2014. február 16., vasárnap

33.Majdnem csók.

Sziasztok!
Meghoztam a következő részt. Remélem tetszeni fog. 
Tudom, hogy eléggé unalmas lett, de azért remélem tetszeni
fog, majd nektek, de ígérem, hogy a következő izgalmasabb lesz.
Köszönöm a 66 rendszeres olvasót és az előző részhez érkezett
komikat! Jó olvasást! Hamarosan jelentkezem.
Ölellek Titelet!


-------------------------------------------------------------------------------------


  Egy ismeretlen fiú ült vele szembe. Eddig még sosem láttam az intézetben, szóval biztosan nem idevalósi. Mindketten rám kapták a tekintetüket. Az ismeretlen fiú jó alaposan végigmért, amit mondjuk nem is csodálok hiszen még mindig a táncruhámba voltam. Én is őt néztem eközben felfedeztem, hogy nem is néz ki olyan rosszul, de nekem semmi szükségem még egy pasira az életemben. Zöld szemei vannak és barnás haja. Nem néz ki olyan fiatalnak, de idősnek sem, talán egy kicsit hasonlít a dokira. Vajon rokonok?
  - Bocsánat nem tudtam, hogy nem vagy egyedül. - szólalok meg elsőnek. Ki akarok menni, de mielőtt még megtehetném megszólal Adam.
  - Mad, maradj mindjárt végzünk. - mutat a kanapéra.
  Bólintok majd helyet foglalok. Nem igazán figyelek a beszélgetésükre. Sokkal jobban elvonja a figyelmem a sajgó vállam. Nem akarom elhinni, hogy Bella képes volt ezt tenni velem, bár belőle mindent kinézek, hogy neki jó legyen... De amit sosem gondoltam volna, hogy Harry csak úgy szó nélkül hagyja az egészet. Oké megértem, hogy együtt vannak és nem velem van, de attól még nem kellene végignézze ahogy megalázzák a másikat, méghozzá szándékosan. Fogalmam sincs, hogy így fogok-e tudni majd táncolni, de van egy olyan érzésem, hogy Bellának pontosan ez volt a szándéka. De egy biztos nem fogom neki megadni azt az örömöt, hogy ő vegye át a helyem. Ha sajgó vállal kell végigtáncolnom a zenét akkor meg is fogom tenni, nem érdekel, hogy mennyire is fog fájni utána és közben. 
  - Akkor beszélünk este Stefan. - búcsúzik el Adam. - Várj még egy pillanatot. 
  - Igen? - kérdezi.
  - Mad, had mutassam be neked az öcsémet, Stefant. - mutat a mellette álló fiúra.
  - Madison Clark. - nyújtom a karom, teljesen elfelejtkezve arról, hogy fáj. - A francba. - csúszik ki a számon.
  - Minden rendben? - kérdezik egyszerre.
  - Történt valami a karoddal? - lép közelebb hozzám Adam.
  - Csak a szokásos - sziszegem - Bella kibotlasztott én pedig ráestem a vállamra, ami nagy valószínűséggel ki is ment.
  - Tessék? - akad ki Adam. - Beviszlek a kórházba egy röntgenre... ha nem lenne munkaidőm. - teszi hozzá pár másodperc múlva. - Stef, megtennéd, hogy beviszed?
  - Semmi szükség rá. - szólalok meg.
  - Szívesen beviszlek. - mosolyog rám. - Persze csak ha nem zavar, hogy egy ismeretlen fiúval kell utaznod.
  - Nem zavarna, de semmi szükség a kórházra. - szisszenek fel, miközben megmozgatom a nyakam.
  - Nekem nem úgy tűnik. - mondja komolyan Adam.
  - Gyere - nyitja ki nekem az ajtót - úgysem tudnád lebeszélni. - nevet fel halkan.

***

  Képtelenség volt őket lebeszélni a kórházról így belementem. Szerencsére a szobámig elengedtek, hogy átöltözzek, ahol természetesen minden könnyen ment volna, ha nem fájna a vállam. A nadrágom is nagy nehezen cseréltem le, de felülre csak egy inget sikerült felvennem.
  - Minden rendben? - kérdezi miután beültem mellé.
  - Azon kívül, hogy még sosem tartott ilyen sokáig az öltözködés, minden a legnagyobb rendben. - erőltetek egy halvány mosolyt a számra.
  - Kérdezhetek valamit? - indítja be a motort.
  - Persze. - nézek rá.
  - Ugye nem azért jöttél Adamhez,  hogy elmond neki, hogy - elgondolkozott egy kicsit - Bella mit csinált? - felnevetek a kérdésén. 
  - Nem, nem azért mentem, nem vagyok olyan lány. - miközben a szavak elhagyják az ajkam, már a belvárosban is vagyunk, ahonnan még jó tíz perc van a kórházig.
  - Gondoltam, hogy nem vagy olyan. - áll meg az egyik lámpánál és fordul felém. - Te inkább a rosszkislány kategóriába tartozol, nem pedig az árulkodósokba.
  - Ezt most vegyem bóknak? - vonom fel az egyik szemöldököm.
  - Akár annak is veheted. - mosolyog rám, majd visszaszegezi a tekintetét az útra.
  Oké! Mi a fene van velem? Én nem vagyok ilyen, én nem flörtölök egy ismeretlen fiúval, miközben nekem barátom van. Na jó ez hülye példa volt, mert ezt már egyszer megszegtem, de még egyszer nem fogom. Nekem ott van Andy, akit szeretek csak nem eléggé, hogy elfelejtesse velem Harryt, akit még mindig kedvelek vagy inkább szeretek, még ha így viselkedik is. Az út további része csendesen telt. Mindketten jobbnak véltük, hogyha hallgatunk. Én a gondolataimba merültem, ő pedig a vezetésre koncentrált. A gondolataim pedig kihez vezettek, természetesen Harryhez. Miért képzeltem el, hogy milyen lenne vele táncolni? Hogy milyen lenne, ha most nem Bellával lenne hanem velem? Bevallom, igaz, hogy egy kicsit irigy vagyok arra, hogy Harry az övé, de elfogadom, mivel én képtelen lennék bosszút állni rajta, úgy mint ő rajtam. 
  - Megérkeztünk. - szólal meg.
  - Köszi, hogy elhoztál. - fordulok felé. Nyúlok a zárhoz, de a hangja megállít.
  - Bármikor. - kacsint. - És Mad, örülök, hogy találkoztunk
  - Én is örültem Stefan. - szállok ki. - Szia.
  Most az egyszer jobban örülnék a hazugságnak, de tudom, hogy nem azt a választ fogom kapni amire számítok, szinte biztos vagyok benne. A doki visszajött a papírokkal a kezében, majd leült velük velem szembe. 
  - Jól sejtettem, önnek kiment a válla. - nézte a képeket. - Az orvos már vár önre, hogy helyretegye, de ha ez megtörtént akkor két hétig pihentetnie kell majd.
  - Ez remek. - morgom. - Köszönöm doktorúr. - állok fel. 
  Komolyan mondom ettől jobb hírt ma már nem is kaphatok. Bella elérte, amit akart. Így nem mehetek el a versenyre, nem is engedne még Amanda sem, aki már biztosan tudomást szerzett róla Emmától. Egyszer régebben már kiment a bokám és az is nagyon fájdalmas volt, de túléltem. Igaz utána a fájdalomcsillapítók miatt úgy viselkedtem egész nap, mint aki be van lőve, de legalább nem érzetem semmit.
  
  - Jól érzi magát? - kérdezi miután helyrerakta a csontom.
  - Igen, csak úgy érzem magam, mint aki mindjárt összeesik. - motyogom.
  - Ezek a nyugtató hatásai. Jobb lenne, ha nem magába menne most haza. - teszi hozzá. - Felhívhatok önnek valakit? - bólintottam, mivel a hangomban nem voltam biztos. Kivette a táskából a telefonom, majd tárcsázni kezdtett.
  - Jó napot, én... - mutatkozott, be majd elmondta a mondókáját - be kéne jönnie érte, eléggé ki van ütve a gyógyszerek miatt... Rendben. Viszlát.
 Visszatette a telefonom, majd adott nekem egy pohár vizet és megvárta míg iszom, majd  megszólalt. 
  - Hamarosan itt lesznek önért, addig maradjon itt és pihenjen.
  - Köszönöm... - suttogtam.

***

  Amikor felébredtem valakinek az ölében ültem. Az illatáról azonnal felismertem őt. Mi a fenét keresek én az ölébe? Egyáltalán, hogy kerültem én ide? Mit keresek én Harry ölében? Próbáltam egy helyben maradni és nem mocorogni, hogy magamra keltsem a figyelmét, hogy már nem alszom, de képtelen voltam rá. A közelsége megőrjített és amikor a szorítása erősödött a derekamon, felnyögtem ezzel teljesen elárulva magam..
  - Jobban vagy? - kérdezte halkan. Figyelmem kívül hagytam a kérdését és feltettem az enyémet.
  - Mit keresek én itt?
  - Sajnálom, hogy nem segítettem. - motyogta. - Nagyon sajnálom
  - Harry hagyjál ezzel jó, megértem, hogy nem érdekel, hogy mi van velem, mivel te Bellával vagy. - mondom komoran. - Csak azt nem értem, hogy miért vagy most itt.
  - Engem hívott fel az orvos, hogy jöjjek érted. - az nem lehet igaz. - Amikor meghallottam, hogy kórházba vagy megijedtem, azt hittem megint valami hülyeséget csináltál.
  - Megérkeztünk. - szólalt meg a sofőr. Harry fizetett, majd kiszállt és én is ki akartam szállni, de amint a lábaim a földet érték majdnem elestem. De persze Harry elkapott, még mielőtt elestem volna.
  - A nyugtatóktól még nagyon gyenge vagy, nem szabad járnod.
  - Teljesen jól vagyok. - vágom rá. - Nem kell velem törődnöd, tökéletesen megvagyok egyedül is.
  - Ne makacskodj már, csak segíteni akarok. - fogja meg a derekam.
  - Harry, foglalkozz Bellával és akadj le rólam. - lököm el a kezét. Ő csak elvigyorodott, majd az ölébe kapott. - Tegyél le. - csaptam a hátára.
  - Amint az ágyba kerültél máris. - kuncog.
  Miért hazudok saját magamnak? Azt mondom, hogy tegyen le és ne érjen hozzám, mikor egyáltalán nem ezt szeretném. Nem akarom, hogy elengedjen, inkább azt akarom, hogy mindig ilyen közel tartson magához. Mi a francért nem tudok rá haragudni? Miért van az, hogy bármit is tesz én képtelen vagyok haragudni rá?
  Szerencsére még senki se volt a folyosókon, mivel ebédidő volt. Eléggé félreérthető lett volna, ha mindenki szeme láttára így vinne végig a folyosókon. Na várjunk egy kicsit, hiszen most haladtunk el a szobám mellett, most mégis hová megyünk?
  - Harry, hová viszel? - kérdezem.
  - A szobámba, beszélni akarok veled.
  - Nem, én nem megyek oda, nincs miről beszélnünk. - vágom rá.
  - De szerintem meg van, meg kell neked magyaráznom valamit.
  Mivel a tiltakozás egyáltalán nem vált be, muszáj lesz meghallgassam, pedig most arra vágyok a legkevésbé. Nem akarom hallani a magyarázatait... Amint beértünk a szobába letett az ágyra, majd leült mellém.
  - Nézd, köztem és közte semmi sincsen...
  - Harry hagyjuk már ezt, nem kell hazudnod nem érdekel. Még egy vaknak sem tudnád beadni, hogy nincs köztetek semmi sem.
  - Bebizonyítom. - hajolt közel hozzám, de amikor az ajkaink majdnem összeértek volna az ajtó kicsapódott.

4 megjegyzés:

  1. ááááá rohadt gyorsan következő részt

    VálaszTörlés
  2. Kedves Evelyne!
    A mai napon már másodszorra hoztad rám a szívrohamot! Először végig azt hittem, hogy Stefan-nal lesz egy majdnem csók, de aztán megnyugodtam, amikor elváltak a kórháznál. A következő történést persze tudtam, hogy Harry lesz az akit felhív az orvos. Aztán jött az ölben végig vonulás, azért itt reménykedtem, hogy Bella majd meglátja őket, de sajnos nem. És jön megint a problémás vége. Mivel az ajtó kicsapódott, így nagyon, nagyon, nagyon, nagyon remélem, hogy Louis lesz az és nem Bella, mert ha ő. Húh, szerintem ott kibújik belőle a sárkány és olyan tűz okádás lesz ott, amit még ég és föld nem látott!:D
    Nagyon siess a folytatással!;D
    Rose King

    VálaszTörlés
  3. Hogy en mennyire szeretem ezt a tortenetet *.*
    Siess a kovivel legysziii :-DDD

    VálaszTörlés