2014. február 14., péntek

32.Nem vagyok rájuk kíváncsi!

Sziasztok!
Sajnálom, hogy késtem a résszel, de remélem örültök,
ha azt mondom, hogy a héten még lesz egy.
Remélem tetszeni fog, bár nem igazán történik benne semmi, 
de ami múlik nem késik. Hamarosan beindul minden és 
még több bonyodalom lesz benne. 
Köszönöm a 66 rendszeres olvasót és a bíztatásokat is! 
Jó olvasást! Hamarosan jelentkezem!

Ölellek Titeket!

----------------------------------------------------------------------------


  A barátaim bogarat ültettek a fülembe, így nem sokat tudtam aludni az éjjel. Végig azon gondolkoztam, hogy mi van, hogyha hiba volt elmondanom Adamnek? Hogy mi van, hogyha el fogja mondani Victóriának? Bele se merek gondolni, hogy mi történne, hogyha megtudná. Valószínűleg kiakadna, sőt biztosan kiakadna, hiszen eltitkoltam előle egy nagyon fontos dolgot. De most nem a legmegfelelőbb idő ezen gondolkozni. 
  Sampont öntöttem a tenyerembe, majd a hajamba dörzsöltem. A mai nap fontos számunkra, hiszen már csak pár napunk van Emmával, addig a bizonyos napig. Mindketten nagyon izgulunk, de szerencsére elég jól megy és ha gyakorolunk akkor csak jobb lesz. Leöblítettem a habot a hajamról, majd elzártam a vizet és egy törölközőbe csavartam a vizes hajam és testem. 
  A tükörbe nézve magamat látom, aki vidám és boldog, de hogyha a tükörben képesek lennénk látni a szívünket és a lelkünket is, akkor mindenre fény derülne, miszerint egyáltalán nem vagyok boldog. A szívem összetört és fogalmam sincs, hogy valaha is összefog-e forrni, csak bízni tudok benne, hogy így lesz. 
  Mivel hétfő van, egész nap csak táncolni fogunk, így csak egy fekete melegítőt és egy hozzá illő toppot vettem fel. A hajamat megszárítottam, majd feltettem egy minimális sminket. Közben pedig végig azzal győzködtem magam, hogy minden rendben lesz, hogy nem fogok Bellára figyelni, nem fogom hagyni, hogy elszomorítson a látványa. Bár azt nem tudom, hogy ez akkor is menne, ha ő is ott lenne, de ha így is lesz, nem velük kell törődjek, hanem a versennyel. 
  - Emma kész vagy? - léptem ki a szobába.
  - Perszer - fordult felém - tetszik a szerelésed. - mosolyodik el.
  - Szia Louis. - köszönök neki mielőtt még belépne a szobába. Emma csak felnevetett, Lou pedig nagyra nyílt szemekkel nézett.
  - Honnan tudtad, hogy jövök?
  - Tudod - nevetek fel - hogyha az ember minden nap arra lesz figyelmes, hogy valaki kopogás nélkül tör be a szobájába akkor szép lassan rájön, hogy mikor is fog megérkezni. - vonok vállat.
  Nem mondott rá semmit sem, csak odament Emmához és egy csókkal köszöntötte őt, utána pedig megöleltem engem is. 
  - Beszéltem vele az este. - sóhajtotta. Először nem értettem, hogy kire érti, majd szép lassan leesett, hogy az a személy nem más, mint Harry. Igazából nem tudom, hogy szeretném-e tudni, hogy mi is beszéltek. Nem akarok róla hallani, nem akarok róla beszélni, de egy részem még mindig kíváncsi rá és úgy érzem, hogy sosem fogok tudni nem törődni vele.
  - Nem akarom tudni. - hazudtam. - Nem érdekel, hogy mi van vele, nem érdekel ő sem.
  - De Maddy, ezt hallanod kell. - néz rám Lou, de próbálok nem megtörni előtte.
  - Lou, ha nem akarja hallani akkor ne erőltesd. - fogja meg a kezét Em.
  - Tudom, hogy ez érdekelni fogja - néz a barátnőjére, majd vissza rám - csak hallgass meg.
  - Lou... - motyogom.
  - Kérlek. - sóhajtozva, de bólintottam. - Tegnap mikor visszamentem, már a szobában volt. Nem festett valami jól, nagyon szarul nézett ki. Olyan volt, mintha be lett volna szívva, de hamar rájöttem, hogy semmi köze ennek sem a drogokhoz sem pedig a piához, csak teljesen ki van akadva, olyan mint egy zombi. Nem tudom, hogy mi történik vele, de amikor rákérdeztem, hogy mi baja van akkor csak annyit mondott "mindig mindent elrontok, ahogy most is". Elsőnek nem esett le, hogy mire értette, de utána kezdtem azt érezni, hogy rád, hiszen elveszített és egyáltalán nem boldog Bellával ezt még a vak is látja. Nem tudom,  hogy miért van vele, de van egy olyan érzésem, hogy nem önszántából...
  Louis szavai elgondolkodtattak. Nem akarom, hogy bármi hülyeséget is csináljon, igaz haragszom rá és azt kértem, hogy ne jöjjön a közelembe, de fontos nekem és mindig is az marad. És biztos vagyok benne, hogy azt a mondatot, amit ismételgetett rám értette. Elveszített és nem számít, hogy egy kicsi részem még mindig kötődik hozzá az agyam elég erős, hogy ne csináljak semmi hülyeséget. Beszélnem kéne vele és beszélni is akarok vele, de nem fogom megtenni, hiszen akkor képtelen leszek kiverni őt a fejemből.
  - Álmában pedig a te neved motyogja. - teszi hozzá kicsit később.
  - Az enyémet? - kérdezem vissza.
  - Igen. Nem tudom, hogy miért van Bellával, de abban biztos vagyok, hogy nem szereti, mert ő téged szeret.
  - Louis te magad is tudod, hogy nincs így, mert ha így lenne akkor most vele lenne és nem Bellával. - szólal meg még előttem Emma.
  - Meghallgattalak, de nem fogok semmit sem kezdeni az információkkal, már nem éri meg. - vontam meg a vállam. - Már nem.
  Miért motyogja az én nevem álmában? Miért álmodik velem? Nem értem, hogy miért van így, hogyha Bellát szereti? Ő maga mondta nekem, hogy így van akkor miért jövök én be az álmaiban? Furcsa ez az egész, már nem tudom, hogy mit gondoljak. Fáj, hogy ezt tette, tették velem, de ő is hiányzik. Ugyanis az utolsó napokban nagyon jól kijöttünk, több mint jól.
  Mindhárman elindultunk a termek felé, ahol vár ránk három kemény óra. Az ajtóban elbúcsúztunk, majd beléptünk rajta. Nem lepett meg, hogy Bella már itt van, egyáltalán nem. Viszont az már nagyon idegesített, hogy amint beléptem a terembe rám kapta a tekintetét és önelégült képet vágott. Szerettem volna letörölni a képéről, de jól tudtam, hogy nem sikerülne. 
  - Lányok? - szólal meg egy kedves hang a hátunk mögül, mire megfordulunk. 
  - Igen Amanda? - kérdezi Emma.
  - Hogy megy a tánc?
  - Napról napra jobban. - mosolygok. - Még van ahol akadnak problémák, de megfogjuk őket oldani.
  - Számítok rátok és tudom, hogy nagyon ügyesek lesztek - mosolyodik el halványan - bízom benne, hogy minden jól fog menni. 
  - Így lesz, nem kell aggódnod. - mondja határozottan Emma.
  - Remélem is. Lányok, ti most is gyakorolni fogtok a terem másik végébe, amíg én a többiekkel foglalkozom. Az óra végén pedig bemutatjátok, hogy mire jutottatok.
  Mindketten bólintottunk, majd elindultunk a terem végébe. Ledobtuk magunkról a tréning felsőt, majd melegíteni kezdtünk. Néhány hajlítás és guggolás után úgy éreztük, hogy jó lesz és most már menni is fog, de persze Bellának muszáj volt elkezdenie vihognia. 
  - Ne is törődj vele. - legyint Em.
  - Nem áll szándékomban. - kapcsolom be a zenénket.
  Amint a zene megindult, kikapcsoltunk minden zavaró tényezőt és csak a táncra koncentráltunk. Egy koreográfiát könnyű megtanulni, de amikor teljesen bele kell éld magad, hogy minden jól menjen és tökéletes legyen, nem elég ha csak tudod. Át kell magad add a zenének, ő kell mutassa neked a lépéseket és ha ez megvan akkor már egy kicsivel jobb dolgod van. Már a harmadik próbálkozásunknál tartottunk, mikor végre sikerült teljesen jól megcsinálnunk a végét is. Már nem botlottunk el egymás lábában és nem is csúsztunk meg. Fáradtan ültünk le a földre és próbáltuk lenyugtatni a szívverésünkket, bár ez nem ment olyan könnyen.
  - Baby - kiált fel valaki - hát eljöttél. - felismertem a hangját. Féltem megfordulni, mivel tudtam, hogy ki lépett be az ajtón, ha Bella így nevezi őt.
  - Ezt nem hiszem el. - morogja Bella. - Ez a liba már szemetebb nem is lehetne. Miért hívatta ide Harryt? Hiszen nekik zenéjük van, amit ha jól tudok ők tartanak.
  - Em, ne törődj velük. - lóbálom meg előtte a kezem. - Nem éri meg.
  - Igazad van, de semmi kedvem végignézni, ahogyan Bella rámászik. - erre a megjegyzésére megfordultam. Bella szorosan hozzábújt Harryhez, ő pedig csak lazán átölelte a derekát. Nem tudom, hogy Louis mit hallott álmában vagy mi történt az este, de biztos vagyok benne, hogy nem közömbös neki Bella. Minden egyes mozdulatukon látszik. El akartam fordítani a fejem, de képtelen voltam, nem ment, csak bámultam őket és hagytam, hogy a bánatom egyre nagyobb legyen. - Mad, jól vagy? - érintette meg a karomat.
  - Mi? - nézek rá. - Persze. Jól vagyok. Minden oké.
  - Akkor miért könnyezel? - kérdezi lágyan. - Mad, én tudom, hogy nehéz és azt, hogy Harry most egy barom hát azt is tudom, de hidd el, hogy amit irántad érez az igaz és ez - mutatott rájuk - nem igaz, ő nem szereti Bellát. Bármennyire is próbálják elhitetni veled nem így van... ez csak Bella egyik játéka.
  - És ha nem így van? És ha hazudott nekem?
  - Ismerem - mosolyog rám - nem hazudott neked.
  - Akkor miért csinálja ezt?
  - Azt nem tudom. - sóhajtott fel. - Folytatjuk? - bólintottam.
  Amint a zene beindult, észrevettem, hogy valakinek a tekintete lyukat fúr a hátamba. A tükörben néztem szembe Harryvel. A szívem a torkomba ugrott, képtelen voltam megmozdulni. Nem tudom, hogy miért néz, de azt igen, hogy jó alaposan teszi azt. 
  - Mad? - szólt rám Emma.
  - Bocsi. - ráztam meg a fejem.
  Újraindította a számot, egy nagy levegővétel után pedig sikerült visszatérnem a jelenbe és megfeledkeznek Harryről. Táncoltam és pontosan tudtam, hogy még mindig néz, hiszen láttam. Zavart, hogy ennyire bámul, így nem nagyon megy a koncentrálás, nem tudtam arra gondolni, hogy milyen lépések is következnek. Behunytam a szemem és mikor kinyitottam már nem azt láttam a tükörben ami valójában benne volt. 

  Harry a hátamnál állt és a karjait a derekamra vezette, én pedig a csípőmet mozgattam ide-oda a zene ritmusára. A kezeit szép lassan vezette fel a karjaimon, amivel teljesen elvette az eszemet. A bizsergés újra végigfutott rajtam, amikor egy lágy puszit adott a vállamra. A világ megszűnt körülöttem és már csak az érintéseire figyeltem. 
  - Lazíts. - suttogta a fülembe. - Add át magad nekem és én majd irányítalak. - mormolta.
  - O-oké. 
  Több sem kellett neki, megfordított, hogy vele szemben álljak, majd szorosan összenyomta a testünket. A karjaim automatikusan vándoroltak a nyakára, majd mélyen a szemébe néztem. Az érintése kegyetlen lassú volt én pedig többet akartam, nem akartam, hogy lágy legyen, jobban szerettem volna ha nekem esik. Vágytam a csókjára, vágytam rá. 

  Amint visszatértem a valóságba az arcomat ellepte a pír. Mi a fenére gondolok én? Nem vagyok normális. Nekem teljesen elment a józan eszem, miért képzelem el Harryt miközben velem táncol, miközben ő csak bámul engem? De valamire rá kellett, hogy jöjjek neki köszönhetően tökéletesen ment az egész tánc, teljesen ellazított, megnyugtatott.
  - Ez tökéletes volt lányok. - tapsolt Amanda. - Mad a mozgásaid olyanok voltak, mintha a zene irányítana téged, mintha vele táncoltál volna.
  - Köszönjünk. - mosolyogtunk rá.
  - Nektek mára ennyi volt, menjetek pihenni, később találkozunk. - fordult meg és ment vissza a többiekhez. - Tíz perc szünet! - kiáltott.
  - Mad? - nézett rám kérdően Em. - Mi történt veled az előbb? - nem válaszoltam csak a hátam mögött álló göndörkére mutattam.
  - Gratulálok - szólal meg a legutálatosabb hang a hátam mögül - látom már a tanárnő szívébe is beférkőztél.
  - Mi a francot akarsz Bella? - teszem csípőre a kezem.
  - Csak azt akarom mondani, hogy szállj le a pasimról és a táncotok pedig béna. 
  - Na takarodj innen - vágott vissza Emma - most!
  - Nem veled beszéltem. - morogja. - Madison te pedig jobban teszed, ha nem nézegeted a pasimat.
  - Na álljunk meg egy szóra. - csattanok fel. - Nem én néztem őt, hanem fordítva. Lehet az én látványom jobban tetszik neki, mint a tied. - vágok vissza. - Most pedig takarodj innen!
  - Nekem még óráim vannak, nektek már szabad inkább menjetek ti. - teszi keresztbe a kezét.
  Megfogta Emma a kezem és elrángatott onnan, vagyis csak szeretett volna ugyanis megbotlottam egy lábban és a földre estem a vállamra, mivel időm sem volt megtámaszkodni. A fájdalom végignyilallt az egész testemben.
  - Nézz a lábad elé. - nevetett Bella.
  - Megvesztél? - kérdezi idegesen Em, miközben segít nekem felállni. - Jól vagy? - megráztam a fejem majd a vállamhoz kaptam, amire hangosan felszisszentem. 
  - Szerintem kiment a vállam. - morgom. - Most boldog vagy? - kérdezem tőle dühöngően.
  - Nem is tudod mennyire. - vágja rá vigyorogva.
  - Mad - szólal meg egy rekedtes hang a közelből - jól v...?
  - Harry! - szól rá Bella, mire ő befogja a száját és megfordul majd elmegy.
  - Fordulj fel. - vágom a fejéhez, majd kiviharzok a teremből.
  Emma aggódott értem, de mondtam neki, hogy megleszek csak most szeretnék egy kicsit egyedül lenni. Nehezen de elértem, hogy magamra hagyjon, pedig nem szerettem volna egyedül lenni. A lábaim egy irodához vezettek. Adam irodájához. Bekopogtam, majd be is nyitottam, de nem találtam őt magába, egy fiú ült az asztalánál.

2 megjegyzés:

  1. Evelyne!:D
    Úristen! Atyagatya! Egyszerűen PER-FECT!:D OMG, ez a vég! Húh, csak nem Harry az aki az asztalnál ült? Úristen Evelyne! Húh, remélem azért Mad jobban lesz, mire a verseny napja elérkezik és nem Bella fog helyette versenyezni!:) Evelyne, siess azzal a folytatással!
    Rose King

    VálaszTörlés
  2. Uuu...H en mennyire utalok ezt a csajt...-.-
    Nagyon jol irsz! Tartalmas resz volt!
    Kivancsi vagyok, h mi jon meg ezutan!
    Varom a kovit ;-)))

    VálaszTörlés