
- Semmit sem változtál. - forgatja a szemét. - Kapsz egy esélyt, de ez az utolsó. - suttogja, majd félve rám emeli tekintetét. - De csak mint barátok, ha átléped a határt nincs több esély, se semmi más. - teszi hozzá.
- Köszönöm. - suttogom. Fáradtnak érzem magam. A szemeim elég hamar lecsukódnak, de én még nem akarok aludni, így próbálom kinyitni őket.
- Aludj. - suttogja, mire én a kezéért nyúlok. - Amíg elalszol itt maradok. - teszi hozzá. Bólintok, majd lehunyom a szemeimet.
- Szeretlek Mad. - motyogom félig aludva. Lehet, hogy csak beképzeltem vagy álmodtam, de mintha azt hallottam volna, hogy ő is azt mondta nekem, hogy szeret....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése